Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mucsányi!) Csendet kérek! (Buchinger Manó: A múzeumból szaladt ide!) Tessék kérem csendben maradni, már figyelmeztettem a képviselő urat. Imrédy Béla pénzügyminiszter: Hallottunk ugyancsak a legelső felszólalások egyikében négyszáz milliót kitevő állami garanciákról beszélni. Az 1932/33. évi zárszámadásokat átlapozva mindenki megállapíthatja, hogy az állam által vállalt garanciák összege 191 millió. Ezeknek a garanciáknak legnagyobb része a mezőgazdaság érdekében felvett hite- . lek megszerzésével, részben pedig bizonyos egyházi közületek hitelének megszerzésével kapcsolatos. Az a négyszáz millió az állami követelések összegét jelenti, pontosan 396 milliót, és hogy ezek az állami követelések miből állanak, az teljesen pontos részletességgel fel van sorolva a zárszámadásokban és így kritika és észrevétel tárgyává szerintem nem is tehető. Hallottuk ugyancsak azt is, hogy a fogyasztás visszaesése ijesztő és már olyan mérveket ölt, hogy a lóhúsfogyasztás nem tudom, hány százezer kilogrammal esett vissza. Magának a lóhúsfogyasztásnak visszaesése még nem mutat semmit, sőt azt hiszem, hogyha újra gazdasági fellendülés jön, akkor a lóhúsfogyasztásnak valószínűleg sokkal nagyobbmérvű visszaesésével fogunk találkozni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Megnéztem, hogy Budapesten hogyan fest ez a helyzet a2 egyéb élőállatfelhajtás, illetve vasúton és hajón való szállítás figyelembevételével, mert hiszen A lábon való felhajtást statisztikailag nem tudjuk megfogni, és tényleg azt találtam, hogy a lófelhajtás 1932-ről 1933-ra 27.000-ről körülbelül 18.000 darabra esett, de ugyanakkor a sertésfelhajtás 555.000 darabról 602.000 darabra emelkedett. Ezekkel a fogyasztási adatokkal, amelyek statisztikailag különben is hiányosan vannak megfogva, meglehetősen nagy óvatossággal kell operálni, lehetőleg nem szabad egyetlen adatot kiragadni, hanem az adatok összességét kell figyelembe venni. Hallottuk azután a házadómentességnek és az építkezésnek problémájával foglalkozó felszólalások kapcsán a budapesti lakásviszonyok ecsetelését. Itt többek között szintén elhangzott egy felszólalás, amely azt mondja, hogy Budapesten az úgynevezett laksűrűség lényegesen nagyobb, mint más városokban. Az a hiba történt az adatokat felsoroló igen t. képviselőtársam részéről, hogy Budapesten az úgynevezett lakószobánkénti sűrűséget vette, a többi városban pedig a lakóhelyiségekkénti laksűrűséget, ami nagyon lényeges differenciát jelent, mert a lakóhelyiségek száma, ahova előszoba, konyha, cselédszoba és más hasonló helyiség beleszámít, nyersen körülbelül kétszer akkora, mint csak a lakószobák száma, ennek következtében f természetes, hogy a statisztika teljesen torzképet mutat. Rendelkezésemre állanak egészen pontos adatok, amelyek azt mutatják, hogy Budapest a nagyvárosok között körülbelül középütt áll a laksűrűség tekintetében. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ugyancsak ezzel kapcsolatban említem meg, hogy a .minisztérium egyik tisztviselőjének e kérdéssel foglalkozó tanulmányában felsorakoztatott adatokat megtámadták itt a Képviselőházban azzal az érvvel, hogy különböző évekre vonatkozó adatokat vetett össze. Meg kell jegyeznem, hogy ezek közt a különböző KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 19 BU május U-én, pénteken. 177 évekre vonatkozó adatok közt oly csekély eltérések vannak, hogy egyáltalában mellőzhetők. Kifogás tárgyává tétetett, hogy 1931-es magyar adatokat hasonlított össze 1921-es idegen adatokkal. Időközben megszereztem azoknak az olasz városoknak, amelyeknek építkezéseire többször hivatkozás történt, 1921. és 1931. évi adatait és azt láttam, hogy 1921. és 1931. között mindössze két nagyobb városban történt eltolódás, de ott sem az 1931. év javára, hanem éppen annak rovására, amennyiben 1931-ben nagyobb volt ott a laksűrűség, mint 1921-ben, ami valószínűleg az illető városokba való bevándorlásnak a következménye, amellyel az építkezés ott lépést nem tartott. De ugyancsak elhangzott felszólalás is, hogy ^ itt Budapesten nem lehet lakásbőségről beszélni, mert hiszen a pince-, padlás- és supfni-lakások száma 16.000 volt. Itt megint az a tévedés történt, hogy a lakások iszámát az ilyen^ helyiségekben, illetve lakásokban lakó személyek számával tévesztette össze igen t. képviselőtársam. T. i. tényleg 16.000 szoknak a lakóknak a száma, akik ilyen lakásokban laknak. De még a bérleményeket sem szabad egészen olyan értelemben venni, mint ahogyan igen t. képviselőtársam azt beállította. 1930ban 6796 bérlemény volt pincében, ezek közül a pince-bérlemények közül azonban 3409 volt csak lakás és a 3409 ú. n. pincelakás közül is 2234 ú. n. alagsor-lakás volt, olyan alagsorlakás, amelyekre a főváros az építkezési engedélyeket még ma is megadja, az a főváros, amelynek közgyűlésében az én igen t. képviselőtársam, aki ezeket az adatokat felhozta, éppen az építkezési kérdések körül meglehetős szakértői szerepet játszik. (Derültség.) Abba a kategóriába, amit ő supfni-lakásoknak nevezett, amelyek alatt mindenki rozoga bódékat ért, a statisztika az ú. n. be nem osztható bérleményeket sorolja, amelyek közé a több erneLet magasságú épületek tartoznak, tehát gyárak, raktárak és p. o. templomok is. (Egy hang a jobboldalon: Szakértő!) Mondom, az ilyen statisztikát rendkívül nagy gonddal kell^ vizsgálni, mert méltóztatik látni, hogy másként az ilyen érvelés rendesen balul üt ki. T. Képviselőház! Előfordultak ilyen adatok más képviselőtársaim felszólalásaiban is. Talán két nappal ezelőtt elhangzott itt egy felszólalás, amely az agrár-oldalról az ipar ellen intézett támadásokkal szemben az ipari áralakulást vette védelmébe és többek közt, sőt főleg, a közterhek emelkedésére hivatkozott. Nem beszélek most arról, hogy a közterheknél az egész forgalmi adót és fogyasztási adót bele méltóztatott kalkulálni az én illető képviselőtársamnak, (Magyar Pál: Miért, ez nem közteher?) de azonkívül még azt is megtette, hogy a szociális biztosítás terheit úgy kerek számban százmillióval állította be. (Egy hang a jobboldalon: En bloc!) Ugyanakkor, amikor méltóztatott ezeket az adatokat felsorolni, az 1932. évi statisztikai évkönyvből citált egy adatot az én igen t. képviselőtársam, azt mondván, hogy 66 millió volt a vállalatok adóterhe. Ebbe a 66 millióba beleszámít azután minden adó, amit az illető vállalatok, fizettek, tehát pl. az a kereseti adó is, amelyet alkalmazottaik helyett fizettek. Képviselőtársam azonban elfelejtett két rubrikával előbbre nézni, ahol egészen pontosan bele volt írva abba a kimutatásba, hogy 15'6, vagy 15*7 millió a szociális biztosí25