Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

Az országgyűlés képviselőházának 272, tunk. Nagyon remélem és hiszem, hogy a t. miniszterelnök, úr elsősorban azt az erélyes és méltóságteljes választ fogja itt megadni a t. Házban, amelyet az egész ország vár tőle, azoknak a külföldi államférfiaknak, akik mindunitalan beavatkoznak a magyar belpolitikai kérdésekbe. Ügy hallom, hogy a miniszterelnök úr a jövő héten fel fog szólalni; remélem és hiszem, hogy ezt a méltó választ meg fogja adni. A másik kérdés, amelyre szintén várunk választ, az orosz kérdés, az orosz-magyar viszonylát kérdése, annál is inkább, mert hiszen — mint t. képviselőtársaim közül bizonyára sokan tudják — három vagy négy nappal ezelőtt a moszkvai rádióban Bokányi erős agitációs magyar beszédet ütartott, amelyet itt mindenki hallhatott és amelyben megigérte az itt elszórt — hála Istennek, csak elszórt — kommunista elvtársainak, hogy legyenek nyugodtak, bekövetkezik az óra, amikor Magyarországon a proletárdiktatúra ismét erőre fog kapni. (Fábián Béla: Kánya külügyminiszter úr ikijelentette, hogy nálunk nem lesz bolseviki propaganda! — Jánossy Gábor: Örült ember álma! — Fábián Béla: Mi az, hogy őrült? — Jántfssy Gábor: Aki ezt jósolja, az őrült! — Fábián Béla: De mégsem szokás ilyen propagandát eltűrni!) A harmaduk kérdés, amelyre választ várunk, bővebb felvilágosítás a kormány általános külpolitikájáról, kiválit az olasz-osztrák szerződés viszonylatában, ahol kontroverziák merültek fel annak következtében, hogy, mint már Sigray igen t. barátom megemlítette, Bethlen István gróf mint nem felelős államférfiú, de Kánya igen t. külügyminiszter úr is, minit felelős állásban lévő államférfi, kételyekét támasztott a külföldön a magyar külpolitikával szemben, minthogy megint olyan nyilatkozatokat tettek, amelyek lekicsinyelték az olasz megegyezést. Remélem, hogy az igen t. minissterelnök úrnak úgy tudom, legközelebbié kontemplált berlini útja nem fogja ezeket a kételyeket még inkább megerősíteni. (Petrovácz Gyula: Erik a cseresznye!) Sok szó esett itt a revízió kérdéséről is. Itt méltóztassék megengedni, hogy egyik beszédemnek teljesen félrem agy arázott kijelentésével szemben leszögezzem azt az itt is sokat hangoztatott nézetemet, hogy hiába költünk pénzt itteni propagandára és külföldi propagandára, hiába mennek ki legkiválóbb szónokaink a revízióért küzdeni külföldön, — nem mondom, hogy nem hajtanak hasznot az országnak, de célt addig nem fognak elérni —< míg a hivatalos magyar külpolitika nem változtatja meg eddigi irányát. A külföldnek egyes mértékadó embereit meg lehet győzni az igazságról, hiszen ma senki sincs józan embeï a külföldön sem, aki ne adna nekünk igazat, ha négyszemközt beszélünk vele. Itt azonban nem az igazságot kell nekik bizonyítani, hanem a célszerűségeit. Amint be tudjuk nekik bizonyítani a magyar revíziónak rájuk való célszerűségét, akkor lesz nyert ügyünk. >S itt kapcsolódik bele ebbe a kérdésbe az annyit vitatott restaurációs kérdés, mert a revízió célszerűségét csakis a restaurációval való kapcsolatban tudjuk a külföldi nagyhatalmakkal megértetni. Erről a kérdésről többet nem is akarok beszélni, mert eleget beszéltem róla és. beszéltek mások is. Azt hiszem, az én véleményem ebben a kérdésben teljesen világos mindenki előtt. ülése 19SU május 4-én, pénteken. 171 A külföld meggyőzése? En láttam és azt hiszem, minden barátom, aki külföldön volt és a magyar ügy érdekében beszélt, láthatta, hogy megértették őket és azt mondották: igen, ez önnek tiszteletreméltó véleménye, de a magyar nagyközönség véleménye, a maguk hivatalos álláspontja sem az. Éppen a restauráció kérdéséről tapasztalhatjuk úton-útfélen, hogy a magyar kormány hivatalos álláspontja az volt, hogy szó sincs erről, mert nemcsak, hogy a magyar kormány nem akarja, de a magyar nemzet, a nép sem akarja. Tehát addig, amíg a hivatalos politika nem változik meg és erre az álláspontra nem helyezkedik, meddő itt minden kísérlet. Egy átlátszó külpolitikát, mint amilyent máig folytat a kormány, nem lehet folytatni. Nem lehet annyira átlátszó egy politika, amely azt mondja: kérem, én mindenkivel jóban akarok lenni és előnyöket akarok szerezni itt is, ott is, nem adom oda magamat senkinek sem, mert akkor többet érek. Nem kell lebecsülnünk ellenfeleink gondolkodását, ök tudják, hogy mi ezt a politikát csináljuk. Azt hiszem, elérkezett az a pillanat, amikor tényleg határozott politikát kell folytatni, mert hiszen ezzel az eddigi politikával nemcsak, hogy ellenfeleinket nem tudjuk megnyerni, hanem még barátainkat is bizalmatlanokká tesszük. A miniszterelnök úr vagy látja ezeket, vagy nem látja. Egy harmadik eset van, hogy nem akarja látni. Ha látja ezeket a dolgokat, akkor meg kell változtatni a külpolitikáját. Nem mondom, hogy ő erre a legalkalmasabb ember, de kötelességtudó ember és ha belátja ezt. ennek konzekvenciáit le is fogja vonni; ha nem látja be, akkor nagyon sajnálom, hogy nem veszi észre, hogy a történelem, a dolgok logikája, Európa helyzete a Duna völgyében, a gazdasági és politikai helyzet hova visz bennünket. Nem teszem fel róla a harmadikat, hogy nem akarja látni, de mi egy enigma, egy talány előtt állunk az igen t. miniszterelnök úr politikájával szemben. A miniszterelnök úr tartott csillogó beszédeket és azokban nagy vonalakban mondott igen szépeket, de konkrétumot és pozitívumot a nagy magyar célkitűzésekről — hogy az ő szavaival éljek — soha nem hallottunk, csak negatívumot. Eddigi pályafutása, politikai módszere, az itt többször említett az a körülmény, hogy a •parlamentarizmust és a magyar alkotmányosságot nem tartja minden áron fenntartandó intézménynek, (Ellenmondások jobbfelől.) gyanússá teszi előttünk céljait. (Berki Gyula: Az ellenkezőt mondotta!) Remélem, hogy úgy van, de szavaiból és tetteiből más látszik. En úgy érzem, hogy mi, akik ezen az oldalon igazi ellenzéki harcot folytatunk, tulajdonképen a magyar nemzet szabadságharcát folytatjuk ezzel a kormányzati gondolattal szemben. E mellett a szabadságharc mellett mi igen sokan ki fogunk tartani, mint ahogyan régebbi időben is a magyar szabadságharcokban sokan kitartottak. Ezért van meg a reményem, hogy győzelemre Ifog jutni a mi szabadságharcunk, mert ha a magyar nemzet súlyos és válságos időkben ezer évig fenn tudott maradni, szabadságát a későbbi időkben is ki tudja majd vívni. A költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és taps half elől. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Simon János! Simon János; T. Képviselőház! Előttem 24*