Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

Az országgyűlés képviselőházának 20 ideje annak az elugrásnak, amikor a magyar nemzetnek nem szabad olyan történelmi hibába esnie, amilyenbe esett a múltban, hogy akkor húzott széjjel, amikor a leggyászosabb körül­mények szakadtak rá. Gömbös Gyula tömörí­teni tudta a magyar társadalmat az őszinteség, a célkitűzések nemessége és egy helyes kor­mányzati politika kitűzése jegyében. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) A bizalom már nem múló jelenség, hála Istennek, hanem állandósul és ennek meg is van a jogosultsága. Jogosultsága jelentkezik azok­ban a kormányzati cselekedetekben, amelyekkel Gömbös Gyula céltudatosan és semmiféle ug­ratás által magát sürgetni nem (hagyva, tuda­tosan törekszik a nemzeti munkatervben lefek­tetett programm pontjainak megvalósítására. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) T. Képviselőház! A társadalmi tagozódás a világnézetek és azonkívül a gazdasági kérdé sek köré csoportosul. Elismerem annak jogo­sultságát, hogy a társadalomban jelentkező gondolatok, a társadalomban jelentkező különb­ségek megszervezetten pártokká is alakuljanak, hiszen ez adja meg a politikai pártoknak az er­kölcsi alapot és jelentőséget. Azonban ha el is ismerem annak jogosultságát, hogy ilyen párt­tagozódás létrejöhet egy államban, egy ilyen gyászos, szegény, sínylődő nemzetben, akkor is ki kell emelnem, hogy ennek a tagozódásnak sohasem szabad olyan mélyenfekvőnek lennie, hogy széthúzás verjen gyökeret a nemzet éle­tében. Ennek a széthúzásnak, ennek a pártta­gozódásnak sohasem szabad olyan választófa­lakat emelni egymás között, hogy ezek a vá­lasztófalak torlaszok legyenek és olyan ma­gasra emelkedjenek, hogy a nemzet érdekében egymásnak nyújtott kezek ezen a választófalon keresztül össze nem érnek. Ha ebből a szem­pontból nézem a velünk szemben ülő Független Kisgazdapárt működését és magam elé citálom azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a független kisgazdapárt vezére legutóbb is úgy a Házban, mint a sajtóban közreadott, akkor annak elis­meréséhez jutok el, hogy ezeket a nyilatkoza­tokat igen természeteseknek találom. Természe­teseknek találom őket a politikai erkölcs szem­pontjából, mert ha egy politikai párt annak felismeréséhez jutott el, hogy programmpont­jainak, nagy, ideális célkitűzéseinek legtöbb­jét a vele szemben ülő kormányzópárt és annak kormánya már megvalósította, akkor természe­tesnek tartom ezt a nyilatkozatot. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En a Független Kisgazda­pártot egyébként is a maga célkitűzései szem­pontjából a mi pártunkkal, a Nemzeti Egység Pártjával páríhuzamosan egy cél felé haladónak tekintettem. A módszerekben különbségeket vél­tem felfedezni, azonban a célok azonosak ma­radtak. En úgy tekintettem a Nemzeti Egység Pártját és a Független Kisgazdapártot, mint két völgyben folyó két patakot, amelyek azo­nos cél felé hömpölyögnek, azonos tájakon mennek keresztül és végül egy közös deltába összeérve, folynak be a nemzeti kötelességtel­jesítés tengerébe. Örömmel veszek tudomást azokról a nyilatkozatokról, mert ezekben a ma­gunk politikájának igazolását látom és ettől a pszichológiai momentumtól azt & r következ­ményt várom, hogy ezután e felfogás alapján a független kisgazdapárt revízió alá veszi ve­lünk szemben folytatott politikáját és bizalom­teljesebben kevesebb vészjelt adya, fogja ezen­túl kísérni a kormány politikáját. S. ülése 193-í április 27-én, pénteken. 