Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-271
156 Az országgyűlés képviselőházának 2 1 } éles közbeszólásával fejéri találta a szögöt, amikor azt mondotta, hogy ő neki nem volt semmi előnye, nem kapott semmit az uralkodóház tói. En ugyanezt mondom a középosztályra. Az a középosztály, amelyről én beszélek, 18.18 előtt nem vitte az állam sorsát, nem izgazgatott, nem ő vezérelt, nem ő uralkodott és nem c adminisztrált. Az a középosztály a privilégiumokban nem dúslakodott, az a középosztály adózott, vérzett és mégis hűen, becsületesen, leg; tradícióihoz híven tart ki e nagy gondolat mellett, mert ez a magyar nemzet vérében van, ez benne van a mi énünkben és azt nem tudjuk megtagadni, hiába a (kisantant minden ármánykodása. Mintahogy annak idején mondottam egy alkalommal a parlamentben, — és ezt csak megismételni tudom — hiába minden akadály, ha a mi feleségünk Amerikában van, akkor is a feleségünk és hiába akadályozza az antant és a kisantant a király visszajövetelét* ő Steenockerzehlben is éppenúgy a királyunk, mintha itt volna. Megmásíthatatlan szándé kunk az, hogy ezt az ügyet tovább is napirenden tartsuk, mert úgy érezzük, hogy közeledik e kérdés megoldásának ideje. Igen t. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezekután rátérjek a költségvetés gazdasági vonatkozásaira. Nagy sajnálattal hallottam az igen t. miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy ő a nagy állami közmunkák megindítását ma nem tartja keresztülvihetőknek. Bocsánatot kérek azonban, ha még egy pillanatra visszaugrom, mert hiszen ma be kellett ugranom a vitába, amint méltóztattak látni abból, hogy egyáltalában jegyzet nélkül álltam fel beszélni. Visszatérve az első gondolatra, szeretném, ha a miniszterelnök úr a restauráció kérdését nem a talonban tartaná, hanem egy olyan ütőkártyának tartaná a kezében, amellyel élni akar és élni is fog. A miniszterelnök úrnak volt egy bölcs mondása, amelyet teljes egészében aláírok. Ez a következő: »Ennek a nemzetnek az a nagy embere, aki az ő érdekeit és személyi ambícióit félre tudja tenni a nagy nemzeti célok érdekében.« Aláírom a miniszterelnök úrnak ezt a megállapítását. Remélem, hogy a miniszterelnök úr ebben a kérdésben, a nemzet érdekeit fogja szem előtt tartani és a külügyminiszter úrral egyetértőleg — amikor el fog következni ennek ideje — ezzel a nagy ütőkártyával oda fog ütni a nemzetek tárgyaló asztalára, mert a restauráció kérdését onnan fogják megindítani, onnan kell megindítani. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy, amikor ennek ideje el fog következni, — mert ez az idő elkövetkezik — mi megint a háttérben leszünk és megint nem az első sorokban fogunk tolakodni. Annakidején a legitimizmus első nagy vezére, néhai Apponyi Albert nem egyszer Béccsel szemben is odaállt a nemzeti függetlenség gondolata mellett harcolni, a koronás királlyal szemben is, ha kellett és amikor eljött a megpróbáltatások ideje, amikor ennek a nemzetnek kevés közéleti férfia volt és tömegei nem mertek megmozdulni, akkor ugyanennek az Apponyi Albertnek vezérlete mellett, alig voltunk egypáran, akik itt, a magyar parlamentben a legnehezebb időkben is odaálltunk és ezekben a kérdésekben nyíltan színt vallottunk. Hiszem és remélem, hogy Gömbös miniszterelnök úr ebben a kérdésben revízió alá fogja venni álláspontját, mert ezért a nemzetnek csak hálája fogja kísérni. Mélyen t. Képviselőházi Visszatérve