Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

240 Az országgyűlés képviselőházának : Egyben egyetértek Marton Béla t. képviselőtársammal, tudniillik, hogy a nemzettől független munkásprobléma nincs, mert az a véleményünk, hogy az éhező munkásleány magyar leány, az éhbérért dolgozó munkások nemcsak munkások, hanem magyar munkások, magyarok, akik munkájukkal Magyarországért dolgoznak. A munkásnak azonban mégiscsak meg kell hagyni a szervezkedési lehetőségét. Különben, hogy van munkáskor dés, azt maga a miniszterelnök úr is segített nekem bizonyítani, amikor egyik beszédében a következőket mondotta (olvassa): »Egyébként a szociális gondolat hevíti át a kormány egész működését. Ez nem is lehet másként, mert aki ismeri a mai gazdasági és társadalmi ^iszonyokat, annak tisztában kell lennie, hogy nincsen az államigazgatásnak egyetlenegy olyan területe sem, ahol a szociális gondolatnak ne kellene teret biztosítani. Amikor a kormány sorsközösséget hirdet és a nemzeti öncélúság követelményeire mutat rá, — azt hiszi egyébként, hogy e két célkitűzéssel egyetért a parlament minden pártja — abból okszerűen következik, hogy a szociális problémáknak dominál óknak kell lenniök az államélet minden vonatkozásában ... Ez főként azt jelenti, Jiogy a munkásnak meg kell találnia a tisztességes megélhetés feltételeit, stb.« T. Ház! Végtelenül sajnálom, hogy a miniszterelnök úr az ő mai nagyszerű beszédében ezekre a többször hangoztatott szociálpolitikai kívánságokra vonatkozólag nem ismertette meg velünk terveit. Sőt, nagyon szomorú, hogy az általunk egyebekben mélyen t. belügyminiszter úr a múltban ilyen kijelentést tett (olvassa): »Kétségtelen, hogy a múlt évtized látszólagos gazdasági fellendülése következtében a s?ociáíis gondoskodás terén nálunk túlmentek bizonyos mértékig azon a határon, amely határig elmenni szabad lett volna.« A magyar dolgozótársadalom nagy tömegei határozottan éhbérért dolgoznak, ezt meg lehet állapítani. Erre a társadalmi rétegre nem lehet azt mondani, hogy vele szemben túlmentünk volna a szociális gondoskodás terén. Azt mondja a Kurir, a gróf Széchenyi-féle lap, hogy (olvassa): »A budget legelső tétele: először legyen meg mindenkinek a betevő falatja és emberséges élete. Ha erről nem gondoskodik a budget, vagy annak fennállása jogosan nem feltételezhető, inmorális alapon nyugszik az egész költségvetés.« Igen t. Ház! Azt mondta Tabódy Tibor t. képviselőtársam itt egy alkalommal, hogy ez a kormány a maga működésében a Quadragesimo Anno alapján áll. Ez nekünk azt mondja (olvassa): »Oda kell hatni, hogy a teremtett javak elosztása a közjó és a szociális igazság kívánalmaival összhangba hozassék, mert ma a kevésszámú túlgazdag és a vagyontalanok beláthatatlan tömege közt fennforgó ellentét megzavarta, amit minden jóérzésű ember elismer ... Azért legalább ezentúl minden erőfeszítéssel oda kell hatni, hogy a termelt javak csak méltányosan halmozódjanak a birtokosoknál, ellenben bőségesen jussanak a munkásoknak.