Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

174 Az országgyűlés képviselőházának 2' tési határidőt kitolni, hanem a múlt évben megállapított október 24-e terminusát is. A helyzet az, hogy aratás után esetleg eleget tudnak tenni a, gazdák a követelésnek, kötelességeiknek, de nem arathatnak kétszer, akármilyen jó lesz a termés és nem tudnák az újabb aratásig az újabb terheket elviselni. Különösen ibajok vannak a védettség alóli felmentések kérésénél. Számtalan felmentés történt (már, de a legnagyobb Ibaj az

5! hogy >a bankok ügyészei először a védettség megszüntetését kérik a ibank által. Amikor ez megtörtént, iákkor behívják a gazdákat és azt kérik tőlük, hogy most pedig bízzák meg őket a védettség újra való felvételével. így két oldalról akarják húzni a hasznot. (Derültség.) Ez semmieaetre sincs rendben és nem helyes. Nem szabad megtörténnie annak, hogy ilyen nagy arányban és ilyen gyorsan szűntessék meg azoknak a gazdáknak a védettségét, akik a rendelet védelme alatt biztonságban kívánták magukat érezni. Ha ennél a kérdésnél a kormány komolyan: kíván foglalkozni a telepítéssel, akkor annak megoldására sohasem fog időszerűbb 'alkalom adódni, mint a jelenlegi. Ezeknek a gazdáknak még van házuk, van gazdaságuk és a gazdavédelmi rendelkezés kitágítása következtében igen sokat teljesen meg lehetne közülük menteni. (Jánossy Gábor: A legkisebbet se lehessen elárverezni, mert az a legigazságtalanabb!) A legszomorúbb ezen a téren, hogy a bankok részéről való törlésnél a magánbankok még valamennyire halasztgatják ezt, ellenben éppen az altruista hankok lépnek fel a legnagyobb követelésekkel a védettség törlése érdekében. (Erdélyi Aladár: Ügy van! Nagy igazság!) Nem is annyira az érdekeltek köréből, hanem inkább maguktól a 'bíráktól hallottam, akik kénytelenek voltak ezt a tényt nemi szívesen ugyan, de szomorúan megállapítani. Mély tisztelettel kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék az altruista bankoknál közbelépni, hogy azok a sürgős törlések sorozatos elrendelésére irányuló kérésüket szüntessék meg, legalább is olyan vonatkozásiban, hogy ne dobják ki azokat a megsemmisülésbe, akik még valahogyan tarthatók. (Helyeslés.) Igen sérelmes az érdekeltekre az a nagy kamatdifferencia, amely fennáll a védett birtokok és a nem védett hirtokok adósságainak kamata tekintetében. Hiszen ma a nem védett birtokok tulajdonosai nem tudják megfizetni a 8 százalékot, sőt talán még a 4 százalékot sem tudnák megfizetni. Különben sem tudom megérteni, miért kell az egyiknek 8 százalékot fizetni, a másiknak esetleg csak 4 százalékot. Ez nagy igazságtalanság és az érdekelteknek joggal fájó sebe. {Ügy van! Ügy van!) A kormánynak tehát sürgősen intézkednie kell és a?. ezen a téren fennálló aránytalanságot meg kell szüntetnie. (Helyeslés.) A földhözjuttatottak elviselhetetlenül magas földárait is feltétlenül le kell szállítani. (Meskó Zoltán: Már régen kellett volna!) Ezeknek a földeknek ára tekintetében bírói ítéletek vannak, 1000—1100 pengős földárakat is állapítottak meg olyan földek után, amelyek soha nem értek meg ennyit, még a legnagyobb konjunktúra idején sem és ma ennek a megállapított árnak 25 százalékát sem érik meg. Ha ennek a szegény embernek volt egy kis viskója, az is rámegy az elmaradt törlesztési részletek rendezésére. Éppen ezért erre is felhívom a t. pénzügyminiszter úr