Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

246 ' Az országgyűlés képviselőházának tésének XXIV. és XXV. fejezetét, valamint XXVI. fejezetének 7. és 8. címeit. Méltóztatnak az egyes tárcák költségvetésének tárgyalási sorrendjéhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, úgy ezt határozatként mondom ki. Most pedig előterjesztést teszek a t. Háznak a legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését folyó évi május hó 8-án, kedden délután 4 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki az egyes tárcák költségvetésének a tárgyalása. Méltóztatnak-e ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, úgy ezt a határozatként mondom ki. Jelentem a t. Háznak, hogy őrgróf Pallavicini György képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján személyes megtámadtatás címén kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. örgr. Pallavicini György: T. Ház! Igazán nem szívesen szólalok fel személyes megtámadtatás címén, mert hiszen a dolog természeténél fogva a személyes kérdéseknek a politikai életből minél inkább ki kellene kapcsolódniuk. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Nekem is igyekezetem, másoknak is, hogy a személyes kérdéseket háttérbe szorítsuk, mert hiszen mi itt nem mint egyéni ellenfelek, hanem mint politikai elvek harcosai vagyunk jelen, akik nem érthetünk egymással egyet bizonyos politikai elgondolásokban, de személyi kérdésekben ellentéteket ezen a téren semmiesetre nem keresünk. Az igen t. miniszterelnök úr a mai napon őszintén, bevallottan egy személyes támadást intézett ellenlem, maga is annak nevezte, úgyhogy férfias kötelességemnek tartom, bogy ezzel szemben röviden felszólaljak. A miniszterelnök úr rossz néven vette azt a többször hangoztatott kijelentésemet, hogy én őt politikai elgondolásaiban forradalmárnak tekintem, amely elgondolásomat, frazeológia mat vele szemben igen gyakran használtam; nemcsak a fórumon, hanem négyszem között vagy hatszem között, baráti, körben is politikai kérdésekről eldiskurálva, évek hosszú sora óta használtam és használom ma is, mert az én politikai állásfoglalásommal szemben őt tényleg forradalmárnak tartom. (Propper Sándor: A forradalmárok pedig reakciósnak tartják!) Ezzel szemben ő felolvasott ma egy nyilatkozatot, amely az én nevem alatt az Est című lapban 1918-ban, a forradalom alatt, megjelent. Távol legyen tőlem, hogy ennek a nyilatkozatnak a létezését letagadjam, sőt a velem való összeköttetését is kétségbevonjam, mert hiszen ha ez nem így volna, akkor később, amikor már lehetett volna, rektifikáltam volna ezt a nyilatkozatot, hiszen rögtön akkor nem lett volna módomban rektifikálni. Tény az, hogy annakidején azon a napon, amelyikről szó van, megkérdeztek az Est-lapok, illetve az Est részéről, mert hiszen akkor még nem voltak Estlapok s az én nevem alatt ez a politikai nyilatkozat megjelent. Nagyon örvendek annak, hogy a miniszterelnök úrnak azok a barátai, akik nyilván keres tek valamit, amit az én politikai multamból mint inkozekvenciát találhatnak, ezt az egy nyilatkozatot tudták csak megtalálni, amelyet ma a mellemnek szegzett a miniszterelnök űr. örvendek ennek, mert elég hosszú politikai multam van már — fiatalon kezdtem — és ha csak ezt az egyet tudják találni, mint politikai 273. ülése 1934 május 7-én, hétfőn. inkonzekvenciát, akkor erre csak büszke lehetek. (Zaj.) Mivel a magam személyére vonatkozó beszélgetést perhorreszkálom, nem fogok annak szubjektív és objektív indokaiba egyáltalán belebocsátkozni, hogy ez a nyilatkozat miért és hogyan jelent meg. Egészen nyugodtan és férfiasan elismerem, hogy ez megjelent. Ezt a tényt már egyszer Batthyány Tivadar gróf is fel próbálta használni egy ellenem intézett perben és akkor, azon a nyilvános tárgyaláson is, széj jelfoszlott ennek a nyilatkozatnak a meséje. Ennek indítóokai nem annyira érdekesek, hogy itt elmondjam. Olyan időket éltünk akkor, hogy egy politikus, aki meg akarta dönteni a forradalomnak akkor már erősödő megnyilvánulásait, ha egyáltalában válaszolt valamire, feltétlenül vigyáznia kellett arra, hogy mit válaszol. Lehet, hogy taktikai hibát követtem el, amikor megengedtem, hogy ez a nyilatkozat megjelenjék, hiszen maga a miniszterelnök úr elismerte, hogy éppen az ellenforradalmi ténykedésekben nemsokára találkoztunk. Nem akarom azt sem felemlíteni, hogy abban az időben, amely rég elmúlt — hiszen 15 vagy 16 esztendeje annak — én voltam egyike az elsőknek, akiket a forradalom üldözött, hiszen a Károlyi Mihály-féle kormány nálam tartotta az első házkutatást, amikor már Gömbös Gyula is belekapcsolódott volt az ellenforradalmi ténykedésekbe. Ha én nem hánytorgatom fel a miniszterelnök úrnak akkori tevékenykedését, teszem ezt azért, mert ma is húsvéti cikkemnek azon az álláspontján vagyok, hogy felejtsük el azokat a dolgokat, amelyek elválasztanak minket, amikor azt akarjuk, hogy Magyarország jövője megalapoztassék. Hivatkozhatnék ugyanis a Kúria ítéletére is, amelyet Károlyi Mihály hazaárulási perében hozott, s amelyben épp olyan felelőssé teszi azokat, akik közreműködtek és aktív szerepet vállaltak az ő kormányzata alatt, mint magát Károlyi Mihályt. Már pedig az igen t. miniszterelnök úr, bizonyára szintén kitűnő szándékkal — amint később bizonyságot szereztem erről, mert hi«5jen együt csináltuk az ellenforradalmat — Károlyi Mihály kormánya alatt aktív szerepet vállalt, (Sztranyavszky Sándor: A Move, megszervezésében!) amikor Ballá Aladár mellett Zágrábban katonai attasé volt. (Sztranyavszky Sándor: Mint katona, a parancsnak engedelmeskedett! — Erődi-Harrach Tihamér: Köteles volt, mert törvényes rend volt!) Bocsánatot kérek, mint katonai attasé politikai szerepet vállalt. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Nem akarom a t. Házat untatni a Kúria ítéletének felolvasásával, (Erődi-Harrach Tihamér: Ha nem fogadta volna el a beosztást, akkor főbelőtték volna!) de mindenesetre jóhiszeműen azt is el kell ismerni, hogy helyesen cselekedett. (Erődi-Harrach Tihamér: Mint katona, a parancsnak engedelmeskedett és nem követett el semmiféle hazafiatlan cselekedetet! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Amint emiitettem, nem akarom ezt felhánytorgatni, ellenben meg lehet győződve az igen t- miniszterelnök úr, hogy éppen azért, mert nem. akarok reminiscenciákat felmelegíteni. (Erődi-Harrach Tihamér: Miután nem akarom felmelegíteni, ezért melegítem fel! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Nagyon szeretem, igen t. képviselő úr, a közbeszólásokat, de csak akkor, ha hallom őket. (Erődi-Harrach Tihamér: Ez a logika: miután nem akarom felmelegíteni, tehát felmelegítem! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz-