Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-271

112 Az országgyűlés képviselőházának 271. zők! — Farkas Gyula: Ki vannak zárva!) Azok ki vannak zárva. Rátérek ezután másodsorban egy másik témakörre, a községi alkalmazottak ügyére, akik ma bajbajutottak. Mert az adók nem olyan tempóban folynak be, mint ahogyan azt elgondoltuk, mert a szegény néposztály ma már adójában befizette utolsó terményét is és most májusban, júniusban, egészen az aratásig nem folyik be az adó, ennek következtében ezek a tisztviselők nem kapják meg fizetésüket. Arra kérném a kormányt, találjon valamilyen útatmódot arra, hogy ezek az emberek is megkapják a községtől fizetésüket, mindegy akár előleg címén, akár segély címén. Fontos ez azért, hogy ezek a tisztviselők éppen olyan munkaerővel tudjanak dolgozni ezentúl is, mint ahogyan eddig tették. (Lázár Miklós: Van, aki hat hónapja nem kapta meg a fizetését! — Felkiáltások jobb felől: Van, aki tíz hónapja!) Eá kell mutatnom arra is, hogy a mi vidékeinken a tifusz és más járványok dúlnak, ez pedig annak következménye, hogy kútjaink vize nem alkalmas ivásra. Arra kérném a mélyen t. kormányt, hogy valami utat-módot találjon arra, hogy minden község számára, amelynek az ivóvize rossz, artézi kutakat fúrhassanak és azokat a kutakat, amelyek már megvannak, klóroztassa és fertőtlenítse. (Helyeslés jobbfelől.) Az igaz, hogy a járási orvosok mindenütt felelősek ezekért a kutakért, de olyan horribilis összegekbe kerül úgy a vízvizsgálat, mint a kiszállási díj, hogy ezt a vizsgálatot a kormánynak kellene elrendelnie. (Helyeslés jobbfelől.) Mélyen t. Ház! Engedjék meg, hogy kitérjek a népgondozás kérdésére. Mostanában helyeztek a járásunkba egy népgondozót. Ez a népgondozó, melynek élén vitéz Lászlóffy László áll, teljes odaadással és hivatásának teljes tudatában végzi feladatát. Ez az ember a főbíró segítségevei minden adatot beszerez, amire csak szüksége van, kimegy a falvakba a leventék közé és megszeretteti velük a levente intézményt, előadásokat tart, amelyeket olcsón, sőt ingyenesen nézhet meg a falu népe. Azok, akik a levente intézménybe beléptek és ennek az intézménynek pártoló tagjai lettek, akár fiatalok, akár öregek, 20 fillérért hallgathatják meg ezeket az előadásokat. Ennek az akciónak olyan nagy sikere van, hogy ma már a községekben mindenütt örömmel állanak be az emberek pártolótagnak és ezzel sikerült elérni azt, hogy ma a levente-intézmény nem gyűlöletes, hanem rokonszenves a falu népe előtt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — A török képviselők megjelennek a Ház karzatán. A Ház tagjai felállanak. Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Engedjék meg, hogy amikor Magyarország képviselőházába bejöttek a vitéz török nemzet képviselői, (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) hogy megnézzenek minket, szívem-lelkem teljes melegével üdvözöljem őket. (Elénk éljenzés és taps.) A török és a magyar nemzet mindig együtt érzett. (Ügy van! Ügy van!) Arra kérjük török vendégeinket, hogy különösen ma, amikor Magyarország szomorú sorsban van, de a pövőben is mindig legyenek irányunkban jó szívvel. (Éljenzés és taps.) Megkérem a török nemzet képviselőit, hogy nézzenek szét ebben az országban. Ha ezt megteszik, láthatják azt, hogy a magyar nemzet küzd, harcol az igazáért, (Ügy van! Ügy van!) mert érzi azt, hogy ártatlanul lett megcsonülése 1934 május 3-án, csütörtökön. kítva

