Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-274
Az országgyűlés képviselőházának 2 kúriás rendszer mellett az öt kúriából négy kúria száz holdon aluli birtokosokból és mezőgazdasági munkásokból áll és csupán egy kúria van a száz holdon felüli birtokosok részére; tehát mondom, szerény véleményem szerint egy kúriát feltétlenül a nagyobb birtokosok és bérlök részére kellene biztosítani, ugyanakkor azonban egy kúriát kellene adni a képzett gazdatisztek részére, mert ezzel a kamara szakszerűségét feltétlenül emelnők. (Taps a jobboldalon.) Ha ezt a reformot keresztülvisszük, nyugodtan lehet az agrárproblémákat ilyen érdekképviselet elé bocsátani és nem leszünk kitéve majd annak, ami napjainkban gyakran megtörténik, hogy mezőgazdasági érdekképviseletek részéről hangzanak el olyan javaslatok, amelyek talán érdekét képezik az iparosított nagybérletnek, de semmiképpen sem érdekei a kisbirtokosoknak és a középbirtokosoknak. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Az öt vidéki mezőgazdasági kamara között ezeknek szervezetében, különösen pénzügyi megalapozottságában mutatkozó ellentéteket is igazságosan rendezni kell. A mai állapot az, hogy bár a kamarák jóformán egyforma területet ölelnek fel és községi létszám szerint is körülbelül egyforma adminisztrációval kell megbirkózniuk, mégis az illetékbevétel, amely a kamarák fenntartásának egyedüli alapja, teljesen különböző. Vannak kamarák, amelyek 250.000 pengő illetékbevétel felett rendelkezhetnek, s vannak viszont olyan kamarák is, amelyek 150.000, sőt például a Tiszajobbparti Mező gazdasági Kamara mindössze 90.000 pengő illetékbevétel felett rendelkezik. Nyilvánvaló, hogy ez a kamara, amely a többiekkel szemben csak ilyen kevés bevétellel tud rendelkezni, amikor a Felvidék nyomasztó helyzete miatt ez az illetékbevétel is csak 60—65 százalékában folyik be, alig tudja bevételét másra, mint éppen az adminisztrációs költségekre, fizetésekre, irodafenntartásra, postaköltségre stb. fordítani. Ez nem lehet cél, mert egy mezőgazdasági kamarának igenis fontos feladatai vannak. Nyilvánvalóan szükséges, hogy a törvény revíziója kapcsán ez a nyilvánvaló igazságtalanság kiküszöböltessék. T. Ház! Rá kell itt mutatnom arra az akcióra is, amely éppen napjainkban hallatszik jobbról és balról, hogy a kamaráknál alkalmazott tisztviselők fizetését le kell szállítani. Akkor, amidőn a kamarákat megalapították, egyöntetűen az ország egész területén, az országnak mind az öt kamarájánál a kamarai tisztviselők illetményeit az állami rendszerű tisztviselők fizetésének másfélszeresében állapították meg azért, mert a kamarai tisztviselő nem élvezi azokat az előnyöket, amelyeket az állami tisztviselők általában élveznek. Többek között előlépési kilátásaik jóformán a nullával egyenlők, előlépési lehetőségük alig van a kamaráknál, vasúti félárújegyet nem élveznek, betegség esetén semmiféle segítségben nem részesülnek, kiszállásoknál csupán a napidíjat kapják, kilométerpénzt nem számíthatnak fel, magánmunkálatokat nem végezhetnek, az állami tisztviselőkkel szemben éjjel-nappal mindig rendelkezésre kell állaniok, amikor, éppen a szükség kívánja. Általában sok mindenféle tekintetben hátrányban vannak az állami alkalmazottakkal szemben. Fizetésük után az államiakhoz viszonyítva háromszoros adót fizetnek. Mindezek a körülmények tehát indokolják azt, hogy az a kamarai tisztviselő, aki egyébként legtöbb esetben már megválasztása pillanatában bizonyos közgazdasági múlttal \. ülése 193% május 8-án, kedden. 