Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. ülése 193% május U-én, pénteken. 203 tisztviselők nyugdíját vagy járandóságát ezzel egyidejűleg lecsökkentik, leszállítják. T. Ház! A pénzügyminiszter úr expozéjában azt a kijelentést is tette, hogy a mai válságos és hullámzó gazdasági helyzetben egy szerves és átfogó adóreform előfeltételei nincsenek meg és e

sy ilyen adóreformnak megvalósítása a most előterjesztett költségvetés keretében nincs is előirányozva. A pénzügyminiszter úr csupán azt a bejelentést, tette expozéjában, hogy szükség van az adóalapok tökéletesebb kinyomozására és hogy foglalkozik azzal a gondolattal, hogy az ingó vagyon és az abból eredő jövedelem megfelelő adóztatás alá vonassék. Nem tudom, hogy az adóalapoknak kinyomozása, amiről a pénzügyminiszter úr beszélt, ez ideig milyen módon történt, de kénytelen vagyok látni azt, hogy amikor a kis embereket megadóztatják még a nem létező vagyon, nem létező jövedelem és kereset után is, ugyanakkor azok a bizonyos nagy legyek, azok a nagy adóalanyok még mindig nagyon könnyen áttníjhatnak azokon a pókhálókon, azokon az adótörvényeken és adórendeleteken, amelyeket az állam, az államkincstár olyan kérlelhetetlen pontossággal és csalhatatlan biztossággal tud megszőni a kis legyek, a kis adófizetők, a kis emberek körül. így van ez különösen az ingó vagy ónnál, de talán a legnagyobb mértékben a részvénytársasági vagyonnál. Az idő rövidsége miatt — sajnos — nem tudok ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozni, de talán elegendő lesz, ha a mai helyzetet egy-két jellemző példával megvilágítom. Bizonyára mindenki hallott itt egy Klein Gyula nevű úrról, aki ügyvezető alelnöke a Magyar Általános Hitelbanknak, egyik főrészvényese a Magyar Általános Hitelbanknak, a Ganz-Danubiusnak, a Georgiának és mivel tudjuk, hogy a legtöbb ipari vállalat a Hitelbank érdekeltségéhez tartozik, főrészvényese egyéb magyar ipari vállalatoknak is. Mindenki tudja azt, hogy ez a Klein Gyula Magyarországnak egyik leggazdagabb embere, akinek a vagyona többmillió pengőre rúg. Ezzel szemben azt láttam a múlt év nyarán, amikor a vagyon- f és jövedelemadókivetési lajstromot közszemlére tették ki itt Budapesten az V/a. kerületi elöljáróságon, illetve adószámviteli osztályon, hogy például ez a Klein Gyula a következő módon adózik. Nevezetesen jövedelme a kimutatás szerint a következőkép alakul (olvassa): »Házbirtokból a jövedelme 5574 pengő, tantieme alá eső javadalomból 22.238 pengő, szolgálati viszonyból 41.760 pengő, tőkevagyonból 51.262 pengő, egyéb forrásból 422.411 pengő, összesen 543.245 pengő. Levonásba jön 29.837 pengő, marad tehát tiszta jövedelem, illetve jövedelemadó alapjául szolgáló tiszta jövedelemképpen 513.408 pengő. Ennek adója pedig 160.954 pengő. A vagyon ezzel szemben a következőkből áll, a vagyon- és jövedelemadólajstrom szerint: Házbirtok 195.858 pengő, tőkevagyon 891.677 pengő, egyéb vagyon 22.000 pengő, összesen 1,109.535 nengő, tőketartozás 586.296 pengő, marad tehát vagyonadóalap 523.239 pengő, ami után a vagyonadó 650 pengő, vagyis végeredményben Klein Gyula adózik 523.239 pengő vagyon után és ez a vagyon, mint tőke jövedelmez neki a kimutatás szerint évente 513.408 pengőt, vagyis közei 100%-ot. Nem tudom, hogy milyen módon történik itt ezeknek a bizonyos adóalapoknak a kinyomozása. Mindenki tudja, hogy nem lehetnek ezek Klein Gyula