Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-271

Az országgyűlés képviselőházának 271. mond hirdetett és megvalósított az 1918. év szomorú őszén, mert ha az én igen t. szociál­demokrata képviselőtársaim és barátaim őszinték, nekik is be kell ismerniük, hogy ez nem volt demokrácia. (Ügy van! Ügy van! belfelől. — Propper Sándor: Nem volt' ideje kibontakozni! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Én tudom, mert saját bőrömön tapasztaltam. Nem is azért kell nekem a demokrácia, mintha a demokrácia és a revízió viszonossá­gát olyan értelemben elismerném, hogy azok a nagy demokratikus országok, amelyeknek kezébe többé-ke vésbbé a mi sorsunk le van téve, a mi demokráciánk kedvéért csak egyet­len p.kácfát> egyetlen rögöt, egyetlen falut visszaadnának, mert hiszen, ha a demokrácia annyira szívükön feküdnék, akkor nem le­hetne sürgősebb feladatuk, mint az, hogy védenceiknek és szövetségeseiknek portaiján rendet^ csináljanak a demokrácia tekinteté­ben. (Ügy van! Ügy van! a balközéven.) De kívánom a demokráciát, azt, amely a magyar­ság felemelkedését, egy új birtokpolitika, új szociális politika céljait szolgálja, mert ez a demokrácia, népszavazás esetén, egészen bi­zonyosan szolgálná a revízió gondolatát. (Ügy van! Ügy van! a balközé<pen.) Tény, hogy a demokrácia és a parlamen­tarizmus válságban van, de a demokrácia és a parlament bukásáról és haldoklásáról azok beszélnek, akik szeretnék, ha úgy volna. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Der Wunsch ist der Vater des Gedanken. A világ legérettebb politikai nemzetei most is alkotmányos, par­lamentáris életkörülmények között élnek. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Angliában, Franciaországban, a skandináv államokban, Svájcban, Belgiumban, Hollan­diában ma is tiszta formák között érvénye­sül a demokrácia és a parlamentarizmus. A demokrácia és a parlamentarizmus nem vesz­tett csatát ott, ahol történelmi gyökerei van­nak. (Ügy van! balfelől.) csak'az újonnan hó­dított területekről volt kénytelen kivonulni. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Viszont az is tény, hogy mindenütt vannak, nálunk is akadnak. fantaszták, akik a diktatúrát min­den problémát megoldó talizmánnak tartják. (Rassay Károly: Különösen, ha ők csinálják!) Hogy mennyi része van ebben a komoly meg­fontolásnak, mennyi része van ebben az után­zás és a másolás (Rassay Károly: És a rossz olvasmányoknak!) emberi ösztönének és egyes törtető politikusok csábításának, aza tényen nem változtat. De azért a fantaszták álma csak álom. Magyarország, a proletárdiktatúra néhány hónapját kivéve, sohasem szakított a parla­mentáris alkotmánnyal. (Ügy van! balfelől.) Nálunk nem lettek diktatúrák azok a szabad­ságharcok sem, amelyek egy emberben, egy személyben inkorporálódtak, megtestesültek. Sem Bocskay, sem Bethlen Gábor, sem Rákóczi Ferenc nem merte vállalni a rendi országgyű­lés aktív ellenőrzése nélkül történelmi felada­tának elvégzését. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amely pedig voltaképpen hadvezéri feladat volt. Ugyanígy ragaszkodott a parlament te vékenységéhez, a parlamentáris kormányzat formáihoz Kossuth Lajos is 1849 április 11-e után. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Hiába adta le Tabódy Tibor igen t. képviselőtársunk a diktatúra névjegyét a múlt héten az egységes­párt józsefvárosi élharcosainak értekezletén, amikor azt mondotta: »akik pedig nincsenek velünk, azokat térdrekényszerítjük, mondom illése 193% május 3-án, csütörtökön. 