Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-274
292 Az országgyűlés képviselőházának 27 h. ülése 193A május 8-án, kedden. tele, benne van a jobb minőségre való törekvés, az éghajlati és csapadéki viszonyaink mérlegelése, központi fekvésünk kihasználása, benne van^ a külföld momentán szükségleteinek és kívánalmainak megrohamozása és .benne van a számítá-bavétele annak, hogy a mi népünk határozottabban nagyobb gazdasági intelligenciával rendelkezik. Egy francia író, Louis Pass y mondja, hogy ma már a gazdálkodás művészet. En ezt a mondást, a körülöttünk tobzódó autarchiák láttán odaformálnám, hogy ma a gazdálkodás művészetté finomodott harc. Központi vezetés és haditerv nélkül azonban csak tülekedni lehet és én éppen ezért logikai szükségességnek minősítem az irányított gazdálkodást, mert olyan elhatározásokat bízni a tömegek ösztönére, amelyek csak akkor célszerűek, csak akkor tervszerűéi, ha globálisak, egyenesen könnyelműség lenne. A legzseniálisabb hadvezér és a legbátrabb közlegény is csak akkor tud diadalmaskodni, ha kettőjük között ott vannak a tisztek és az altisztek. Epp úgy egy miniszter is hiába termel ki hivatásának legmagasabb fokán álló izseniális gondolatokat és hiába várja azokat nyitott füllel a hangyaszorgalmú földműves-tömeg, ha a kettő között nincs- egy szerv, amely gyökérként működik, amely felülről lefelé viszi a megtermékenyítő gondolatokat és impulzust, alulról felfelé szállítja a kritikát s a jogos és józan kívánalmakat. Minden kertészkedéssel foglalkozó ember tudja azt, hogy a zellert a fejlődésnek egy bizonyos fokán okszerű nyesegetéssel oda tudják kényszeríteni, hogy a sok parányi hajszálgyökér helyett egyetlen egy egészséges gyökeret fejlesszen ki magából. A mi gazdasági szervezetünkben is az a hiba, hogy az egyetlen egy erős, egészséges gyökér helyett nagyon sok szerteágazó gyökerecskével találkozunk. Or-' szagos Magyar Gazdasági Egyesület, gazdakamara, gazdasági egyesületek, gazdatitkárok, azután gazdasági felügyelők és a Faluszövetség és ezek között nagyon sokszor hiányzik a Madách-megkívánta összhangzó értelem, mert nagyon sokszor előfordul, hogy mindegyik ugyanazt cselekszi, és bizony még többször előfordul, 'hogy pont a legfontosabbá! éppen egyik sem foglalkozik. A Gömbös-programm az érdekvédelmi szervezetek összevonása és ezért én is arra kérem a miniszter urat, mindkét előttem felszólalóval együtt, vágjon közbe a dolognak, a nála megszokott sneiddel, mert én is azt mondom, hogy a sok bába között igazán elvész a gyermek. Tudom, hogy kényes kérdéssel áll szemben. De ha az évszázados és tisztes múlttal rendelkező Omge-t nem érinti, ha a vármegyei gazdasági kamarákat összeolvasztja a gazdasági egyesületekkel, és ha ennek az összesített bizottságnak előadójává megteszik a gazdasági egyesületek titkárát, akkor ennek a szelekciónak révén végre egyedül marad a mi hivatalos érdekvédelmi szervezetünk, a mezőgazdasági kamara. A kamara modern és demokratikus intézmény, amelynek jellemzésére csak annyit akarok mondani, hogy addig, amíg valaki az Országos Mezőgazdasági Kamarának választmányába bejut, hatos választáson kell keresztülmennie. Ezekben a bizottságokban igazán egymás mellett ül és egymás mellett tanakodik a nagy úr és a cseléd és annak ellenére, hogy ezeknek a gazdasági bizottságoknak a szervezete olyan, hogy