Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

316 Az országgyűlés képviselőházának Körülbelül 14 millió pengőre tehető az a vasúti íuvarkedvezmény, amelyet jelenleg az Allam­vasúttól a magyar termelés élvez. (Fabínyi Tiüainér kereskedelemügyi miniszter: Csak a mezőgazdaság!) Csak a mezőgazdaság, Ez sok az Államvasutak szempontjából, de kevés a mezőgazdaság szempontjából. {ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Ezen az úton nézetem sze­rint még tovább kellene mennünk, teljes tuda­tában természetesen az állam teherbíró, illető­leg tehernembíró képességének. Nem hiszem, hogy például a Tiszántúl kérdése másképpen jobban megközelíthető lenne, mint egy egészsé­ges tarifapolitikával, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez az az országrész, amely min­denét elvesztette, (Ügy van! a jobboldalon.) amely még az Úristen csapását is 5—6 év kata­sztrofális termésében viseli, (Ügy van! a jobb­oldalon.) amely a legnagyobb sűrűségű ország­résszé lett, ahol — amint jól tudja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr —- állandóan küz­deni kell az iskolák túlnépesedésével. Ott fel­tétlenül tennünk kell valamit, és ennek leg­egyszerűbb módja lenne egy racionális fuvar­politika, amelynek irányvonalát abban látom, hogy tulajdonképpen a legnagyobb fogyasztási piachoz, Budapesthez kellene a keleti részek­nek gravitálniuk, úgy, hogy a nyugati részek a rendelkezésre álló exportpiacokat anélkül hasz­nálhassák ki, hogy a keleti részek dömping­exportja az ő elérhető áraikat csökkentené. Ez a racionalizálás talán nem kerülne annyiba, mint az, hogy ha például a keleti határszélről a nyugati határszélre viszem az árut, de ezt, azt hiszem, egy megfelelő fuvarpolitikával lé­nyegesen elő lehetne segíteni. A Tiszántúl kérdésénél maradva, meg kell mondanom, hogy a német szerződósben megvan adva a lehetőség egy körülbelül 100.000 sertés feldolgozására alkalmas úgynevezett sertésgyárnak létesítésére. Azt tartom termé­szetesnek, hogy ezt a Tiszántúlra helyezzük, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szél­sőbaloldalon.) ahol a sertésállomány ezáltal feldolgozásra találna. Mivel a sertés azon a vidéken 10—12 fillérrel olcsóbb, mint itt, egé­szen természetes az a racionalizálási politika, hogy ott állítjuk fel ezt a gyárat, nem pedig Budapesten. Ennek a gyárnak Budapesten való felállítása például egyebek közt a buda­pesti piac hallatlan megdrágulását is jelen­tené, mert ha százezer sertést vásárolnánk fel elsősorban erről a környékről, akkor azt hi­szem, hogy itt az árak feltétlenül rosszabbak lennének. (Zaj. — Közbeszólások balfelől.) De aránytalanságot nem szabad csinálni, egyete­mes áremelkedést igen. Kizárólag csak a fo­gyasztást megterhelni, anélkül, hogy a gazdá­nak haszna lenne belőle, nem szabad. Az iparcikkek árának leszállítása kérdé­sében erős kritikákat kaptam, pedig nyugodt lelkiismerettel hivatkozhatom arra, hogy ta Ián az egyedüli földmívelésügyi miniszter va­gyok és voltam eddig, aki hivatalba lépése első percében azonnal hozzányúlt azokhoz az ipari árakhoz, amelyekkel elsősorban a mező­gazdaságnak dolga van. Eddig legalább nem tudok erre precedenst és ngyon furcsának ta­lálom, hogy ezért támadnak a legtöbben, ami­ben egyedül állok az eddigi földmívelésügyi miniszterek nagyon tiszteletreméltó, nálam kiválóbb sorozatában. (Zaj. — Halljuk! Hall­juk!) Ezek között a kérdések között elsősorban a ' szérum-kérdést méltóztattak