Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

Az országgyűlés képviselőházának 27; említettem — a múltban is minden áldozatot meghoztak. Beszéljek arról, hogy az önök boldog emlékezetű vezére, gróf Bethlen István idejében kétmarékkal szórták a pénzt? Beszéljek arról, hogy milyen összegeket adtak ki tyúkkölcsön címén olyanok részére, akik a tyúkot csak a körútról ismerték? Beszéljek arról, hogy milyen óriási összegekbe kerültek a borházak? Beszéljek a freskókról, a különböző vállalatok szanálásáról, (amely vállalatokba kétkézzel tömték bele a pénzeket? (Téglássy Béla: Ezt nem lehet rámondani a Gömbös-kormányra!) A Gömbös-kormány 170 milliót juttatott a gazdatársadalomnak. A kisiparosság nem kér 170 milliót, hanem szerényen megelégszik jóval kevesebbel is, de szégyene ennek a kormányzatnak, nem méltó ehhez a kormányzathoz az, hogy 350.000 kisiparos szörnyű kínos helyzetét 200.000 pengővel akarja megjavítani. Ha tehát volt pénz ott, ha azt a zsákot tömték és van annak a zsáknak tömésére pénz, akkor — ismétlen — az egyenlő elbánás elve alapján a kisiparosság joggal megkövetelheti azt, hogy ezekben a súlyos időkben a kisiparosságnak is hóna alá nyúljon a kormány és segítse át ezen a nehéz helyzeten. A kisiparosság nem kér milliókat és a kormány ne is adjon milliókat nekik, de tegye lehetővé, hogy a kisiparosság munkaalkalmakhoz jusson. Tessék a kormányzatnak munkaalkalmakról gondoskodni, tessék arról gondoskodni, hogy az építkezések meginduljanak. A pénzügyminiszter úr múltkori beszédében megdöbbentett az a rész, amikor az építkezésekről tett említést. Azt mondta a pénzügyminiszter úr, hogy nem állami érdek a lakások tömeges építése. (Téglássy Béla: Több mint húszezer lakás áll üresen! (— Zaj.) Önnek mesélhet ilyet a pénzügyminiszter úr, de nem mesélhet nekem és nekünk ezeken a padokon. Ha ilyen sok lakás van üresen ... (Zaj a baloldalon.) Elnök: Ne méltóztassanak beszélgetéseket folytatni! Esztergályos János: ...akkor kérdezem, mélyen t. képviselő úr, tűrheti-e az állam azt, hogy a ferencvárosi kiserdőben emberek földalatt, baromi módon éljenek? Kérdezem, mélyen t. képviselőtársam, hogyan tűrheti, hogyan engedheti meg a kormány azt, hogy emberek, családapák, családok barlanglakásokban lakjanak? Méltóztassék csak t. képviselőtársam elmenni a főváros határába s ott láthatja majd azt a szörnyű állapotot, hogy barlangszerű odúkban laknak az emberek, felettük ott van a temető és amikor esik, amikor szakad az eső, a temető felső szintjén átszivárog a hullákon és a csontokon keresztül az esővíz azokba a lakásokba, ahol emberek élnek, ahol a jövő nemzedék virágainak a szazai élnek. (Peyer Károly: így van Budafokion!) Kérdezem: ha van lakás, akkor nem volna-e kötelessége a kormánynak arról gondoskodni, hogy minden élő ember emberhez méltó lakáshoz jusson? Kétségbevonom azonban az igen t. képviselő úrnak azt az állítását, hogy olyan sok felesleges lakás van, ellenkezőleg, kevés a lakás. (Téglássy Béla: Ötezer család költözködött ki május 1-én vidékre, a sajtóban olvastam! — Peyer Károly: Menekülnek az emberek!) A magas lakbért nem tudják megfizetni. (Maíasits Géza: Ha valaki 20 pengőt keres hetenként, nem fizethet 50 pengő lakbért!) Ennek az állapotnak szörnyű következménye azután az, amit mondtam, hogy barlanglakáséi 193í május U-én, pénteken. 