Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

•Az országgyűlés képviselőházának 275. ülése 193/* május 9-én, szerdán. 309 is képviselnek, azonfelül, hogy igen tekintélyes munkálatokra is alkalmat adnak. Sajnos azonban, éppen a román határ mentén, ahol a lakosság állandóan árvízveszedelemnek van kitéve, ezek a társulatok teljesen megcsonkultak, mindegyik derekbe van vágva és többnyire a kisebb és gyengébb rész maradt magyar kézen. Ezzel szemben azonban az adminisztráció még mindig elég magas. Nem tudom, nem lehetne-e az igen t. kormányzatnak és a földmívelésügyi minisztériumnak figyelmébe ajánlani ezeknek a megcsonkult társulatoknak esetleges fúzióját, hogy így nagyobbkörű igazgatás alatt talán az ártéri költségek is jobban eloszthatók lennének, viszont talán a közérdek sérelme nélkül is el lehetne intézni ezáltal az ártéri munkálatokat. Tudom, hogy ez ott a lakosság és általában az érdekeltségek körében igen népszerű volna. Nem tudom, hogy ez egyáltalában lehetséges-e, de felhívom rá az igen t. miniszter úr figyelmét, ha már az államosítás terére nem lehet itt lépni. Ezenkívül még a tegnap legutolsónak felszólalt Hof fer igen t. barátom felszólalásával kapcsolatban meg kívánom említeni, hogy én is kevésnek találom a vadászati célokra egyelőre kiutalt összeget. Ma már a kétségtelenül rendkívül nagy nemzeti jövedelmet hajtó vadászat nem is annyira úri sport, hanem kétségtelenül általános sporttá fejlődött, amelynek a mellett nemzetnevelési feladata is van, az idegenforgalom szempontjából pedig a 10—15 millió pengő körül mozgó összeg rendkívül jelentős. Mindezenfelül még azt is tudom, hogy úgy az élő, mint a lőtt vad exportja nagyon szépen fejlődik, különösen pedig az utóbbi években az apró vadak terén rendkívül nagy szaporodás mutatkozik. Nagyon szeretném, — ha lehetséges volna — tekintettel ezekre a nagyfontosságú szempontokra és általában a vadászati társulatoKban szervezett tagok nagy számára, ha a minisztérium módot találna arra, hogy esetleg nagyobb összeggel tudja ezt az ügyet alátámasztani. Az előbb említett fásítással kapcsolatban elfelejtettem megemlíteni, hogy a fásítás ma különösen azért is fontos, mert hiszen, — amint tegnap a t. előadó úr előadásában kimutatta, — rendkívül nagy az az összeg, amelyet — sajnos — importfáért kell az országnak fizetnie. Ügy gondolom, 840 millió pengős összeget említett az előadó úr az utóbbi öt év tartamára, amely jóval meghaladja a búzakivitel értékét. Ezekután bátorkodom ezt a kérdést az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani és miután úgy az ő, mint a kormány működése iránt teljes bizalommal viseltetem, a költségvetést örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Az előttem szóló igen t. képviselőtársam és mindazon képviselő urak részéről, akik akár a jobb-, akár a baloldalról tárcámhoz felszólaltak, mindenütt a higgadtságnak, a kérdéssel való komoly foglalkozásnak, a tárgyilagosságnak hangjait hallottam. Talán azt merném állítani, hogy ez volt az első politikamentes vita a földmívelésügyi tárca költségvetésével kapcsolatosan, amiért nemcsak saját személyemet illetőleg, hanem azt a nagy érdeket illetőleg is, amelyet képviselek, csak a legőszintébb hálámat kell kifejeznem, de ki kell KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. fejeznem hálámat annak az egész magyar gazdaközönségnek nevében is, amely az ő problémáinak nem politikai szempontokból való tárgyalását kéri, hanem mindnyájunk összetett, egybeforró munkáját az ő nagyon nehéz helyzetében és nagyon nehéz problémáinak megoldásánál. A felszólalásokra beszédem folyamán fogok reflektálni és igyekezni fogok mindazokra a felmerült kérdésekre válaszolni, amelyeket képviselőtársaim konkrétumok formájában hozzám intézni méltóztattak. Mindenekelőtt azonban meg kell emlékeznem Marschall Ferenc előadó úr beszédéről, aki bevezető szavaival helyzetemet nagyon megkönnyítette, mert az egész mezőgazdasági helyzetnek, az annak keretében folyó munkálkodásnak és működésnek olyan képét adta, amely úgyszólván talán megalapozta azt az atmoszférát, amelyben tárcám költségvetésének ez a mai tárgyalása lefolyhatott. Köszönetemet fejezem ki ezért neki és azt hiszem, ma aláhúzhatjuk ezt a köszönetet, amikor, tudomásom szerint, tizedszer adja elő enaiek a tárcának költségvetését. (Éljenzés és taps.) Marschall Ferenc t. barátom előadása folyamán arra is rámutatott, hogy megváltoztak a földmívelésügyi kormányzat, a földmívelésügyi miniszter problémái. Éppen úgy megváltoztak ezek, amint megváltoztak a magyar gazda problémái is. A magyar gazda problémái tolódtak el, tehát ezzel együtt el kellett tolódnia a vezetésre- hivatott földmívelésügyi kormányzat tevékenységének is. Amíg ugyanis régen a magyar gazda a maga konzervativizmusában otthon ült és legfeljebb a termelés problémái érdekelték, addig ma ő is kínlódik és küszködik az értékesítésnek és az azzal összefüggő gazdasági kérdéseknek száz és száz vonatkozásával, tehát annak a földmívelésügyi kormányzatnak, amely nem akar elvonatkoztatva élni a gazdától, hanem az élet munkása akar lenni, ugyanúgy kell foglalkoznia ezekkel a problémákkal, mint a magyar gazdának. Ha nézzük a magyar gazda nehéz helyzetét a legutóbbi tíz, tizenöt esztendőben, a magyar gazda problémáin keresztül látjuk talán a legtisztábban mindazokat a problémákat, amelyekkel a földmívelésügyi miniszternek foglalkozni kell. Miben is állt az összeomlás után a magyar gazda problémája, amikor jó értékesítési viszonyok voltak? Csak arra gondoljunk vissza, hogy 10 évvel ezelőtt még kiviteli tilalmakkal küszködtünk ebben az országban s hogy hova jutottunk egy pár év alatt. Mennyire megváltozott a helyzet, amely ma éppen fordítottja a réginek. Most a legnagyobb erőfeszítésünkkel és forszírozásunkkal tehetjük csak lehetővé kivitelünket, ma más országok behozatali tilalmaival kell küzdenünk a körülöttünk lévő autarchiák kifejlődése következtében, amellyel szemben mi kívülről vagyunk kénytelenek támadó hadjáratot folytatni. A magyar gazda legfőbb problémája azokban az időkben, amikor — mint említettem — meg voltak a jó értékesítési lehetőségek, nem a jobb termelése, hanem a minden áron minél többnek a termelése volt. így ennek a problémának, a többtermelésnek a jegyében indult meg akkor minden magyar gazdasági akció, annak a többtermelésnek a jegyében, amelyet ma már furcsának találunk és kigúnyolunk. Mivel azonban akkor a magyar gazda, többet akart termelni, természetes volt. hogy az akkori kormányzat is ehhez igyekezett neki segédeszközöket nyújtani. Ekkor keletkeztek 44