Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

Az országgyűlés képvisélöMzának %\ dékekre nézve, ahol egyetlen szavazat sem mondana ellent. (Jánossy Gábor: ~Ögy van! Ügy van!) nem, csupán a színmagyarok részéről, hanem meggyőződésem, hogy a szlovákok, (Jánossy Gábor: Az erdélyi oláhok is!) azok is és mindazok, akik a magyar impérium alatt szabadságot élveztek, üdvözölnék ennek megkísérlését. (Ügy van! Ügy van!) Azt lehetne erre mondani, hogy az alkalmas külpolitikai atmoszférának — ezt a kifejezést szokták használni — el kell érkeznie. Ezek azok a Jóreanénység-fokok, amelyek az ölhetett kéz politikáját jelentik. Én nem azt mondom: fejjel a falnak, hanem, hogy azt az alapgondolatot, hogy Trianon vészes terhei elmúljanak felőlünk, a kormányzat minden miniszterének taglalnia kell. A mélyen t. pénzügyminiszter úr a helyzetet tüzérségi előkészítéshez hasonlította. Milyen szomorú, hogy egy finánepolitikus javára a legélénkebb tapsokat ez a hazafias fellendülés váltotta ki, amelynek pedig természetesnek kell lennie minden magyar embernél. Milyen szomorú, hogy a szívek összedobbanása a harctéren tapsvihart váltott ki sivár pénzügypolitikai helyzetünkben ebben a Házban anélkül, hogy a i» Ház minden egyes tagja elővette volna a Tyler-i jelentést és végigment volna ennek az angolnyelvű jelentésnek számadatain, ahol mindenütt csak panasz, ahol mindenütt csak gazdasági hanyatlás mered reánk. T. Képviselőház! Nem ebben volna egy igazi pénzügyminiszternek az a vigasztalása, amelyet várunk, hanem abban, hogy a számok erejével mutassa meg, objektivitással, hűvösen, nem a lövészárok magasztalásával a kivezető utat. Abban mindnyájan egyek vagyunk, hogy minden imádatunk a hősöké, de a rájuk való hivatkozás csak arra alkalmas, hogy amikor a pénzügyminiszter úr expozét mond és beszámolót tart gazdasági és pénzügyi politikájáról, elterelje a figyelmet arról, hogy nines termelésünk, elterelje a figyelmet arról, hogy a gazdaközönség feljajdul, elterelje a figyelmet arról, amiről tegnap az Omke. közgyűlésén hallottunk, hogy a kereskedővilág elpusztul. Nincs vigasz arra, hogy az adókat és a közterheket terjesíteni a trianoni határok között lehetetlenség. Ezért a kormány külpolitikai alapgondolata az ideirányuló külpolitikai öncélúság kell, hogy legyen és ha ez a miniszterelnök úrnak egy kedvenc szavajárása, necsak befelé nézzünk, hanem figyelje meg, hogy ebben a külpolitikai vonatkozásban valóban mindnyájan ott vagyunk a háta mögött Ebben nincs pártkérdés, nincs társadalmi kérdés, nincs felekezeti kérdés; a trianoni szerződés módosítására irányuló akcióban, ennek a célirányos tevékenységnek érdekében minden magyar embert ott találhat az egész vonalon maga mögött. De ha maga a kormány nem tesz ebiben semmit, ha a kormány csak a laisser faire, laisser passé elvét alkalmazza, akkor hiába ott a falvakban, a városokban, a műhelyekben, a szántóföldeken és mindenütt a sóvárgás a jobb viszonyok után. Így nem lehet megvigasztal ódni. Én azt szerettem volna, ha a pénzügyminiszter úr sorra veszi a termelési ágakat es elmondja nekünk, hogy ennyi az állam jövedelme és ennyi az állam terhe. Hogyan nyugodhatik bele a többségi párt abba, hogy a pénzügyminiszteri expozé során egy betűvel sem emlékeznek meg arról, hogy mivel tartozunk. Hiszen ez emlékeztet a Bud-[féle eljárásra, amelynek során mindig lukrativ költség'. ülése 193Í május 7-én, hétfőn. 