azok 4 /e részben kisemberekből állanak, mindig elfogadták az intelligencia vezetését és a mi felvilágosításaink nyomán ha nem is megnyugvást, de legalább beletörődést tudnak a vidékre kivinni. A nagybirtokos osztály averzióját azonban meg kell szüntetni, mert nem igazságos az, hogy a száz holdon felüli birtokosoknak csak egy kúriájuk van, nem igazságos az, hogy a gazdatiszti osztály egyáltalában nincs képviselve és a kamarai intézményre egyenesen káros az, hogy egy járásból csak egyetlen száz holdon felüli birtokos jut be a vármegyei gazdasági bizottságba. Ezeken a szervezeti átalakításokon kívül azután ezeket a kamarákat valóban be is kell állítani a való életbe, mert ma az a helyzet, hogy megvannak a keretek, de ezeket a kereteket az élet valódi tartalommal csak a legfelsőbb tagozatokban töltötte be, minél messzebb esik egy végtag a fejtől, annál inkább pang a vérkeringés, úgy, hogy példának okáért a községi gazdasági bizottságokban, amelyek pedig arra volnának hivatva, hogy hajszálgyökérképpen működjenek, a vérkeringés teljesen elakadt. A törvény intenciója, amint ez az indokolásból is kitűnik, az, hogy a földmívelésügyi közigazgatás decentralizáltassék és hogy a kamarák hatósági jogkörrel legyenek felruházva. Ezzel szemben azonban a tényállás, a valóság az, hogy bár itt-ott rábíztak a kamarákra hatósági funkciót, — így például annakidején rábízták a haszonbéregyeztetési tárgyalásokat — hovatovább ezek a megbízatások teljesen megszűnnek, úgyhogy teljesen jogos a gazdaközönségnek az a felkiáltása, hogy tulajdonképpen miért is fizetnek kamarai illetéket 1 ? Elmaradt a kamaráknak hatósági jogkörrel való megbízatása az elmúlt hónapokban kiadott gazdavédelmi rendeletek alkalmával, amikor pedig szinte önként adódott volna, hogy ezeket a kész kereteket tartalommai töltsék meg azáltal, hogy a kamarákat ezeknek a kérdéseknek megoldásával is megbízzák. Meg lehet bízni és meg kell bízni ezeket a kamarákat a növényvédelmi törvény végrehajtásával egészen a büntetéskiszabásokig. Magától értetődik az a megoldás, hogy a tejcsarnokok engedélyezésének jogát ezeknek a kamaráknak adják meg. A községi birtokok, a közlegelők, a községi faiskolák ellenőrzésével szintén ezeket a kamarákat kellene megbízni, amelyek a gyümölcsfavédelemre, azután a munkás- és cselédlakásokra vonatkozó kérdésekkel is kell, hogy foglalkozzanak és végül helyi, személyi vonatkozásban is döntő szerepet kellene nekik adni a földbirtokreform, a földbírtokpolitika, a parcellázás és a telepítés kérdésében is. Ezeket a feladatköröket ma már, amenynyire a rájuk bízott tiílhalmozott munka menynyisége megengedi, a gazdasági felügyelőségek látják el, de bármennyire hivatásuk magaslatán állanak is, elvégre mégis csak a közigazgatási hatóságok mellé rendelt állami szervek, szóval hivatalok és nem társadalmi szervek s így nem tudják megteremteni a minisztérium és a falu között azt a közvetlen és szívélyes kapcsolatot, amelyet a mezőgazdasági kamarák a maguk faluig lenyúló szervezetükkel meg tudnak teremteni. Még ha meg is indulna a vérkeringés, az élet egészen az alsó tagozatokig, az nem lenne teljes és nem lenne lüktető, kamarák nem fognak alkalmazni külső tisztviselőket, akik megindítják a gépezetet és ezt a gépezetet üzemben is tartják. Ha erre, a, mindenesetre nagy kiadást jelentő lépésre nem