197 sokban laknak az emberek, emberhez nem méltó odúkban. Ennek szomorú következménye a tüdővésznek az a nagyméretű pusztítása, amelyet a gyermekek és a felnőttek közt végez. Itt van a statisztikai adat, amely szerint második helyen vagyunk Európában a gyermekhalandóság terén. Magyarországon minden száz gyermek közül 20 pusztul el tüdővészben. Kérdezem, hogy annak az elvnek hirdetése után, amelyet önök és a kormányelnök hirdet az országban, nem elsőrendű és elmulaszthatatlan kötelességük volna-e gondoskodni arról, hogy a gyenge emberpalánták százainak korai pusztulását, a tüdővész pusztítását megakadályozzák azáltal, hogy gondoskodnak arról, hogy minden ember emberhez méltó lakásban lakjék. Meg kellene tehát indítani az építkezést, lehetővé tenni az építkezést, gondoskodni arról, hogy az építtetők ne spekulációra építsenek, hanem elégedjenek meg befektetett tőkéjük szerény kamatjával. A helyzet ugyanis az, hogy az építkezésekre adott pénznek, tőkének 80%-a jut munkabér gyanánt a közforgalomba, és csak 20%-a az anyagár. Ne méltóztassék azt mondani, hogy túlsók lakás van. (Téglássy Béla: Nem mondta senki! — Peyer Károly: Csak Imrédy!) Hiszen itt van a lakásépítkezések statisztikája. 1931. év előtt sem volt túlságosan nagyarányú építkezés. Nem nőtt ki a földből száz és száz épület. Ennek ellenére — miként a statisztika megállapítja .— az 1931. évi eredménnyel szemíben 33%-kai csökkent az utóbbi két esztendőben a lakásépítkezés. (Mojzes Jő/nos a szónok felé közeledik.) Még másfél órád van! Elnök: Ne méltóztassanak magánbeszélgetéseket folytatni vita közben! Ez a parlamenti vita komolyságának rovására megy. Méltóztassék a szónoklatot folytatni. Esztergályos János: T. Képviselőház! Ahol kultúremberek élnek, mindenütt arra törekszenek, hogy annak az agyongyötört népnek, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon) amelyet a kapitalista termelési rendszer a háború után olyan kíméletlenséggel gyötör, maga a kormányzat siessen segítségére. Lakásokat építeni a jelszó mindenekelőtt. Hiszen a közelmúltban méltóztattak hallani egy rádiószózatban, amikor az egyik vezér (Mojzes János:: Hány vezér van?) azt mondotta, hogy 5000 házat kíván építtetni. Sok mindenben utánozzák az urak a vezért, miért nem utánozzák ebben? Kérdezem én az igen t. miniszterelnök urat, miért nem utánozza azt a vezért ebben a törekvésben, miért nem gondoskodik arról, hogy megszűnjenek a falusi népnek azok az irtózatos lakásviszonyai, amelyekben ma él. (Téglássy Béla: Mert nem híve a külföldi minták egyszerű lekopírozásának! — Mojzes János: Ez nem egyszerű, hanem nagyszerű lenne! — Téglássy Béla: És mégis egyszerű! — Peyer Károly: Húsz falut is ígértek az urak!) Jöjjön ki az igen t. képviselő úr velem az ország valamelyik falujába. (Téglássy Béla: Én minden héten kinn vagyok!) Ha az igen t.^képviselő úr jár ott kinn, akkor nagyon jól tudhatja és nagyon jól tudja, hogy egy jóravaló gazda a barmát nem tartja olyan istállóban, amilyen lakásoknak nevezett odúkban családapák, gyermekek és anyák élnek. (Téglássy Béla: Az előfordul, az mindig volt és lesz is! — Elnök csenget.) Mi az, hogy előfordul? Ha ön — miként mondja — jár a falvak népe között, akkor tudja, hogy százai, ezrei és tízezrei vannak a falusi nép lakásainak, ahol nincs