213 vetéseket fitogtattak, pénzügyi feleslegekről beszéltek és ma tudjuk, ma látjuk, a zárszámadások eléggé igazolják, hogy nemhogy pénzünk nem volt, hanem passzív mérlegeink voltak ugyanakkor, amikor itt taps vihar ok köszöntötték a lukrativ költségvetést. Csak egyes tételeket fogok kiragadni, mert a külpolitikai téma szempontjából többre nincs időm. Nézzük meg például a legkevésbé ismert, pedig közszájon forgó monopóliumot: a dohányjövedéket. Tyler megállapítja, hogy ebből 104-5 millió pengő bevétele volt a kincstárnak. Ezzel szemben kérdezzék meg a gazdákat, hogyan állanak a dohánytermeléssel, kérdezzék meg magát a kormányt, feleljen nekünk a pénzügyminiszter úr, feleljen nekünk az államtitkár úr, aki kezeli ezeket a dolgokat és aki a költségvetés tárgyalásánál e pillanatban nem helyettesíti miniszterét, mondja meg itt a Ház előtt; igaz-e, hogy 8000 vágón magyar dohány hever eladatlanul raktáron? (Fráter Jenő: 6500—7000 vágón.) Mondjuk 6500—7000 vágón, Ez egészen mindegy. Szóval ezer vagonszámra hever eladhatatlanul a magyar dohány. Itt van a nyakunkon ez a mennyiség, előttünk van az újabb termés és mit fog érte kapni a gazda, mit fog érte kapni a dohánytermelő közönség? r En azt hiszem, t. Képviselőház, hogy elég idézni ezeket a számokat, s már láthatjuk, hogy az a kép, amelyet a pénzügyminiszter úr az állam jövedelmei szempontjából elénk festett, nem mutatja a<zt a vigasztaló helyzetet, amelyre ő rámutatni igyekezett. De itt van egy másik szám: az üzemekből, vasútból, bélyegekből és egyéb monopóliumokból, beleértve a sacharintés Oisztálysorsjátékot is, 752'8 millió pengő bevétele van a magyar államnak. Hát hova lesz ez a pénz? S ha ennyi bevétele van az államnak, mennyi kell, hogy adminisztrációra és kiadásokra menjen, ha e melett ilyen deficites állapot van itt? Mennyi mehet el Csonka-Magyarország állami berendezkedésének ilyen istátusára és fenntartására, ha itt nem tudunk egészséges állapotot teremteni? Ez a túladminisztrált állami állapot az oka annak, hogy nem tudunk gazdaságilag előbbrejutni és én újra és újra azt mondom: nem lehet az, hogy ha a Népszövetség elé visszük a megkívánt módon, eréllyel és büszkeséggel hirdetjük a trianoni szerződés pontozatait, ne érjünk el valami eredményt. Hiszen nemcsak az előbb idézett szakasz, de például a 250. § is egyenesen kihívja a bírálatot. A trianoni szerződés 250. §-a azt mondja, hogy az utódállamok kötelesek megóvni a nemzeti kisebbségek anyagi és egyéb természetű jogait. Kérdezzék meg, hogyan áll a helyzet e tekintetben? Van-e a magyar kormány tagjai között, aki elmegy, statisztikával a kezében nyíltan odaáll az európai nagyhatalmak elé és azt mondja: ígértetek, miért nem tartjátok be? Ez nem függ semmiféle nemzetközi konflagrációs kérdéstől, mert ez az igazság kérdése. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. Gál Jenő: En eszébe juttatom a t. Háznak és különösen a t. többség tagjainak, hogyegyidőben, amikor a nemzetközi jog szabályai szerint a békekötések még nem voltak diktátumok, az volt a szokás, hogy a győző állam leült a legyőzött állam politikusaival és tanácskozott a béke igazsága felől. Es mi történt itt? Nem kell szégyenkezni és nem kell a bátorságot kevésbbé alkalmazni, ha az ember azt mondja, hogy minden történelmi példa, Napoleon és Bismarck győzedelmeitől kezdve azt 30*