vagyoni és jövedelmi viszonyai. Mindenki tudja, hogy aki annyi vállalat főrészvényese és akinek a vagyona többmillió pengőre rúg, nem adózhatik 523.000 pengő vagyon után, mint ahogy teljesen képtelen beállítás az is, hogy itt ma bármiféle vagyon, bármiféle tőke évente 100% jövedelmet hozna. Az ingó vagyon, különösen a részvénytársasági vagyon adóztatására, helyesebben az adóterhek alól való kibúvására nézve bátor vagyok hivatkozni még egy nagyon jellemző példára. Nemrégiben véletlenül elkerültem egy hagyatéki tárgyalásra. Az örökhagyónak körülbelül 2 és V-i millió pengőt kitevő vagyonkomplexuma maradt, ezzel szemben pedig, mikor megnéztem a leltárt, azt láttam, hogy az egész vagyonkomplexum 42.000 pengőben van felvéve. Hogyan történhetett meg ez? Ügy, hogy az illető még mielőtt meghalt volna, egyszerűen alakított egy családi részvénytársaságot. Az egész családi vagyont átalakította 42 darab részvényre, amelyeknek a névértéke da^ rabonként ezer pengő volt és a 2 és félmillió pengőt kitevő vagyonkomplexumból így lett 42.000 pengő értékű vagyon. Ennyit vettek fel a leltárba és — úgylátszik — ennyi után fizetik az örökösödési illetéket is. Amikor ilyen jelenségeket látunk, amelyek nem szórványos esetek, hanem jóformán áitalánoisi tünetek, akkor nem hivatkozhatunk arra, hogy a mai idők nem alkalmasak itt szerves és átfogó adóreformokra. Sajnálom, hogy nem foglalkozhatom behatóbban egyéb kérdésekkel is és különösen az idő rövidsége miatt nem foglalkozhatom szorosan vett politikai kérdésekkel. Remélem azonban, hogy ezekkel a politikai kérdésekkel is módomban lesz majd foglalkozni az egyes tárcák költségvetésének tárgyalása, továbbá az apporopriációs vita során. Még csupán egy kérdésre kívánok kitérni, az úgynevezett sajtódömping kérdésére. Ezzel a kérdéssel itt a Házban már több képviselőtársam is foglalkozott és ebben a kérdésben — úgylátszik — a közvélemény várta a miniszterelnök úr nyilatkozatát és állásfoglalását is. A legutóbbi híradás szerint azonban a miniszterelnök úr előreláthatólag nem • fog, vagy legalább is nem kíván ebben a kérdésben nyilatkozni. En tehát, aki ebben a kérdésben teljesen független és teljesen érdektelen vagyok, leszek bátor hozzáfűzni néhány észrevételt azokhoz a megjegyzésekhez, amelyek ebben a kérdésben már elhangzottak. A múlt év nyarán és azóta is meglehetősen sokat és behatóan foglalkoztatta a nyilvánosságot egy botrányos ügy. Az az ügy ez, amely az úgynevezett Trettina-ügy néven került forgalomba. Talán nem egészen véletlen, hogy ez a szerencsétlen ügy olyan soká foglalkoztatta ennek az, országnak a közvélményét. Ha gondolkozunk az okokon, hogy miért tudott ez az ügy olyan nagy hullámokat felverni, akkor ennek talán nem utolsó sorban volt oka az, hogy ezt a szerencsétlen ügyet összefüggésbe hozták egy párttal, illetve egy olyan lappal, amely a közvélemény előtt úgy szerepelt, mint egy ellenzéki párthoz közelálló lap. Ebben az országban csak a legutóbbi 15 év alatt is volt elég sok visszaélés, nevezzük a nevén: volt elég sok panama, ahol súlyos milliók úsztak el, ahol tehát a köz sokkal nagyobb mértékben^ károsult meg, mint ennél az ügynél és azt látjuk, hogy mégsem foglalkoztatta oly nagy mértékben a nyilvánosságot, mint ez azi — országos viszonylatban mondhatni — nyavalyás 20.000 pengős ügy. Hogy olyan nagy hullámokat tudott felverni ez az ügy, annak nagyrészben oka volt 28*