Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-256

86 Az országgyűlés képviselőházának ] tot teremteni, hanem megtartja azt, ami jelenleg van, vagyis fenntartja a statusquot. Ezen aiz alapon Vázsonyi János és Sándor Fal képviselőtársaim indítványának elvetését kérem. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A szakasz eredeti szövegével szemben áll az előadó úr indítványa. Kérdem, méltóztatnak-e elfogadni az. eredeti szöveget, szemben az előadó úr indítványával? (Nem!) A Ház az eredeti szövege^ nem fogadja el; így az előadó úr indítványát jelentem ki elfogadóttnak. A szakaszhoz két pótlást tartalmazó indítvány adatott be. Az első Sándor Pál és Vazsonyi János képviselő uraik azonos indítványa. Kérdem, méltóztatnak-e ezt az indítványt elfogadni? (Nem!) A Ház az indítványt nem fogadja el. A második pótlást tartalmazó indítvány Sándor Pál és Vazsonyi János képviselő uraknak új, 2. és 3. bekezdés felvételét célzó azonos indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ezt elfogadni? (Nem!) A Hálz Sándor Pál és Vazsonyi János képviselő urak indítványát elutasítja. Következik a 9. i A jegyző úr lesz szíves a sz.vkaszt felolvasni. Takách Géza jegyző (felolvassa a 9. §-t): Az előadó úr kíván szólni. Farkas Elemér előadó: T. Képviselőház! A 2. §-nál a Ház magáévá tette Petrovácz Gyula igen t. képviselő úr indítványát, amely az »építészi« szó helyett a javaslaiton végig minldenütt az »építészmérnöki« szót kívánja a törvényben használni Ennek megfelelően a 9. § 9. sorában lévő »építészi« szó helyébe az »építészmérnöki« szó beiktatását kérem. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Petrovácz Gyula! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Ház! Minden kommentár nélkül egyszerűen beterjesztem indítványomat az Országos Közgazda Testület véleménye alapján. Ez iaz indítvány a következőképpen szól (olvassa): »A 9. §-hoz új 2. bekezdésként felveendő: A közgazdaságtudományi kar mindkét osztályán végzetteket az »okleveles közgazda« cím kizárólagos joggal illeti meg; a »közgazdasági mérnöki« oklevél 1935 december 31-éig csupán azoknak adható, akik jelenleg mint okleveles mérnökök sa műegyetemi közgadasági osztályának hallgatói.« Ennek^ indokolása a következő (olvassa): »A 8.^ §-nál említett indokoláshoz hasonlóan igen jelentős érdekek fűződnek ahhoz, hogy az új Közgazdaságtudományi Kar közgazdasági és közigazgatási osztályán kiadandó oklevelek terminológiája szigorúan azonos legyen az eddigiekkel, vagyis azok is »okleveles közgazdák«-* nak neveztessenek, mert ellenkező esetben a régi oklevelek szintén kihalnak és devalválódnak.« Itt egy érdekes megjegyzést tesz a testület, amelyet méltóztassanak meghallgatni és amelyet a kultuszminiszter úrnak különösen figyelmébe ajánlok. Azt mondja (olvassa): »Legyen szabad utalni arra, hogy a »közgazdász« szó magyartalan és e sajátosan elterjedt rossz kifejezés miatt is szükséges volna a törvénybe a »közgazda« nevet bevenni, hiszen a magyar ember nem »gazdász«, hanem »gazda«; ezt a jó magyar szót képezte tovább az eddigi gyakorlat és ily néven adattak ki az eddigi oklevelek.« Az indokolás folytatása a következő (ol6. ülése 193

It április 5-én, csütörtökön. vassá): Ugyancsak fontosnak tartanok, hogy az 1200 közgazdára eddig is sérelmes »közgazdasági mérnöki« cím a jövőben szüntettessék meg; 1911-ben, amikor ideiglenesen felállították a Műegyetem Közgazdasági Osztályát, a más főiskolákon oklevelet szerzett egyéneknek kívántak átképzést adni, ez azonban a gyakorlatban nem vált be, eddig mindössze körülbelül 150 egyén nyert 15 év alatt »közgazdasági mérnök« címet, a gyakorlat azonban ezt a kategóriát nem honorálta; másrészt súlyosan sérti azoknak érdekét, akik nyolc féléven át hallgattak» kollokviumokat, szigorlatokat... (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Amazok kilenc félévig hallgattak!) Kik? ( (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A műegyetemiek!) De nem közgazdasági karon. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: De igen!) Méltóztassék megengedni, hogy tovább olvassam. (Olvassa): »... másrészt • súlyosan sérti azoknak érdekét, akik nyolc féléven át hallgattak, kollokviumokat, szigorlatokat, államvizsgálatot fáradságosan megszereztek» hogy mások kétHhárom félév alatt kurzusszerűen ugyanazt a képesítést elnyerhetik. 1911. előtt közgazdasági oklevelet egyetemi fokozaton szerezni nem lehetett, indokolt volt tehát a másféle oklevelet szerzettek számára a gyors átképzés lehetőségét biztosítani. Ma már azonban kiépített közgazdasági egyetemi képzés lévén, ennek fenntartása indokolatlan, mert csak félműveltséget adhat és ismételjük, súlyosan sérti az eddigi 1200 okleveles közgazda és a jövőben e szakon kiadandó oklevelesek érdekeit. Végül törvényesen biztosítani kell azt is, hogy az »okleveles közgazda« cím kizárólag az ily egyetemi oklevelet nyert egyéneket illesse meg, mert ma különféle kereskedelmi főiskolákon végzettek is hazánkban okleveles közgazdának nevezik magukat. Ha a törvény, illetőleg a mérnöki rendtartás a mérnökök számára biztosítja a címvédelmet és ugyanez biztosítva volt eddig az állatorvosok számára, indokolt» hogy a törvényes címvédelem a közgazdaságtudományi kar végzettjeinek is megadassék, annál is inkább, mert a gyakorlatban mindinkább találkozhatunk olyanokkal, akik külföldi főiskolákon a »Diplomkaufmann« oklevelét elnyerve, magukat — hasonló magyar oklevélkategória hiányában — egyszerűen okleveles közgazdáknak nevezik.« A javasolt szöveg úgy a terminológiát, mint a címvédelmet illetőleg egyébként magától értetődő megoldást tartalmaz. Ez is egy olyan szerény kívánságom, amelyet a t. miniszter úrnak melegen ajánlok teljesítés végett. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Sándor Pál igen t. képviselőtársam az egyik oldalon görcsös félelemmel és féltékenységgel védi egy kategóriának, a közgazdasági karon végzett diplomás fiatalságnak érdekeit és szerzett jogait, de ugyanakkor a másik oldalon meg akar fosztani egy másik kategóriát, a közgazdasági mérnököket szerzett jogaiktól és meg akarja fosztani a mérnököket attól a lehetőségtől, hogy a jövőben ezt a közgazdasági mérnöki diplomát megszerezzék, amely igen nehéz tanulmányok után igen komoly képzettség birtokába juttatja őket. Azt hiszem, szöges ellenmondás van itt