; ártatlanul szakították el testvéreit és földjét, jogtalanul rabolták el vagyonát és kincseit. (Igaz! Ügy van!) Arra kérem török vendégeinket, tolmácsolják Mustafa Kemál előtt (Elénk éljenzés és taps.) a magyar nemzetnek azt a kérelmét, hogy támogasson bennünket ezentúl is, úgy mint eddig tette. Isten hozta és Isten éltesse Önöket körünkben. (Elénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Mélyen t. Képviselőház! Engedjék meg, hogy visszatérjek háborús élményeimre. A háború előtt láttuk azt, hogy a harctereken mindig előre kerültek a hírszerző különítmények, előre küldtük hírszerző járőreinket, éllovasainkat azért, hogy felfedező kutatást végezzenek. Arra kérem a kormányt, hogy ma is küldjük előre hírszerző különítményeinket, járőreinket az összes szomszédos államokba, hogy puhatolok ki, mire van szükségünk, hogy azután a magyar gazda úgy rendezze be a maga gazdaságát, ahogy az a külföldi viszonyok mellett a legmegfelelőbb. Igaz, hogy erre a célra megvan a Külkereskedelmi Hivatalunk, megvannak külképviseleteink, de én ezeket nem tartom eléggé megfelelőknek, különösen gazdaszempontból. Mi, gazdák, kint a vidéken nem érünk rá azzal foglalkozni, hogy az egyik vagy másik terménynek mi az ára, hogy milyen szerződéseket 'köthetünk a külfölddel, mondom, ma már nem érünk rá arra, hogy a magyar gazda ilyesmivel foglalkozzék és a külföldre járhasson piacokat szerezni. Arra kérem a mélyen t. kormányt, és az éppen itt jelenlevő 'kereskedelemügyi miniszter urat, legyen szíves ezen a téren nekünk támogatást adni. Mi megpróbáltunk már mindent, minden külföldi összeköttetésünket felhasználtuk, de még sem tudtuk^ elérni azt, hogy meg tudjuk, hogy mi a terményeink igazi ára. Ma is kötünk szerződéseket, amelyeket elénk tárnak a közvetítő kereskedelem megbízottai, de a tényleges árakat és értékeket nem tudjuk meg soha. Nagyon kérném tehát a miniszter urat, hasson oda, hogy a Külkereskedelmi Hivatal minden (héten adjon ki részletes tájékoztatást, amelyből a gazdák tudomást szerezhetnek arról, hogy milyenek az árviszonyok, hogy tehát» amikor szerződést akarnak kötni, legyen hová forduln.iok tájékozódás végett. En nem akarok most itt ismétlésekbe bocsátkozni gabona- és állatértékesítési kérdésben, hiszen mi gazdák mindnyájan egyformán érezzük ennek súlyát, de, hogy mi lesz ennek a következménye, azt még nem tudjuk. Statisztikai adatok, sajnos, nem állanak rendelkezésemre, amelyekből megtudhatnám, hogy mi jobb: ha az állatkivitelt látjuk el több prémiummal vagy ha a búzát premizáljuk. Ha az egyiket segítjük, azzal a másikat ütjük agyon. Ha az állatkivitelt segítjük elő és annak adunk nagyobb prémiumot, a Dunántúlon segítünk, ha viszont a búza kivitelét jutalmazzuk, a Tiszántúlt segítjük. Végtelen nehéz helyzet elé kerül itt a kormány, de mégis keresnünk kell a megoldást, hogy a különböző vidékek gazdáinak érdekeit közös nevezőre hozzuk. Elismerem, hogy nagyon nehéz dolog ezt bármiképpen is közös nevezőre honi, de a megoldást — amire egyébként a résletes vitánál még majd ki fogok térni — mégis a kormány bölcs belátására bízzuk. Mélyen t. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy röviden rátérjek a védett birtokok kérdésére is. A védett birtokoknál —