139 én, Tabódy Tibor.« (Derültség a bal- és a szélső­baloldalon. — Friedrich István: Mi lesz sze­gény Kozmával 1 ? Berki, képzeld el most Koz­mát!) Kleón, Caesar, Napoleon, Mustafa Ke­mal, a Gazi, Pilsudszky diktatúrájának alapja a hadvezéri babér, amely homlokukat övezte, illetve övezi és az a tény, hogy hazájukat naggyá tették. De hol vannak nekünk ilyen tábornokaink? (Friedrich István: Na, na! Ta­bódy még kihúzza a fringiát! — Derültség.) Olaszországban, Németországban, Ausztriá­ban a parlamenteknek hosszú és tartós mun­kaképtelensége előzte meg a diktatúra gondo­latának felmerülését és erőrekapását; érdem­leges törvényjavaslatokat nem lehetett meg­szavaztatni a parlamentekkel, sőt még a költ­ségvetést sem lehetett tető alá hozni. De nálunk a parlament úgy működik, mint a karikacsa­pás, (Friedrich István: A világ legjobb parla­mentje ez! Ennél jobb nincs a világon!) kari­kacsapásra látja el szerepét. A jogcím nélküli diktatúra, az öncélú dik­tatúra, amelynek a hatalmi eszközök fizikai készletén kívül más semmiféle jogcíme nincs arra, hogy a közvéleményt leigázza, ellenfeleit eltiporja, az ország anyagi és erkölcsi erőfor­rásait igénybe vegye, — a legsivárabb, a leg­visszataszítóbb jelenség a világon. Ilyen diktatúrára csak olyan politikus vállakozhatik, aki Kun Béla iskoláját járta végig. Azután nincs nép, amely a diktatúra jár­mába hajtaná a fejét. A magyar nép azt is gyűlöli, aki diktatúrára tör. A magyar nép azt mondja: »Nem kell ide több diktatúra, mint amennyi van,« (Derültség a baloldalon. — Rei­singer Ferenc: Éppen elég van!) »ezt még el­viseli«, mert azt tartja, hogy a legrosszabb parlamentáris rendszer is jobb, mint a dikta­túra. De ha valaki azt hinné, hogy a magyar­ság — beleértve a mi hazafias nemzetiségein­ket is — már olyan elzüllött és olyan eltévelye­dett, hogy egy condottiere zsebrevághatja, el­kobozhat mindent, amit a nemzet kincsének tart, alkotmányt, szabadságot, parlamentet, bí­róságot — szörnyen tévedne. (Ügy van! a bal­oldalon.) Végül, t. Ház, kizártnak tartom nálunk a diktatúrát azért is, mert ez megtörik az államfő ellenállásán. Magyarország kormányzója es­küt tett a parlamentáris alkotmányra és ezt az esküt nem fogja megszegni. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Diktatúra Magyarországon nem lesz és a magyar parlamentarizmust nem fogják elte­metni. De engem ez a negatív prognózis nem elégít ki, valamint nem nyugtait meg semmi­féle burkolt diktatúra és álparlamentárizmus sem. Az én politikai ideálom, amelyért küz­dök és harcolok, a királyságra támaszkodó, a királysággal nőtt, a vér szerződéssel kezdődött, Szent Istvánon, az Aranybullán, Verbőczyn, a pragmatica sanction, az 1790/91. évi törvény­cikkeken, az 1848-as törvényeken át fejlődött, kijegecesedett ősi alkotmányos életünk helyre­állítása, a törvényes királyság restaurálása ál­tal. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon és a balközépen.) Ezt az elvet vallom, ezt az el­vet szolgálom a magyar nemzeti jövő, a ma­gyar nemzet feltámadásának és magyar demo­kráciának érdekében, mert állítom, hogy a ma­gyar demokráciának nemcsak legjobb, de egyetlen komoly esélye a törvényes királyság helyreállítása. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a legi­timista felfogás ellenkezik a demokratikus fel­fogással. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.)

Next

/
Thumbnails
Contents