Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

298 Az országgyűlés képviselőházának róla győződve, hogy ezeket a szemrehányásokat nem tette volna meg. (Mojzes János: Az a baj, hogy az előkészítésnél nem jutunk tovább!) Alkalmam volt igenis betekinteni ebbe a nagyszerű előkészítő munkába és hálámat és elismerésemet fejezhetem ki az illetékeseknek ezért az igazán elsőrangú munkáért. Urbán Gáspár és ha jól emlékszem, Marschall Ferenc t. képviselőtársaim arra kérték a földmívelésügyi miniszter urat, hogy készíttesse el a mezőgazdaság vezérkari térképét. Hogy ez mennyire valósult meg, azt nem tudom, ellenben saját szemeimmel láttam, hogy a telepítés vezérkari térképei tényleg elkészültek és_ ezek a nagyszerűen elkészített térképek szemléltetően és nagyszerűen áttekinthető formában tárják elénk az ország birtokmegoszlá.sát, a népsűrűséget, a munkanélküliek eloszlását és azt, hogy hol van munkás'hiány, feltüntetik a nemzetiségek által lakott vidékeket, az egyke által sújtott területeket, stb. és mindezek egészen pontos statisztikai adatokkal vannak alátámasztva. Most, hogy láttam ezt a nagyszerű munkát, már biztosra veszem, hogy a telepítés a közeljövőben tényleg meg is fog valósulni. Az idő rövidsége miatt nincs módomban a telepítés pénzügyi vonatkozásaival foglalkozni, azt azonban fel kell említenem, hogy ahhoz, hogy a telepítés folytonosságát biztosítani tudjuk, feltétlenül szükséges az, hogy egy hosszú időn keresztül évről-évre visszatérő összeget biztosítsunk erre a célra a költségvetésben. Hogy az erre feltétlenül szükséges öszszegeket elő tudjuk-e teremteni, arra a kérdésre itt most röviden igen-nel válaszolok, mert igenis megvan a lehetőség arra, hogy ezeket előteremtsük, mert elő kell teremtenünk! A telepítésre szükségünk van, szüksége van rá az országnak az agrár-munkanélküliség csökkentésére, a népszerűség ^megoszlásának egyenletesebbé tételére, a kivándorlás csökkentése, illetőleg a visszavándorlás előmozdítása végett, a megfelelő birtokmegoszlás végett, a szé

r

: lesebb néprétegek fogyasztóképesebbé tétele végett, nemzetvédelmi szempontból, — itt az egyke elleni küzdelmet hozom fel elsősorban r

— továbbá mezőgazdasági exportunk fokozása érdekében. Az exportról szerettem volna éppen ebben a vonatkozásban hosszasabban beszélni, {Halljuk! Halljuk!) de nincs rá idő. Csak egészen röviden legyen szabad erre is rátérnem. Míg a közép- és nagybirtok leginkább gabonaeladásból tartja fenn magát, addig — talián nagy merészség, ha ezt állítom — a kisbirtoknál a gabona eladása másodrendű szerephez jut, mert a kisbirtok tulajdonképpen önellátásra van berendezkedve. (Mojzes János: Állattenyésztés!) A kisbirtok nemcsak export-szempontból fontos, hanem fontos azért is, mert a gazdasági válságokat is lényegesen jobban állja ki, mint a nagybirtok, mert a nagybirtok rögtön megérzi, ha az állat- és a gabonaeladás, illetőleg annak exportja akadályokba ütközik, — ami sajnos, ma így van — ezzel szemben azok a termeivények, amelyek mentől több kézierőt, kézimunkát és mentől nagyobb gondosságot igényelnek, — az u. n. mezőgazdasági kistermények — rentábilisan tulajdonképpen csak a kisbirtokon termelhetők, mert az eladási árhoz viszonyítva még mindig magas munkabéreket a nagy- vagy középbirtok nem bírja el. 27U. ülése 19SU május 8-án, kedden. Ezek közül a kistermékek közül is legfontosabb a baromfi s annak termékei. Mert méltóztassék összehasonlítani, hogy a szántóföldi művelés termékei — ha jól tudom — az egész exportnak 32%-át, az állattenyésztés az exportnak 27%-át teszi ki, ezzel szemben ezek a kistermékek, amelyek közül legelsősorban a baromfi és a gyümölcs jön tekintetbe, az egész mezőgazdasági exportnak 41%-át teszik. Ha pedig azt vesszük, hogy a baromfitenyésztés hol történik, akkor a statisztikai adatokból azt látjuk, hogy baromfiállományunk 92%-a a kisbirtokra esik. Ha — átugorva megint egy csomó témán — azt nézzük, hogy milyen típusú birtokokra telepítsünk, akkor erre azt kell mondanom, hogy — szerény véleményem szerint — csak a kisbirtok lehet' a telepítés gerince. Természetesen e mellett munkástelepeket is kell létesítenünk, amelyeknél azonban feltétel énül tekintetbe kell vennünk azt, hogy meg legyen a lehetőség a kisbirtokhoz való átmenetre. Szerény nézetem szerint telepíteni ma csak jóminőségű birtokra szabad, mert csak oda lehet eredményesen • telepíteni, ahol a gazdálkodás rentabilitása biztosítva van. Rosszminőségű birtokon tehermentes tulajdonos sem tud meglenni, hát még egy idegenből odakerült ember, akinek terhes szolgáltatásokkal kell megküzdenie, hogy tudná a hasznavehetetlen földet mezőgazdasági művelésre alkalmassá tenni. Az adó- és illetéktartozások fejében az állam tulajdonába menő földekre telepíteni, éppen ezek clszórtsága miatt, szerintem nem lehet. Megvan azonban a lehetőség arra, hogy ezeket a földeket értékesítsük és ezek árát fordítsuk telepítésre. A praktikumban talán az egyik legnehezebb és a legnagyobb körültekintést igénylő része a telepítésnek az 'emberanyag kiválasztása. Elméletben borzasztó könnyű felelni erre a kérdésre, mert akkor egyszerűen azt mondjuk, hogy csak testben és lélekben egészséges magyart telepítsünk, de ezer és ezer vonatkozásra kell még tekintettel lennünk. Nem elég például — hogy csak egy példát mondjak — a családfőt nézni, nem elég a gyermeklétszámot tekintetbe venni, hanem igen is a feleségre, az édesanyára is nagy hivatás vár ebből a szempontból. Én azt tapasztaltam például a gazdasági cselédeknél, hogy az a család, ahol az asszony rendes, tisztességes, jóravaló munkás volt, egy-kettőre házat, földet szetrzett magának, de az a család, ahol az asszony nem dolgos, hanem haszontalan volt, már a fele idő alatt elköltötte a konvenciót és attól kezdve éhezett. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Hogy a telepesekkel szemben azután milyen anyagi feltételeket szabjunk, azt szintén nincs most időm részletesen kifejteni. Az én elgondolásom azonban az — és azt hiszem ez az egész Ház véleményével találkozik —, hogy a nincstelenből egyszerűen kisbirtokost_ csinálni nem lehet, száz százalékig nemzeti ajándékul adni valakinek földet nem lehet, mert akkor az állam, amikor telepít, nincs biztosítva az ellen, hogy az a nincstelen, aki abba a íbirtokba belekerül, ha egy kicsit rosszabbul megy a sora, mivel rizikója nincs, egyszerűen ott ne hagyja a birtokot. A telepítést természetesen én állami feladatnak tekintem, állami feladatnak különösen a mai időkben, amikor az nemcsak üzleti ha-