Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-271
Az országgyűlés képviselőházának 271. okos, nem célravezető az, amit csinál, akkor a kormány ne hallgatná meg a pártját. En ennek a költségvetési vitának egyik szerény rendezője voltam s magam tapasztaltam az önök részéről is, itt is, hogy fizikai fájdalmat, letörtséget érez egyik-másik kiváló képviselőtársunk s alig tudtunk nekik helyet biztosítani a korai órákban, hogy az ő értékes beszédeiket meg tudjuk hallgatni. Méltóztattak látni, hogy nem volt olyan kis torna ezt a dolgot végigvinni és mennyivel könnyebb lett volna, ha az igen t. kormány azt mondja, hogy legalább a költségvetés tárgyalásának idejére állítsuk vissza a régi rendet. De én azt hiszem, hogy ennek rejtett célja is lehetett, hogy az ellenzék majd hamarább kifárad. Hát ez az ellenzék nem fárad ki, ez az ellenzék teljesíti a kötelességét és azoknak az uraknak, akik nem tudnak késő éjjel beszélni, a délutáni órákban biztosítunk helyet. (Farkas Gyula: Semmi kifogásunk ellene. Tíz napig tart a vita.) Igen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy még egy kérdésre rámutassak, és pedig egy olyan kérdésre, amely megint a takarékossággal függ össze- Az igen t. kormány nem látja az erdőtől a fát. A költségvetés tételein bogarásznak, a legapróbb részleteket is elkezdik kipécézni és lenyesegetik, sokszor igen helyesen, de azt a tételt, amelyet már régen le kellett volna fogni, amely a költségvetésnek legnagyobb tétele, amelytől szabadulni kellett volna és szabadulni lehetne, a nyugdíj terheket nem oldják meg, erre nincs semmi elgondolás. A számgyakornoki ceruzán és papíron kívül, a szorzás, osztás, összeadás műveletén kívül a kormányzatnak, a pénzügyi kormánynak bölcsesége egy jottányit sem haladt előre tizennégy esztendő alatt. Volt nekem egy javaslatom. Pártom nevében ismétlem ezt megint meg. Nem győzzük eléggé ostorozni a kormánynak ezt az indolenciáját, a fconmánynak ezt a tehetetlenségét, tovább megyek, hozzá nem értését a kérdésnek ezirányú vonatkozásaiban, hogy a költségvetésből még mindig nem igyekezett kivenni a nyugdjterheket, pedig volt rá ajánlat- Állítom.' a pénzügyminiszter úrral szemben, volt rá ajánlat- Magam.' vettem részt a tárgyaláson. Kénytelen vagyok a dologgal ai nyílt ülés elé jönni, mert azt mondották, hogy nem volt ajánlat. Igenis, itt voltak angolok Budapesten s a költségvetésből ki akarták venni a nyugdíjterhet, legalább is azt a 80 millió pengőt, amelyet a megszállott területekről hozzánk áttolt nyugdíjasoknak kell kifizetnünk. Kérdtízeni az igen t. kormányt, miért nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Hiszen biztos tudomásom van arról, hogy a kormányon kívüli és a magyar nemzeten kívüli igen tekintélyes közgazdasági tényezők, — hogy nevet ne mondjak — befolyásos igen nagy urak azt a tanácsot adták, hogy ezzel érdemes és kell foglalkozni. Akkor évekkel ezelőtt, meg lehetett volna csinálni. Ma nem tudom, milyen a külpolitikai helyzet, ma netm tudom, vájjon a politikai helyzet olyan-e, hogy ezt a kérdést eredményesen lehet megoldani, de ha nem is lehet megoldani, ezzel a kérdéssel az igen t. kormánynak feltétlenül foglalkoznia kell. Méltóztassék elképzelni, ha azt a 240 milliót kikapcsolom a költségvetésből és azt egy fordított életbiztosítással szétosztom, 50 esztendőre, hrgyan állunk 1 ? Igazságos-e, méltányos-e, helyes-e, nem lelketlen dolog-e egyetlen generáció vállára nyomni mindazokat a terheket, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 19 SU május 3-án, csütörtökön. 