495 T. Képviselőház! Ha az idei költségvetést vizsgálom, tulajdonképpen vissza kell térnem a múltra. Én ugyanis az idei költségvetést egy folyománynak tekintem, mert annak a pénz­ügyi és gazdasági politikának alapjait, ame­lyeken az idei költségvetés felépül, a pénzügy­miniszter úr múlt évi expozéjában rakta le és az idei költségvetés csak annak a felismerés­nek, csak azoknak a helyes intézkedéseknek kö vetkezménye, amelyeket a múlt évi expozéjá­ban fejtett ki és amely politikának alapjait a múlt évben rakta le. Tehát ebben is a magunk igazolását látjuk. Megmondom egészen őszin­tén, — kissé könnyebben mondhatom meg, mi­után nincs jelen a pénzügyminiszter úr — hogy én neki odaadó híve vagyok. Nem vakon bízom benne és nem egy vakhit eredményezte nálam ezt a konklúziómat, hanem lelkiismereti köte­lességemből eredő figyelmem, amellyel a pénz­ügyminiszter úr munkáját az állam, a közrend és a köznygalom érdekében kifejtett munkája útján kísértem. Ma már nem feltevések, hanem a való tények ismeretében látjuk igazolva ezt a politkát, mert ennek a pénzügyi politikának pozitív célja az, hogy azokat a népies célkitü zéseket, amelyeket a Gömbös-kormány a maga nemzeti munkatervében foglalt, pénzügyileg és gazdaságilag reálisan megalapozza. A pénz­ügyi politika a történelem folyamán gyakran volt kirobbanásoknak, forradalmaknak for­rása, tehát egy helyesen, stabilizáltan vezetett pénzügyi politika a legerősebb vára azoknak, akik az államéletben a rendet, a nyugalmat és közmegnyugvást nélkülözhetetlennek tartják. Annak is örülök, hogy ebben a Képviselő­házban — vagy ennek nagy részében — szim­pátiával kísérik a pénzügyminiszter úr politi­káját, de különösen örülök annak, hogy a Ház­nak tudtommal nincs egyetlen egy tagja sem, aki ne ismerné fel az államháztartás egyensú­lyának megóvásához és pénzünk értékállandó­ságához, stabilitásához fűződő nagy erkölcsi és nemzeti érdekeket. Örülök annak is, hogy ép­pen Eckhardt Tibor t. képviselőtársam a na­pokban a legrigorózusabban az infláció ellen nyilatkozott, mert az infláció nem termel új­értékeket, nem könnyít, hanem súlyosbítja a terheket és ellenőrizhetetlen utakon elpusztít olyan nemzeti javakat, amelyeknek megőrzése a józan állampolgárok kötelessége. T. Képviselőház! Én a költségvetésben lá­tom a céltudatos keresztülvitelét azoknak a ra­cionalizálási és takarékossági törekvéseknek, amelyek a Ház minden oldalán megnyilatkoz­tak, de különösen megnyilatkoztak a mi pár­tunk elhatározásában, mert ebben a tekintetben elölj árt ez a párt annak a helyzetnek felismeré­sében, hogy egy szegény nemzetnek szegényes viszonyohoz kell igazodnia. A költségvetés teljesen őszinte, nem takar­gatja a hiányokat, nincs takargatni valója és mindenki, aki annak számoszlopaiba betekint, abban a pillanatban tisztában is lehet az állam statusának helyzetében. Vannak kedvező momentumok: a kiadások: apadása, az üzemek hiányainak csökkenése te­rén. Szemére vetik a kormánynak, hogy az adósságok emelkedtek, ellenben az adósok ma­radnak azzal a válasszal, hogy tulajdonképpen az adósságok az államháztartás természetszerű hiányaiból keletkeztek és adósok maradnak azzal a válasszal, hogy vájjon milyen mate­matikai művelet alapján tudná a pénzügymi­niszter úr ezeket a hiányokat eltüntetni. Ezek a hiányok ugyanis onnan keletkeztek, talán ! még évekig is fognak keletkezni, — sajnos, eb­71*

Next

/
Thumbnails
Contents