287 rendelkezett, megfelelő fizetésben részesüljön. Amit felszólalásom elején említettem, az körülbelül megfelel a miniszterelnök úr felfogásának is, mert ő mondotta azt, hogy az érdekképviseleti tisztviselőknek jól fizetett alkalmazottaknak kell lenniök. Mégis, mondom, hangok hallatszanak abban az irányban, hogy a kamarai tisztviselők illetményét szállítsák le teljesen az állami tisztviselők fizetésének nívójára, vagyis az egyszeres fizetés nívójára, ami végeredményben azt jelentené, hogy a mezőgazdasági kamarák tisztviselői az állami tisztviselőkkel szemben teljesen hátrányos helyzetbe kerülnének. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ennek a próbálkozásnak vegye elejét s ne engedje, hogy az a kamarai tisztviselő, aki felelősségteljes munkában a magyar mezőgazdaság irányítása érdekében dolgozik, ilyen méltánytalan elbánásban részesüljön. •--'.• Csak egy szót kívánok még ehhez a kérdéshez hozzátenni. Egy összehasonlítás az iparkamarák tisztviselőivel, azt hiszem, meggyőzi a t. Házat arról, hogy a mezőgazdasági kamarák tisztviselői ezt a szerény javadalmazást, amelyet most kapnak, méltán megérdemlik, hiszen az iparkamarák alkalmazottai a mai mezőgazdasági kamarai tisztviselői fizetéseknek többszörösét kapják mai nap is. A földmívelésügyi tárca költségvetéséről közelebbről szólva, meg akarok emlékezni a vízügyi szolgálat kérdéséről. Nagy elismerés illeti a földmívelésügyi kormányzatot, hogy a múlt évi előirányzattal szemben az állami kezelés alatt álló folyóvizek rendezésére az előirányzatot 400.000 pengővel felemelte. Igaz, hogy az így végösszegként adódó 2,600.000 pengős költség még mindig nem éri el azt a 3,800.000 pengőt, amelyet korábbi törvényes intézkedések folytán erre a célra beállítani kellett volna, de ez a haladás, a 400.000 pengős többlet mindenesetre bizonyítja a kormány és a földmívelésügyi miniszter úr nagy jóakaratát. A költségvetés indokolása szerint ezt a többletköltséget csaknem kizárólag a Tisza folyó alsó és középső szakaszának hajózhatóvá tételére fordítják. Ez az összeg a közgazdasági élét vérkeringésén keresztül sokszorosan meg fog térülni és a magyar gazdatársadalom hálás lehet a földmívelésügyi miniszter úrnak azért, hogy ezt a lépést megtette és a Tisza folyó hajózhatóságának kérdését hatalmas lépéssel^ viszi ezzel előbbre. De engedje meg a földmívelésügyi miniszter úr, hogy ezzel kapcsolatban bátor legyek rámutatni arra, hogy szükséges a Tisza folyó felső folyásának hajózhatóvá tételével is foglalkozni. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a partmedrek rögzítését ajánlom nagybecsű figyelmébe, mert hiszen a partmedrek rögzítése egyszersmind alapvető feltétele annak, hogy a Tisza folyó felső folyásának hajózhatóvá tétele minél előbb megtörténhessék. A nem állami kezelés alatt álló folyóvizek rendezésére szintén 90.000 pengővel több költséget vett fel a miniszter úr költségvetésébe. Ezzel a költségtöbblettel a tavalyi előirányzattal szemben a jövő évi előirányzat 270.000 pengőre emelkedik. Ha azonban figyelembe veszem, hogy ebből a 270.000 pengőből nyolcezerkilométer hosszú vízfolyást kellene rendezni, akkor ezt az előirányzatot igen csekélynek kell mondanom. Már pedig mezőgazdasági szempontból rendkívül fontos, hogy a mi állami kezelés alatt, nem álló rakoncátlan vízfolyásaink minél előbb megrendszabályoztassanak, mert a