« Ezt nem mi állapítjuk meg. Hiába van meg a pártnak a 95 pontja, amely kitér ezekre a kérdésekre is, ha a garanciát, a biztosítékot sehol sem találjuk. Nem látom a kikezdéseket. Itt van a létminimum kérdése. A létminimum kérdéséről a genfi munkaügyi kongresszuson tárgyaltunk. A magyar kormány kiküldöttei a létminimum kérdésében előterjesztett nemzet közi javaslatot elfogadták. Azóta elmúlt kéthárom esztendő és kikezdés ez esetben nincs. Mi 73. ülése 193U május 7-én, hétfőn. azt írjuk a mi nemzeti lapjainkban, hogy az osztályharcos mozgalom ellen kell szervezkedni és az osztályharci mozgalomtól a magyar közéletet fel kell szabadítani. Kérdem, t. Ház, vájjon ez az osztályharcí mozgalom csak a munkásságnak az oldalán áll-e meg, csak a munkásosztály oldalán van-e osztályharcmozgalom. E3n azokat a dolgokat is, amelyeket a nagyipar részéről látunk, aminők az éh bérek, a 12—14 órás munkanapok és sorozatosan végig más ilyesmik, az osztályharc egyik mintájának nézem, amely osztályharc ellen ép úgy kellene harcolni, mint ahogy kell a másik osztályharccal szemben. T. Ház! Azt mondotta a miniszterelnök úr egy beszéde alkalmával (olvassa): »Bátorság is van bennem ahhoz, hogy szembehelyezkedjem a kartellekkel, ha önző érdekeket akarnának szolgálni.« Igen, ezt várná és azt is várja' a miniszterelnök úrtól a magyar társadalom, hogy vegye elő Krisztus korbácsát és üssön végig azokon ,akik nyúzói az emberi társadalom egy részének és akiknél a felebaráti szeretet legapróbb jelét se tapasztaljuk. Ma is szó volt például a munkanélküli segélyről. A pápai enciklika azt mondja errevonatkozólag, hogy a dolgozni tudók és a dolgozni akarók munkaalkalomhoz kell hogy jussanak. Sem a pápai enciklika, sem mi nem állunk a magántulajdonnal szemben, de ahogyan van magántulajdon ás ahogyan azt elismeri az állam és elismerik az állam törvényeit, éppúgy a magántulajdonjog mellé oda kell állítani a munkának a jogát, mert ha egyiknek joga van vagyont gyűjteni, a másiknak jogában áll munkához jutni és az államnak, szerintem, legelső kötelessége ez. Es itt meg kell mondanunk azt is, hogy nagyon szép és nagyon kedves azok részéről, akik azt hangoztatják, hogy nem adunk munkanélküli segélyt, afölött lehet vitatkozni, hogy a magyar állam ma elbírná-e a munkanélküli segélyt vagy nem, de fordítsuk meg a dolgot és vegyük elő azt a kisembert, aki három-négy év óta nem keres, aki három-négy év óta rongyokban jár, akinek nincs lakása, aki állati sorsban van. Ezzel az eru bérrel mit csináljunk! Kérdem, mivé lesz ez a lélek? Mennyire gyűlöletes lesz az ilyen hosszú évig munka nélkül levő előtt az egész társadalom- Mennyire lerombolja ez a helyzet az erkölcsöt. Es nem elég szerény véleményem szerint, ha a Gyáriparosok Országos Szövetségére bízzuk azt, hogy munkaalkalmakat teremtsen és adjon. Azt is megértem, hogy az , értelmi ifjúság köréből el lehetett helyezni egy pár száz embert, de mit jelent ez azokkal szemben, akik elhelyezetlenül maradnak. T. Ház! Ami a szociális kérdéseket illeti, legyen szabad rámutatnom arra, hogy ma már mindenütt szerte a világon, az érdekképviseleti rendszerről beszélnek. Én pártommal együtt a parlamentarizmusnak vagyok híve, az érdekképviseleti rendszernek azonban bizonyos beépítését a magyar alkotmányos életben a parlamentarizmus mellett is biztosítani lehet. Kérdem, mi teszi lehetetlenné azt, hogy Magyarországon munkáskamara vagy munkakamara legyen. Hiszen ma mindenütt munkaközösségről beszélnek. Arról beszélnek, hogy munkavállalónak és munkaadónak egymásmellé kell ülniök- Kendben van. Megcsinálták ezt már Németországban, a kapitalista urak azonban egy-kettőre felrúgták ezt a munkaközösséget, pedig miért ne lehetne megcsinálni? Nem hiszem, hogy a munkásérdekeltség