Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-271

144 Az országgyűlés képviselőházának 27 van ebben a rendeletben. Nem rendelkezik ugyanis az 1932. évi október 24-e és december 31-e között esedékes kamatok tekintetében. Az adós most arra a kellemesebb álláspontra helyezkedik, — és igaza van — hogy ha nem fizetett e két terminus között, akkor ezen az alapon már nem lehet perelni, mert a rendelet szerint ekkor fizetni csak azért kellett volna, hogy december 31-ig igénybevehesse a védettség kedvezményét. Ez az idő eltelt, most nem fizet, a hitelező pedig ragaszkodik ehhez. Nincs precíz intézkedés arra, hogy most mi ^történjék. Méíóztassék ezen annak kimondásával segíteni, hogy ez a kamat is tőkésíthető, vagy ősszel is fizethető. Nem lényeges ez, de a kontroverziáknak és a vitáknak elejét veszi. A harmadik dolog a következő. Természetesen minden ilyen tágkörű és komplikált gazdasági viszonyokat szabályozó intézkedésnél megtörténik, hogy bizonyos esetekre nem alkalmas. Például, ha egy bányásznak — bányavidéken lakom, onnan tudom ezt — van havi 20, vagy 15 pengő nyugbérecskéje a társpénztártól, de csak egy 300 öles kertje van, akkor nem lesz védett azért, mert kivizsgálják, hogy még az a csekély nyugbére is több természetesen, mint a kataszteri tiszta jövedelem alapján megállapítható földbirtok-jövedelme. H-a ellenben öt hold földje volna, akkor már védett volna. Amikor a rendeletet csinálták, •senki sem gondolt arra, hogy olyan emberek is vannak, akiknek az egyéb jövedelmük sem biztosítja az exisztenciájukat és emellett még ennél kisebb mértékű agrárjellegű jövedelmük is van. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy a most hozandó rendeletben a hasonló esetekre is méltóztassék intézkedni. Méltóztassanak megengedni, hogy az alatt a csekély idő alatt, amely még rendelkezésemre áll, a mai nemzetközi helyzetnek, nézetem szerint, a legfájdalmasabb pontjával foglalkozzam. Lehetetlen, hogy az, ami ezeken a trianoni szerződéssel megvont határokon innen és túl történik a mi testvéreinkkel, bele ne markoljon egy életet élő, néző, érző és gondolkozó ember lelkébe. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A határokon túl férfiakat, asszo nyokat, gyerekeket lőnek agyon a cseh fináncok, áldott állapotban lévő asszonyokat rugdosnak halálra, s a szerb határon sokszor megtörténik, hogy akár ide jövő, akár átmenő gyanútlan embereket agyonlőnek, tisztán azért, mert magyarok. Mi történik erre? Itt a Képviselőházban, néha napirend előtt, néha a napirendi vitában minden nyolcadik-tizedik esetet szóvátesszük, (ÖstÖr József: Aztán slussz!) az újságok írnak róla egy cikket, és akkor az ügy el van temetve azzal az áldozattal, aki szintén el van temetve. Azzal sem törődünk, vájjon megbüntették-e azt, aki azt a magyart megölte. Mi lecsuktuk azt a két magyart, akik egy a határon túlról átjött és velük szemben fegyvert használni akaró fináncot megöltek. De mi történik amazokkal? Vájjon nem kiált az égre ezeknek az embereknek a vére boszszúért? Vájjon nem teszi-e kötelességünkké, hogy ezt a dolgot mint sebet nyitva tartsuk maróan és fájdalmasan, hogy örökké foglalkoztasson bennünket, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hogy meghallják jaj kiáltásunk at idehaza is, hogy ne engedjük ezt elaludni és a feledés homályába beburkolni, de ne engedjük azt sem, hogy azok a gazok, akik indokolás nélkül, vagy megfelelő ok nélkül^ tisztán a brutalitás, az öldöklés, a kínzás vágyából irtják a mi testvéreinket, ezt szárazon vihesf. ütése 193.

h május 3-án, csütörtökön. sék el. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Nagyon örülök, hogy beszédem eme részénél jelen van a külügyminiszter úr és mély tisztelettel, igaz magyar fájdalommal kérem meg a külügyminiszter urat, méltóztassék ezeket a dolgokat ellenőriztetni, diplomáciai úton a kellő lépéseket megtenni és módját ejteni annak, hogy ezek a tények ott szőnyegen tartassanak, hogy amint minket szúr az a cseh, úgy fájjon nekik is, akik rajtunk ejtenek sebet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Beszédidőm lejárt és ez után a téma után talán nem is tudnék mással foglalkozni. Köszönöm, hogy a türelmükkel megajándékoztak. Mindezeknek az elmondottaknak megvalósítását várom. Pártállásomból és meggyőződésemből folyik, hogy akormánytól a nemzet politikájának helyes irányban való vezetését és ennek a nehéz időnek a leküzdését várom, és ezzel a bizalommal és reménnyel eltelve, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot számos'an üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Petrovics György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Farkas Gyula t. képviselőtársam beszédének elején elismerte, hogy a jelenlegi választójogi törvénynyel és az ez alapon végrehajtott választással kapcsolatban vannak hiányok, hibák és bajok, elismerte azt is, hogy haladnunk kell ezen a téren a titkosság felé, de hozzáteszi azt, hogy a nemzeti érdekek védelme mellett. Ez a jelszó meglehetősen régi, meglehetősen kopott és meglehetősen kártékony. A mi szerény felfogásunk mellett ugyanis a nemzeti érdeknek, a közérdeknek védelmét semmi a világon nem szolgálja jobban és nem szolgálhatja jobban, mint a tiszta népakarat érvényesülése. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas Gyula: Nem erre gondoltam! Méltóztassék megengedni, semmi tekintetben nem akartam a népakaratot érinteni! En előttem az lebegett, hogy egy olyan pártot nem engednek választásra!) Farkas Gyula képviselő úr előtt szólt Griger Miklós képviselőtársunk a demokrácia és a diktatúra kérdésében, a demokrácia és a par| lamentarizmus mellett tört lándzsát, de szintén beievegyített beszédébe valamit, ami okfejtéi sének értékét egy kissé csökkentette. Azt mon{ dotta ugyanis, hogy nem a Kunfi- és nem a I Károlyi-féle demokrácia az, amelyért ő lelkesedik és amely az ő ideálja. Meg kell állanunii: itt egy pillanatra és le kell szögeznünk azt a j történelmi valóságot, amely tagadhatatlan, • hogy az októberi forradalom pontosan száz\ negyven napig tartott, amely idő, különösen a \ viszonyokat figyelembe véve, a háborúvesztést, i az általános és gazdasági összeomlást véve, túl| ságosan kevés ahhoz, hogy a való gondolat kibontakozhassak. Az októberi forradalomnak nem volt ideje kibontakozni, nem tudott elérkezni a választásokig. Ellenben a Károlyi-kormány megalkotta azt a választójogi népt'irvényt, amely az ideig Magyarországnak legmesszebbmenő, legdemokratikusabb választójogi törvénye volt. (Östör József: Miért nem választatott?) Bizonyos, hogyha annak alapján választott volna . . . (Weltner Jakab: Nem akart választatni 14 vármegyében, azért nem választatott! — Kálmán István: Ki a szónok? — Weltner Jakab: Nem akart 14 vármegyében választatni!) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: ... akkor kibontakozhatott volna az októberi forradalom alkotmánya és