me., ülése 193% május 3~án, csütörtökön. gint a nagy közmunkák megindítására, e tekintetben nem tudok egyetérteni az igen t. miniszterelnök úrral. Nem tudok pedig egyetérteni vele azért, mert bár mi az állami költségvetés csökkentését a legmesszebbmenőleg helyeseljük, de ha ez olyan mértékben folyik, ahogy eddig ment, akkor itt napról-napra emelkedni fog mind az ipari, mind a mezőgazdasági munkanélküliek száma, a kis kézműipar el fog sorvadni és még nagyobb számmal fog proletarizálódni az a társadalmi réteg, amelyet nekünk meg kellene erősítenünk. Az ipar és a kereskedelem a legnagyobb aggodalommal fogadta a pénzügyminiszter úrnak az Erzsébet sugárút megnyitása ellen szóló nyilatkozatát, mert hiszen feltétlenül ez is az iparnak és kereskedelemnek sorvadásához vezet. Hiszen már hozzánk, fővárosi bizottsági tagokhoz is deputációk deputációk után jönnek azért, hogy a miniszter urat és a kormányt ebben a kérdésben más belátásra bírjuk. Már a székesfőváros törvényhatósági tanácsa is pártokra való tekintet nélkül egyformán állást foglalt a mellett, hogy az ipart és kereskedelmet foglalkoztatni kell, mert^ nemzetgazdasági érdek, hogy ez az érdemes társadalmi réteg, éppúgy, mint a többi társadalmi réteg, el ne sorvadjon. Ezért munkaalkalmakat kell teremtenünk az egész vonalon. Nem magának az Erzsébet sugárút építési munkájának megakadályozása volt a legfőbb indoka annak a nyugtalanságnak, amely az ipart és kereskedelmet jogosan eltölti, hanem az, hogy ebben olyan precedenst lát ez az osztály, amely a jövőre nézve már előreveti árnyékát és azt érzi, hogy az igen t. kormányzat a jövőben minden ilyen irányú munkát megakadályoz, vagy legalább is nem segít elő. Ezekután jogos az a kérdés, hogy vájjon melyik társadalmi réteg az, amelynek jobblétét az igen t. kormány akár a törvényhozás útján, akár rendeleti úton biztosítani tudja. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy mi, akik lelkiismeretünket vizsgálgatni szoktuk, nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk azt, hogy közöttünk — és ezt nem Örömmel állapítom meg — a távolság mindig nagyobb és nagyobb lesz, mert mi annak ellenére, hogy távolodunk egymástól, nem mondjuk azt, amit egyik-másik képviselőtársunktól hallottunk, hogy ha a kormányzat a Ház elé jön egy olyan törvényjavaslattal, amely a mi elgondolásunkkal is egyezik, például a választójogi törvény reformjával, akkor minden rendben van. Ebben a .tekintetben nem osztozom előttem szólott ti képviselőtársam véleményében. Mi a lajstromos és titkois szavazás mellett vagyunk, de megállapítom azt is, hogy a korrektrvumokat mi magunk is kívánjuk. A szavazás titkos legyen, és ne a cseh és ne az oláh rendszer szerint szavazzunk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Lajstromos szavazás legyen, kisebbségi képviseleti rendszer mellett és ennek a torz ajánlási rendszernek a megsemmisítésével. Mi ezt készséggel szavazzuk meg- az igen t, kormánynak, de ha megszavazzuk, ez nem jelenti azt, hogy most már hajrábizalmat biztosítsunk a kormánynak, mert még mindig ott vannak az agrárkérdések, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) amelyekről nálamnál ezerszer hivato.ttabb agrárvezérek már nyilatkoztak, s amely kérdések még nincsenek megoldva. Itt van például a közszolgálati alkalmazottak fizetésének a kormány által beigért jobbátétele. Elismerem, hogy ma végleges rendezés nem lehet, de mégis ennek a kérdésnek
