Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. elsősorban talpraálllni, amely ezt az interveneionizmust megszünteti és egy merész lépéssel ismét a szabadforgalom elveit fogja elfogadni. Mert nézzük csak a tejet, hogy egyszerű példával éljek. Békeidőben a termelői ár és a budapesti fogyasztási ár közt a Spannung átlag 25 százalék volt, ma 300 százalék. (Fábián Béla: Vájjon mi lehet ennek az oka!) Minél több rendelettel, minél több intervencióval dolgozunk, annál inkább drágul a fogyasztó élete, de ugyanakkor a termelő sem találja meg a maga számítását. Mert lehetetlen, hogy egyes agrárcikkek előnyben részesüljenek, amelyek nem az egész agrár-, földmívelő társadalmat segítik fel. (Sándor Pál: Nagyon igaza van!) Előfordul az az eset, hogy egy kontingenssel Ibiró tejgazdaság ugyanabban a községben lényegesén többet kap, mint az a kisgazda, aki ugyanannak a községnek a tejszövetkezetébe szállítja a tejet. Ez merő igazságtalanság. Saját tapasztalatomból mondhatom, mert az én falumban is így van, hogy én valahogyan többet kapok, mint az én kisgazdatársam ugyanabban a községben, mert a kontingensem még megvan. Én ezt helytelennek tartom annak ellenére, hogy nekem ebből előnyöm van. Lehetetlen, hogy a Duna—Tiszaköze és a búzatermő vidék előnyben részesüljön a Dunántúllal szemben, mert nekünk, dunántúliaknak a bolettából semmi hasznunk nincs. Lehetetlen, hogy a 80.000 hold cukorrépa termelői előnyben részesüljenek azokkal szemben, akik nem kaptak kontingenst és akiknél cukorrépa nem teremhet. Lehetetlen, hogy a néhány ezer hold dohány miatt a kincstár ráifizessen évente nem tudom hány milliót anélkül, hogy az egész gazdatársadalmat felsegítené. Ezek olyan anomáliák, amelyekkel csak azt akarom illusztrálni, hogy bár itt mindig agrárérdekekről beszélünk, ez a mai gazdasági rendszer nem jár helyes utakon. Itt valami új utat kell találni. Végeredményben nekünk itt az ellenzéken nem az a kötelességünk, hogy tervekkel jöjjünk elő, hanem hogy figyelmeztessük a kormányt arra, hogy nem hisszük, hogy jó utakon jár, amikor ezt a drága, mindig újabb hivatalokkal járó állami beavatkozási rendszert tovább folytatja. Azt hiszem, az a régi gondolat, amely a földadó elengedése iránt már annyi helyről megnyilvánult, sokkal inkább segítene^ a gazdatársadalmon, egyöntetűen és igazságosan. Annak ellenére, hogy itt ígéretek tétettek a búzaár felemelésére is, azt hiszem, először, mint említettem, maga a búzaár felemelése nem elegendő, másodszor pedig ennek rekompenzációs terhei is lesznek, amelyeket egy rossz termés esetén nagyon nehezen fogunk tudni megfizetni. De hiszem azt is, hogy végeredményben meg fog maradni az éveken át mindenki által rossznak elismert bolettarendszer. Rátérve a kormány politikájára, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon) méltóztassanak megengedni, hogy röviden beszéljek a t. miniszterelnök úr látható politikai módszereiről. Módszerek alatt értem azt, hogy hogyan kívánja az országban pártját növelni és a hatalmat az esetleges választások után is megtartani, miképpen készíti elő különböző eszközökkel a választásokat. Es itt elsősorban beszélni kívánok a kormány sajtópolitikájáról. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) T. Ház! Tavaly március 21-én beszéltem ebben a kérdésben és kérdést intéztem a t. kor- - ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 193

