Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

282 Az országgyűlés képviselőházának Ha volna nekik egy kis gazdaságuk, — talán a fele nyugdíjat a földből kapnák, a fele pedig járna nekik — akkor a gyermeküket is ott foglalkoztathatnák az esetben, ha nem tudnák elhelyezni. Azt hiszem, ez nagyon hasznos dolog volna, amennyiben keresztülvihető. Mondom, én tervvel nem szolgálhatok, mert ezt a tervet nem dolgoztam ki. , Kérem a miniszter urat, hogy az elővásárlási jog gyakorlására, amennyire csak lehet, a pénzügyminiszter úrtól minél nagyobb összeget szorítson ki. (F, Szabó Géza: Neki sincs, ez à bajï) így nagyon sok exisztenciát, adóalanyt mentenénk meg és megmentenénk az igazi magyar fajt, mert aki elveszti a kis földecskéi ét, nagy nyomorba kerül. Lehet, hogy talán végigszolgálta a világháborút, meg is rokkant, becsülettel szolgálta végig és becsületes maradt végig, azonban nincs neki a ma gyár hazában hely, mert nem is tud beállni a munkások közé, mivel azt mondja a munkaadó, hogy ő kisgazda volt. A munkást esetleg megszólítja, de a kisgazda akkor még mindig hátrányban marad, csak a legvégső esetben alkalmazzák, vagy akkor alkalmazzák, ha házal. T. képviselőtársaim igen sokszor keveselik a munkabért, én sem sokalom, de ez a munkabér lerontására vezet. Egy tönkrement kisgazda mindenáron meg akar élni. Ha szegyei a piacra kiállni, hogy napszámos munkát vállaljon, annál jobban szegyei az inségakcióból kérni. Nines más megoldás, házalni megy és mikoi házal, természetes, hogy élelmes emberek kihasználják azzal, hogy: ha ennyiért akarsz dolgozni, adok munkát. A szegény ember pedig elvállalja a munkát. Ez a munkabér lerontására is szolgál. Végül szeretnék még valamit kérni, mivel azt tapasztaltuk, hogy a múltban a gabonarendeletek az utolsó pillanatban kerültek a nyilvánosság elé és olykor-olykor e miatt — mondjuk meg őszintén — a földmívelő nép károsodását is láttuk. Hiszen még most sem tudjuk, hogy boletta lesz-e, vagy. nem lesz, azonban közszájon forog az, — ma is hallottam — hogy rettegnek az emberek, hogy a meglevő kenyérmagvakat a fináncok kezelésére fogják bízni. Ez közszájon forog odakint. (Kun Béla: Mi is hallottuk! De csak nem jön ilyen statárium!!) Nem tudom, jön-e vagy nem jön, de nem hiszem. Tudom miből ered ez; abból ered, hogy a miniszter úr a jövő termés árát akarta biztosítani — ami nagyon helyes — és nem akart ráfizetni már arra is, amely a múlt évben termett. Most azonban az idő változott és úgy látszik, az idő a gazda. Mindannyian aggályokkal vagyunk eltelve. Én úgy látom, hogy más vidékek még sokkal jobban aggódhatnak, mint az én vidékem, mert az időjárás annyira száraz, az egek csatornái annyira kiszáradtak, hogy jó termésnek semmi körülmények között sem nézünk elébe. Ha pedig rossz termés lesz, a munkás sem tudja megkeresni tisztességes munkával kenyérmagvát, de a gazda sem tudja megtalálni számítását. Ha most a búzát mind eladjuk s a búza már az élelmes kereskedő kezén van, — ha ugyan van pénzük, hogy felvásárolhassák most még olcsón — majd azután kell a földmívelésügyi kormányzatnak megvásárolnia, ha szüksége lesz rá, ami nincs kizárva, mert ha még tíz napig így marad az idő, akkor igazán lemondhatunk a nyári termésről. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezzel a dologgal elsősorban is foglalkozzék. Nem esőt kérek, mert 27U. ülése 19SU május 8-án, kedden. tudom, hogy azt nincs módjában adni, de foglalkozzék ezzel a dologgal és azt, akinek még van búzája, ne kényszerítsük arra, — ha az idő meg nem változik — hogy minél = gyorsabban adjon túl rajta, mert hátha még szüksége lesz az országnak arra, hogy legyen tartaléka. (Ügy van! a baloldalon.) En úgy szoktam tenni, hogy bizonyos mennyiséget mindaddig tartok, amíg félig-meddig kezemben nincs az új termés, hogy mint termelő, meg ne szoruljak. (Helyeslés balfelől.) Sajnos, nagyon sok termelő nem tudja ezt megtenni, mert a kényszerhelyzet kényszeríti arra, hogy már időnap előtt adja el készletét és ilyenkor már a boltból hordja a kenyeret. Még csak az ojtóanyagok kérdésével szeretnék foglalkozni. Köszönet azért, hogy a földmívelésügyi miniszter úr az ojtóanyagok árát leszállította. (Kun Béla: Az nem elég! — Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Több, mint felére!) Arra kérem a miniszter urat, hogy ha fennáll a lehetősége, ne álljunk meg itt, hanem szállítsuk le még jobban az ojtóanyagok árát. mert hiszen ma, amikor 6—7 pengőért adták el a búzát, — ma ugyan már jóval magasabb az ára, de már csak akkor magasabb, amikor a szegény embereknek nincs eladnivalójuk — bizony az ojtóanyagok ára még mindig igen magas és egyáltalában nincs arányban sem az állatok árával, különösen pedig nincs arányban a gabona árával. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Pedig ojtóanyagra a kisembernek is szüksége van, különösen most, ha nem lesz termés, mert ha most beüt a dög nagy nehezen, keservesen felnevelt kis állatkáiba, akkor a teljes végpusztulásnak indul. (Kun Béla: A szérumkartell még most is garázdálkodik! Ez az igazság! Nem szállította le az árakat!) Nem tartottam vizsgálatot, nem tudom, hogy a kartell hogyan áll ezen a téren, de tudom azt, hogy a miniszter úr jóakaratát élvezi a földmívelőosztály, addig a mértékig, ameddig csak meJiet, ameddig ezt megengeai az ő költségvetése. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Gróf Esterházy Móric! Gr. Esterházy Móric: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az általános vita során elég részletesen foglalkoztam egyes ennek a tárcának körébe tartozó ügyekkel, éppen az igen t. földmívelésügyi miniszter úr- jelenlétében. Azért jelen felszólalásomban mindenekelőtt magával a földmívelésügyi tárca költségvetésével budgetáris szempontból kívánok foglalkozni, illetőleg e tekintetben néhány felvilágosítást kérni az igen t. miniszter úrtól. Itt figyelmébe ajánlom az igen t. Háznak, — és erre nézve a költségvetés indokolása, sajnosán, nem tér ki, sőt az igen t. előadó úr különben nagyszabású előadásából sem kaptunk erre nézve közelebbi felvilágosítást és részletezést — hogy az 1932/33. évi zárszámadás szerint a földmívelésügyi tárca birtokában immár 57 millió pengő névértékű részvény van, és így a földmívelésügyi tárca a részvényállomány tekintetében második helyre került a pénzügyi tárca mögé, amelynek körülbelül 70 millió pengős részvényállománya van. (Kállay Miklós földmívelésügyi minisz-