Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. rős, és azokat a kérelmeket, amelyeket Esztergályos képviselőtársam előterjesztett, mindannyian támogathatjuk. Képviselőtáram sürgette a közmunkák megindítását, illetőleg az iparosság, a kisiparosság bajainak orvoslását, a beruházási munkák megkezdése útján. Sajnálattal látjuk, hogy ezeknek a bajoknak orvoslására most éppen úgy, mint az előző évek költségvetésében, megint nem gondoskodott semmi előirányzatról a kormány. Ezeknek a bajoknak orvoslása egymódon lehetne gyökeresen elintézhető: egy radikális telepítési politika bevezetése által. A telepítéssel kapcsolatban meginduló építkezések azt a kisiparosságot, amely ma talán legnagyobb mértékben küzd a válsággal és a nyomorral, munkához, kenyérhez tudná juttatni. T. Képviselőház! Áttérve magának a költségvetésnek a bírálatára, mindenekelőtt sajnálattal kell megállapítanom, hogy ebben a költségvetésben, éppúgy, mint az előző évek költségvetésében, nincs egyetlen egy új gondolat, vagy koncepció. Ez a költségvetés is teljesen a megelőző évek költségvetéseinek vágányán halad és nincs benne egyetlen egy olyan im tézkedés sem, amely a válságból a kivezető utat jelentené, vagy valóban reményt kelthetne bennünk aziránt, hogy a válság mélypontján túl vagyunk és hogy a javulás tényleg megkezdődött. Az első szempont tehát. amely engem a pénzügyminiszter úr által előterjesztett költségvetéstől, illetve a kormány pénzügyi és gazdasági politikájától elválaszt, az, hogy a tárgyalás alatt álló költségvetés továbbra is változatlanul fenntartja azt a csődöt mondott pénzügyi és gazdaságpolitikai rendszert, amely nemcsak nem tudja kivezetni államháztartásunkat és gazdasági életünket abból a válságból, amelyben ma van, hanem ez a szerensétlen gazdasági és pénzügyi politika egyéb tényezők mellett, a világgazdasági okok és egyéb együttható okok mellett nagyon is fontos tényezője volt annak a válságnak, amelybe az államháztartás és egész gazdasági életünk jutott. Elhibázott ez a pénzügyi politika, mert ez a költségvetés továbbra is csaknem változatlanul fenntartja azt az adórendszert, amely a mellett, hogy teljesen aránytalan, igazságtalan és antiszociális, nem áll arányban . ., Elnök: Megállapítom, hogy a Ház 5 perc letelte után sem tanácskozóképes. Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a jearyző ural szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat összeszámlálni. Petrovics György jegyző (megszámlálja, a kévviselőket.). Huszonegy! (Felkiáltások jobbfelől: Mi itt vagyunk! Hol az ellenzék? Hol a baloldal?) Elnök: Minthogy a Ház nem tanácskozóképes, elrendelem a képviselő urak névsorának felolvasását. Petrovics György jegyző (olvassa a név- \ sort). Elnök: Kijelentem a t. Háznak, hogy a távollevő képviselő urak névjegyzékét a házszabályok 203. $-a alapján legközelebbi ülésünkön fogom bemutatni. Kérem Mojzes képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. j Mojzes János: T. Képviselőház! Mielőtt beülése 19Sí május U-én, pénteken. 199 szédemet megkezdeném, tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Elnöki: A képviselő úrnak erre nincsen joga, mert csak beszéd elején volt joga egyszer a tanácskozóképesség megállapítását kérni a házszabályok 128. §-a alapján. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Most sem tanácskozóképes!) Csendet kérek! Méltóztassék beszédét minden jogi tanácskérés nélkül megkezdeni. Mojzes János: T. Képviselőház! Elhibázott a kormány gazdasági és pénzügyi politikája, mert a költségvetés jóformán teljesen változatlanul továbbra is fenntartja azt a szerencsétlen adórendszert, amely amellett, 'hogy teljesen igazságtalan, aránytalan és antiszoiális, nem áll arányban sem az ország iteherbíróképességével, sem pedig a nemzeti jövedelemmel. A pénzügy miniszter úr expozéjában azt a bejelentést tette^ hogy az ő meggyőződése szerint is a nemzeti jövedelem nem haladja meg a két és félmilliárd pengőt. Nos, ezt a két és félmilliárd pengő nemzeti jövedelmet terheli elsősorban is a közigazgatásnak 746 millió pengőt kitevő költsége, az üzemek 404 millió pengős költségvetése,^ az autonómiák 336 millió pengős költségvetése, azután a különféle alapok költségvetései, amelyek a költségvetésből ki sem tűnnek, amilyen például, — hogy csak egy példára hivatkozzam — a boletta-alap, amelynek költségvetése lezideig is körülbelül 80 millió pengőt tesz ki. Terheli azonkívül ezt az évi körülbelül két és félmilliárd pengő nemzeti jövedelmet az egyházi adók, a vizitársulati járulékok terhe, ami körülbelül 70 millió pengőt tesz ki, továbbá a .szociális biztosítás terhe, amely ismét évente legalább százmillió pengőre rúg. Ha ezeket az összegeket, amelyek a magyar gazdasági életet és a nemzeti jövedelmet terhelik, összeadjuk, azt látjuk, hogy a két és félmilliárd pengőt kitevő nemzeti jövedelemre nehezedő különféle terhek együttvéve 1740 millió pengőt tesznek ki. Marad tehát annak a 7,800.000 ember részére, akik fizetésüket, megélhetésüket nem az államtól, nem a közületektől és nem a közüzemektől kapják., mindössze 760 millió. Ez a szám, t. Képviselőház, azt jelentig hogy itt az ország minden lakosára, azokon kívül, akik nem az államtól, a községektől vagy az üzemektől kapják javadalmazásukat, évente mintegy 100 pengő jövedelem jut, ez pedig megfelel körülbelül havi nyolc pengős jövedelemnek. Kérdezem: hogyan lehet ebből a havi nyolc pengős jövedelemből megélni, ruházkodni, kamatot fizetni, azonkívül pedig egyéb szükségleteket is kielégíteni? Kérdezem: mi juthat ebből az évi és fejenkénti ,száz pengős, vagy havi nyolc pengős jövedelemből az orvosoknak, a mérnököknek, az ügyvédeknek, a szahadpályán mozgó egyéb latéinereknek, vagy mi juthat a sokat hirdetett miagyar kultúrfölény ápolására, a kultúrígények kielégítésére, és mi juthat ezenkívül egyéb szükségletekre'? Lehet-e tehát ezt a költségvetést egészséges jelenségnek, egészséges állapotnak nevezni? Ha szembeállítom a nemzeti jövedelemmel azokat a terheket, amelyeket az imént felsoroltam, akkor kérdezem, haladhatunk-e tovább azon az úton, amelyen eddig haladtunk, haladhatunk-e ezen az úton abban a reményben, hogy ennek jó vége lesz és hogy ez nem fog rövidesen katasztrófához vezetni. A pénzügyminiszter úr szeret hivatkozni a közgazdasági és pénzügyi szaktekintélyekre. Nos hát, az egyik legelső és legklasszikusabb pénzügyi szakértő, Leroy-Beaulieu, azt mon-