emlegetni. Mást nem tehettem, mint amit tettem, mert 275. ülése 193b május 9-én, szerdán. átvettem egy 120 pengős szérum-árat és azt másfél év alatt 68 pengőre nyomtam le, tehát közel 50%-kai lejebb. Aki nekem preciz számí­tást hoz arról, hogy ez nem elég és még job­ban hozzá lehet nyúlni a kérdéshez, azt tárt karokkal fogadom és útmutatásai alapján el fogok járni. De addig csak azt mondani, hogy nem történt semmi: ezt nem tartom annak a reálpolitikának, amely ezekben a kérdések­ben szükséges és amelyet ezekben a kérdések­ben elvárok. A növényvédelmi szerek árát leszállítottam 15—30%-kal, a zsák árát 22%-kal és a kereske­delemügyi miniszter úr közreműködésével újabban megint 10%kai; a rézgálic árát 20%-kal csökkentettük. Nagyon szeretném, ha mind­ezekben a kérdésekben tovább tudnánk menni ezen az úton. Le kell szögeznem, hogy a keres­kedelemügyi miniszter úrban mindig megértő társat találtam ebben a kérdésben és a nagy nehézségek ellenére mégis eredményeket tu­dunk felmutatni. Azt se méltóztassanak figyel­men kívül hagyni, hogy mennyire megnőtt e kormány működése alatt az ipari behozatal más államokból, aminek ellentétele termeszej tesen ugyanannyi vagy nagyobb mennyiségű mezőgazdasági cikknek a kivitele. (Ügy van! a jobboldalon.) Lehet, hogy nem tettünk eleget, de ami erőnkből telt, megtettük, mert az elha­tározás ebben az irányban megvolt és megvan bennünk. T. Ház! Végeztem azokkal a problémákkal, amelyek úgyszólván a mának a problémái, amelyek a gazdának jobb megélhetést kell, hogy biztosítsanak, amely megélhetésre vonat­kozólag, az eddigi munka eredményére vonat­kozólag méltóztassanak talán megengedni, hogy egy érdekes számítási kísérletet mutas­sak be. Ez azt jelenti, hogy amit hivatalos mű­ködésem alatt a magyar mezőgazdaság adó csökkentésben, az iparcikkek árának csökken­tésében és kamatcsökkentésben kapott, — amellyel külön nem akarok foglalkozni, csak hivatkozom a tegnapi hivatalos lapban meg­jelent pénzügyminiszteri rendeletre, amely újabb biztosítékot nyújt a fizetni nem tudó vé­dett birtokosok felé —• az összesen 93,300.000 pengőt tesz ki, tehát Magyarország szántóterü­letére átszámítva holdanként 9 pengő 80 fillért. Ez az, amit a kiadási oldalon sikerült a magyar gazdának megtakarítani holdanként ezzel a munkával a két év előtti állapothoz képest. Ha pedig a bevételi oldalon összehasonlítjuk a bel­földi árakat azokkal az eredményekkel, ame­lyeket exportpolitikánk mutat; ha a különböző kül- és belföldi konstrukciók folytán kapott árakat összehasonlítjuk a külföldön támogatás nélkül elérhető árakkal: akkor azt találjuk, hogy holdanként 6 pengő 20 fillérrel kapott többet a gazda, mint amennyit kapott volna akkor, ha ezek az intézkedések nem történtek volna meg. Tehát több mint 12 pengőt jelent holdanként a gazdának az a hallatlan erőfeszí­tés és mesterkedés, amely egyrészt a termelési költségek leszállításánál, másrészt a jobb érté­kesítésnél mutatkozik. (Egy hang balfelől: Ha igy folytatjuk, meggazdagodunk!) Ezek voltak azok az aktuális problémák, amelyekkel foglalkoztatnom kellett a t. Házat, mert ezek körül merül fel a legtöbb ellentét. Pedig higyjék el, a magyar gazda megélhetésé­nek ezek a legfőbb problémái. Aki a inagytír gazda érdekében küzdeni akar, az ezekbe a kér­désekbe mélyedjen el, tegye szent lelkiismereti feladatává, hogy ezekkel a kérdésekkel foglal­kozva, igyekezzék segíteni a magyar gazdán.

Next

/
Thumbnails
Contents