Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

1ÔS Àz országgyűlés képviselőházának 270. pontokat, amelyeket a miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr itt a politikai szabadságról és a hivatali pártatlanságról több ízben kijelentettek, nem fedik. (Kun Béla: Nem privát dolog ez! Nincs privátbeesület és közbecsiilet! Zaj.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólui. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt örömmel veszem tudomásul, hogy a képviselő úr annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a belügyminisztert ennek a konkrét kérdésnek elintézésénél semmi-, féle politikum nem vezette, aminthogy nem is vezette. Ami magát a kérdést illeti, legyen szabad röviden ennek a kérdésnek történetét ismertetnem. Debrecen város törvényhatósága, amelynek tudvalevőleg sok ingatlan birtoka és sok haszonbérlője van, a múlt év közepe táján hozott egy határozatot, amelyben az egyik bérlő társasággal szemben, a meglehetősen nagy területet bérlő Vásáry-családdal szemben újra szabályozta a bérleti viszonyt olyan módon, hogy a haszonbérből meglehetősen nagy engedményeket tett. Ezt a határozatot megfellebbezték. A polgármester az iratokat a fellebbezéssel együtt felterjesztette hozzám s én elrendeltem ennek az ügynek alapos letárgyalását és megvizsgálását. A tárgyalások, tekintettel arra, hogy a földmívelésügyi szakértők is meg voltak hallgatandók, azonkívül az iratokat le kellett adnom a főispánnak, hogy bizonyos adatokat még szerezzen be, meglehetősen sokáig húzódtak és csak most, pár héttel ezelőtt került az ügy elintézésem alá. Közben történt az, hogy Debrecen városánál sikkasztások történtek, valami Kupás nevű egyén sikkasztott ott, a fogyasztási adók körül meglehetősen súlyos visszaélések történtek és ez az én benyomásom szerint, de, azt hiszem, az interpelláló képviselő úr benyomása szerint is, akinek a lapját figyelemmel kísérve, vettem észre, hogy visszhangját adja a publikumban keletkezett bizonyos nyugtalanságnak, és bizonyos bizalmatlanságnak a város vezetésével szemben ezekből az ügyekből kifolyólag, szükségét éreztem annak és kötelességemnek tartottam azt, hogy ennek a bérleti ügynek elbírálásával kapcsolatban, — amely bérleti ügynek tárgyalásánál is merültek fel olyan adatok, amelyek azt látszottak bizonyítani, hogy a város törvényhatósága ennek a Vásáry-féle bérlő-társaságnak több kedvezményt adott, mint amennyit adott általában a bérlőknek — és a felmerült egyéb visszaélésekkel kapcsolatban, — nem mondom, hogy az előbbi eset visszaélés volt — elrendeljem a város háztartásának és egész anyagi ügyvitelének megvizsgálását. (Helyeslés balfelöl.) E mellett a tényállás mellett ez nemcsak jogom, hanem kötelességem is volt, kötelességem volt éppen azért, hogy azt az adófizető polgárságot, amely meglehetősen súlyos pótadókat visel, megnyugtassam és magát a tisztviselői kart tisztázzam mindenféle gyanúsításokkal és vádak alól. (Eckhardt Tibor: Eddig rendben van!) Ez történt. Őszintén megvallva, nem tudom magamnak megmagyarázni azt az izgalmat, amelyet ez az ügy Debrecen társadalmában vagy annak bizonyos részében felkeltett. A közgyűlés lefolyása adott nekem némi útmutatást ebben a tekintetben és természetesen kötelesséeremnek éreztem azonnal felhívni a főispánt és tőle felvilágosításokat kérni ezekre a közgyűlésen érintett előzményekre vonatkozólag. Mert ha szó szerint úgy állana a tényállás, mint ülése 19 8 A. évi május hó 2-án, szerdán. ahogy a képviselő úr interpellációjában előadja a főispánnak ezt a nyilatkozatát, akkor természetesen kénytelen volnék a leghatározottabban kijelenteni, hogy a főispán a kormány intenciója ellen cselekedett, amikor ilyen kijelentést tett és a kormány ezt a kijelentést nem fedheti. (Kun Béla: A levelek mint bizonyítékok itt vannak!) Azonban a főispán úr nyilatkozatai és egyéb beszerzett adatok szerint a tényállás nem egészen ez, hanem a következő: Ezelőtt hat vagy hét hónappal ennek az érdekelt Vásáry-családnak egyik tagja. — ezeknek a bizalmas beszélgetéseknek kapcsán a kö telező diszkréciót lehetőleg meg akarom óvni és ha nem kényszerítenek rá, nem sértem meg, azért neveket nem mondok — egy valósággal, majdnem azt mondhatni, könyörgő levelet írt a főispánnak, hogy járjon közbe a kormánynál, hogy a Vásáry-család bérleti ügyére vonatkozó közgyűlési határozatot minél előbb kedvezően jóváhagyassák. (Berki Gyula: Ez már egészen máskép hangzik!) A főispán az illető családtaggal legközelebb találkozván, neki azt a baráti megjegyzést tette négyszemközt: hogyan kívánhatjátok tőlem, hogy én a kormánynál ilyen kivételes intézkedést kérjek, vagy annak érdekében közbenjárjak, mikor az a Vásáry József engem személyemben és a kormány tagjait személyükben folyton támadja. A főispán előttem kijelentette, hogy ezt a kijelentést annak <a családtagnak tényleg megtette, de nem azt a kijelentést, hogy akadálya lesz a Vásáry-féle bérletügy kedvező elintézésének, hanem azt, hogy ő ilyen érdekekben közbenjárjon. Tényleg konstatáltam is, hogy a főispán semmiféle irányban, sem pro, sem kontra nálam közben nem járt ebben az ügyben, ö az én felhívásomra a bérletügyben bizonyos adatokat beszerzett és nekem jelentést tett. Ennyi történt. Ilyen körülmények között egészen másképp áll a helyzet. En, aki súlyt helyezek arra — ezt ismételten kijelentem —, hogy konkrét közigazgatási ügyek elintézésébe soha politikai szempontok bele ne vitessenek, (Helyeslés jobbfeleől.) semmiképpen sem tudnám helyeselni, ha akár bármely hivatalos tényező politikai magatartástól, vagy politikai magatartás megváltoztatásától tenne függővé^ bizonyos'intézkedéseket. Itt azonban nem arról van szó. Itt a főispánt valaki bizalmasan, privátim felkérte arra, hogy járjon közbe a kormánynál, illetőleg a belügyminiszternél egy magánügynek kedvező elintézése érdekében. A főispán ezt azzal az indokolással hárította el, hogy: az az úr olyan magatartást tanúsít velem és a kormány tagjaival szemben, hogy én erre nem vállalkozom. (Fáy István: Teljesen igaza volt a főispánnak. — Zaj.) Ebből kifolyólag én nem tudok a főispán ellen olyan vádat konstruálni, hogy az ő hivatalos magatartása kifogásolható lenne, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert hivatalosan semmiféle politikumot a kérdésbe bele nem kevert, hivatalosan nálam olyan irányban, hogy ezt jóváhagyjam, vagy ne hagyjam jóvá, közben nem járt. Ennélfogva én a főispán magatartását, amelyet, mondom, adatok, levelek stb. támasztanak alá, amelyekkel azonban éppen bizonyos diszkréció kímélése szempontjából nem kívánok előhozakodni, ha nem kényszerítenek rá a képviselő urak. tisztázottnak látom. Hangsúlyozni kívánom újra, hogy az a vizsgálat, amelyet senki ellen, hanem Debrecen város háztartásának és ügyvitelének tisz-