If május h-én

} pénteken. 169 mányhoz, amelyre sajnos, mint igen sok kérdésre, választ nem kaptam. Azóta a kormány sajtópolitikája még túlnőtt és megerősödött abban a modorban, amellyel megkezdődött akkor, amikor már felhívtam az igen t. kormány figyelmét azokra az anomáliákra, melyekre ez a sajtópolitika fog vezetni. De ha a költségvetést nézem, akkor látom, hogy a kormány a rendelkezési alapot tekintélyes összeggel felemelte. Sajtóalapjának dotálása megmaradt a tavalyi értékben, viszont a rendelkezési alapot 412.000 pengőről felemelte 470.000 pengőre. A sajtóalap maradt csupán 200.000 pengő. Ha nézem az 1913/14., sőt az 1917/18. évi költségvetést, amikor a magyar korona már nem volt olyan jó, mint 1913/14-ben, akkor látom, hogy Nagy-Magyarországon a sajtó alap változatlanul 250.000 korona volt és 400-000 korona volt a rendelkezési alap. Nekem bizonyos gyakorlatom van ebben a kérdésben, mert hiszen néhány hónapot töltöttem el a miniszterelnökségen és rendelkeztem ezekkel az alapokkal — lévén nekem átadva a reszort — és tudom, hogy nem fordulhatott volna elő az az eset, hogy akár egy fillérrel is túlléptük volna a rendelkezési alapot. Lehetetlen lett volna az, hogy Wekerle miniszterelnök úr átírjon Wekerle pénzügyminiszter úrhoz és kérje őt, hogy utaljon át a miniszterelnökség sajtó-, vagy rendelkezési alapjából akár egy fillért is, mert tagadó választ kapott volna. Látjuk, hogy az idén iksmét erősen túllépték ezeket az ^ alapokat, illetőleg többet költöttek el ezen a címen, mint amennyit ez az igen engedelmes parlament megszavazott a miniszterelnök úrnak. Ertem, hogy ezért nem kaptam már tavaly direkt kérdésemre választ a pénzügyminiszter úrtól, akitől azt kérdeztem, vájjon képes-e garantálni azt, hogy ezeket az alapokat nem lépik túl és hogy nem fognak többet költeni, mint amennyit a parlament megszavaz. Teljesen érthető, hogy ezzel a sajtópolitikával a kormány kénytelen olyan eszközökhöz nyúlni, amelyek nem felelnek meg a parlamenti gyakorlatnak, mert hiszen olyan ^sajtót tart fenn, amelyre naponta súlyosan rá kell fizetnie. Tegnap jelent meg egy kommüniké a miniszterelnökség részéről, amelyen valóban bizonyos fokig mosolyognom kell. Ugylátszik, a kommünikék fogalmazásában kevesebb szerencse kíséri az igen t. kormányt, mint talán más kérdésekben. Mert azt állítani, hogy azért nem válaszol a miniszterelnök úr a közvéleményben és a parlamentben is megnyilvánult komoly és súlyos aggodalmakra a szabad magyar sajtó veszélyeztetése kérdésében, mert itt politikum és üzlet rejlik, azt hiszem, kissé naiv beállítás, hiszen a miniszterelnök úr maga is volt lapnál érdekelve. Nagyon jól emlékszem arra, amikor azt hiszem, talán a Szózat bizonyos fokig az övé volt, sőt köztudomás szerint a Stádium nyomdában is érdekelve volt. Ö tudja, hogy miből áll egy lap szerkesztése és irányítása. Világos, hogy politikum is, üzlet is van benne. Ellenben a kormánynak nem lehet üzlet a sajtó, neki legfeljebb politikum lehet. Ha pedig politikum, akkor igenis, a miniszterelnök úrnak erre a kérdésre válaszolnia kell annál inkább, mert tavaly egy beszédemben, amikor kérdést intéztem a pénzügyminiszterhez, felolvastam egy levelet, amelyet a miniszterelnöki sajtóiroda vezetésével megbízott, szerződtetett hivatalnok írt a kü24