159 amely terheknek nem ez a generáció az oka? Tehát ezzel a kérdéssel igenis foglalkozni kell. Sürgetem állandóan a kormányt és nem győzöm eléggé figyelmeztetni arra, hogy foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Igyekezzék legalább részletekben megoldani ezt a kérdést, mert hiszen az így megtakarított összeg az iparnak és a kereskedelemnek foglalkoztatására, a munkanélküliek számának csökkentésére, a közmunkák megindítására, a jövedelmiét fokozó lukrativ, hasznos munkák megindítására volna fordítható, amellett, hogy a nyugdíjasok a régi törvényben biztosított jogaik birtokába tudnának lépni, akiknek így a régi nyugdíjakat tudnánk folyósítani, nem is szólva arról, hogy az illetlmények rendezésére is bőven jutna fedezet. T- Ház! Nem tudom megérteni a kormányt, hogy, mint mondottam, ezzel a kérdéssel miért nem foglalkozik. Hozzon jobb javaslatot, mondtam a kormánynak. Főképpen, majdnem azt mondhatnám: kizárólag ez a kérdés az, amely engem a kormánytól elválaszt, mert magáin voltam a fültanuja, magáim vettem részt azon a tárgyaláson, magam győződtem meg arról, hogy ezt a kérdést meg lehetett volna oldani. Magam tárgyaltam felelős kormányférfiakkal, nemcsak a múlt kormánynak, hanem ennek a kormánynak a tagjaival is erről a kérdésről és még azt sem tudtam elérni, hogy az egyik igen t. miniszter úr foga'dta volna az illető urakat, akik Londonból direkt emiatt a kérdés miatt jöttek Budapestre. A másik miniszter úr fogadta ezeket az urakat, vele tárgyaltak is erről a kérdésről. T. Ház! Amikor ilyen óriási kérdésről van szó, amikor egy pártnak a határozatáról van szó, amikor egy keresztülvihető dologról van szó, amikor ötmillió pengő megtakarítása céljából 115.000 tisztviselőnek sokszor a létminimumon alul lévő illetményét és nyugdíját csökkentjük, akkor 80 millió pengős esetleges megoldásra fittyet hánynak, kifogásokat emelnek. Ne méltóztassanak tehát csodálkozni, ha mi azt a kormányzati pénzügyi politikát, amelyet sok vonatkozásban helyesnek tartunk, emiatt állandóan ostorozzuk. Nekünk, pártnak, nem egyéni érdekünk az, hogy ez a kérdés megoldassék. Ez a nemzet jól felfogott érdeke. Mi elvárhatjuk a kormánytól jogosan azt, hogy azokat a javaslatokat, amelyekkel mi az ellenzék részéről jövünk a Ház elé és amelyek elfogadhatók, a kormány elfogadja, vagy legalább is konszideráció tárgyává tegye, hogy azok keresztül vihetŐk-e, vagy nem. De a kormány nem mélyed bele ezekbe a javaslatokba. A bécsi parlament foglalkozott ezzel a kérdéssel. Tessék kimenni a londoni biztosítási piacra, ott jobban ismerik ezt a kérdést, mint idehaza. Es mégis, amikor tekintélyes férfiak, szakemberek jönnek ide csak azért, hogy ezt megtárgyalják, akkor a kormány negligálja ezt a kérdést. T. Ház! 15 éve vagyok tagja a Háznak. Azt hiszem, 12 évvel ezelőtt vetettem fel először ezt a gondolatot. Azóta nem volt egyetlen költségvetési vita sem, ahol ezt a kérdést fel ne vetettem volna és ne tárgyaltam volna valamilyen formában. A gondolat mindig egy volt, csak a forma változott. Az állam pénzügyi helyzetét mindig szem előtt tartottam, mert tudtam, hogy a budget rendbehozatala az állam egyik legfőbb feladata. De vannak idők, amikor a budget deficitje nem annyira súlyos baj és nem olyan nagy baj, mint ameny22