figyelmét. Mások is felemlítették már, én is rá aka?. ülése 19 3 A május U-én, pénteken. rok mutatni arra, hogy végre rendet kell teremteni a behajthatatlan adók és a föld ára tekintetében, amelyeket az állam úgysem tud soha behajtani. Ezeket a behajthatatlan adókat törölni kellene. Ha ezt, a kívánságot a kormány teljesíti, akkor ez nagy megnyugvást fog kelteni, aminek nemzeti szempontból óriási jelentősége van, mert a kis törpebirtokosok bizalmát fogja megteremteni a kormányzat iránt. Ügy mondják, a falu napszámosa a jegyző. A jegyzők ma rendkívül mostoha sorsban élnek, lehetetlen viszonyok között vergődnek, hónapokon keresztül nem kapnak fizetést. Végtelen nagy igazság rejlik abban, amire tegnap egyik t. képviselőtársam mutatott rá, hogy miképpen menjen el a kereskedőhöz foglalni az a jegyző, akinek a kereskedő hitelezett. Ez a kereskedő nem rest a jegyző szemébe vágni, hogy előbb fizesse meg az adósságát, akkor majd fog fizetni ő is adót. A jegyzőket ebből a rettenetes helyzetből ki kell menteni, ezeknek a feltétlenül megbízható, szorgalmas, derék jegyzőknek helyzetén könnyíteni kell, hogy anyagi szempontból ne kerüljenek olyan kellemetlen helyzetbe, mint amilyenre az előbb is rámutattam. Tudom, hogy ehhez pénz kell, de ez nem jelent újabb kiadást, legfeljebb csak előlegről volna szó, amit utólag a községek visszafizetnének az államnak, amikor az adószedés rendes menete megindul. Ezzel az előleggel ki kellene menteni a jegyzőket ebből a kínos helyzetből. A jegyzőknek van még egy másik óriási sérelmük és pedig az, hogy az adóbehajtást is nekik kell végezniök. Arra kérem a mélyen t. kormányt, különösen a pénzügyminiszter urat, hogy a jegyzőket az e téren fennálló kínos helyzetükből is szabadítsa ki. (Meskó Zoltán: Az élharcosokra kell bízni!) Kezeltessék az adókat másokkal, a jegyzőt pedig adják vissza az ő közigazgatási és szociálpolitikai feladatainak, mert a jegyző a falu érdekeit szolgálja s a népet és a jegyzőt nem szabad egymással ellentétbe hozni. (Helyeslés.) ' A tanítókról nem akarok részletesen beszélni; ugyanilyen szomorú helyzetben élnek ők is. Gyermekeiket nem tudják taníttatni, lemondtak minden igényről, eladogatták öltönyeiket és kénytelen voltak a mindennapi kenyeret is redukálni csak azért, hogy taníttathassák gyermekeiket, de még ezen az áron sem tudják gyermekeiket neveltetni. Azt nem mondhatja senki, hogy a tanítók menjenek el kapálni, mert a tanítók 99%-ának nincs is miben kapálniok, a hozzá nem értő ember pedig a más földjében csak kárt csinál. Tehát' rajtuk is sürgősen kell segíteni. T. Ház! A közutak és bekötőutak kiépítését •végtelenül fontosnak tartom. (Igaz! Ügy van! minden oldalról) Ezt a kérdést országosan kellene rendezni, mert egyes községek annyira el vannak szigetelve egymástól, hogy novembertől áprilisig — t eltekintve az idei tavasztól, amely korám megérkezett — nem tudnak kijutni az emiberek a községükből nem tudnak elmenni a központba, hogy terményüket, gabonájukat, ha viam is, értékesíthessék. A köz szempontjából is kívánatos, hogy a városi lakosság, amely rá van utalva a falu termelésére, bármikor hozzájuthasson a mezőgazdasági terményekhez, amelyek számára nélkülözhetetlenek. Ez a szállítás révén a vasutakra is előnyt jelentene, a munkások pedig a kőfejtésnél és az utak építésénél találnának munkát. T. Ház! Egy nagyon súlyos problémával, az