Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

Az országgyűlés képviselőházának 20 ideje annak az elugrásnak, amikor a magyar nemzetnek nem szabad olyan történelmi hibába esnie, amilyenbe esett a múltban, hogy akkor húzott széjjel, amikor a leggyászosabb körülmények szakadtak rá. Gömbös Gyula tömöríteni tudta a magyar társadalmat az őszinteség, a célkitűzések nemessége és egy helyes kormányzati politika kitűzése jegyében. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) A bizalom már nem múló jelenség, hála Istennek, hanem állandósul és ennek meg is van a jogosultsága. Jogosultsága jelentkezik azokban a kormányzati cselekedetekben, amelyekkel Gömbös Gyula céltudatosan és semmiféle ugratás által magát sürgetni nem (hagyva, tudatosan törekszik a nemzeti munkatervben lefektetett programm pontjainak megvalósítására. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) T. Képviselőház! A társadalmi tagozódás a világnézetek és azonkívül a gazdasági kérdé sek köré csoportosul. Elismerem annak jogosultságát, hogy a társadalomban jelentkező gondolatok, a társadalomban jelentkező különbségek megszervezetten pártokká is alakuljanak, hiszen ez adja meg a politikai pártoknak az erkölcsi alapot és jelentőséget. Azonban ha el is ismerem annak jogosultságát, hogy ilyen párttagozódás létrejöhet egy államban, egy ilyen gyászos, szegény, sínylődő nemzetben, akkor is ki kell emelnem, hogy ennek a tagozódásnak sohasem szabad olyan mélyenfekvőnek lennie, hogy széthúzás verjen gyökeret a nemzet életében. Ennek a széthúzásnak, ennek a párttagozódásnak sohasem szabad olyan választófalakat emelni egymás között, hogy ezek a választófalak torlaszok legyenek és olyan magasra emelkedjenek, hogy a nemzet érdekében egymásnak nyújtott kezek ezen a választófalon keresztül össze nem érnek. Ha ebből a szempontból nézem a velünk szemben ülő Független Kisgazdapárt működését és magam elé citálom azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a független kisgazdapárt vezére legutóbb is úgy a Házban, mint a sajtóban közreadott, akkor annak elismeréséhez jutok el, hogy ezeket a nyilatkozatokat igen természeteseknek találom. Természeteseknek találom őket a politikai erkölcs szempontjából, mert ha egy politikai párt annak felismeréséhez jutott el, hogy programmpontjainak, nagy, ideális célkitűzéseinek legtöbbjét a vele szemben ülő kormányzópárt és annak kormánya már megvalósította, akkor természetesnek tartom ezt a nyilatkozatot. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En a Független Kisgazdapártot egyébként is a maga célkitűzései szempontjából a mi pártunkkal, a Nemzeti Egység Pártjával páríhuzamosan egy cél felé haladónak tekintettem. A módszerekben különbségeket véltem felfedezni, azonban a célok azonosak maradtak. En úgy tekintettem a Nemzeti Egység Pártját és a Független Kisgazdapártot, mint két völgyben folyó két patakot, amelyek azonos cél felé hömpölyögnek, azonos tájakon mennek keresztül és végül egy közös deltába összeérve, folynak be a nemzeti kötelességteljesítés tengerébe. Örömmel veszek tudomást azokról a nyilatkozatokról, mert ezekben a magunk politikájának igazolását látom és ettől a pszichológiai momentumtól azt &

r következményt várom, hogy ezután e felfogás alapján a független kisgazdapárt revízió alá veszi velünk szemben folytatott politikáját és bizalomteljesebben kevesebb vészjelt adya, fogja ezentúl kísérni a kormány politikáját. S. ülése 193-í április 27-én, pénteken. 495 T. Képviselőház! Ha az idei költségvetést vizsgálom, tulajdonképpen vissza kell térnem a múltra. Én ugyanis az idei költségvetést egy folyománynak tekintem, mert annak a pénzügyi és gazdasági politikának alapjait, amelyeken az idei költségvetés felépül, a pénzügyminiszter úr múlt évi expozéjában rakta le és az idei költségvetés csak annak a felismerésnek, csak azoknak a helyes intézkedéseknek kö vetkezménye, amelyeket a múlt évi expozéjában fejtett ki és amely politikának alapjait a múlt évben rakta le. Tehát ebben is a magunk igazolását látjuk. Megmondom egészen őszintén, — kissé könnyebben mondhatom meg, miután nincs jelen a pénzügyminiszter úr — hogy én neki odaadó híve vagyok. Nem vakon bízom benne és nem egy vakhit eredményezte nálam ezt a konklúziómat, hanem lelkiismereti kötelességemből eredő figyelmem, amellyel a pénzügyminiszter úr munkáját az állam, a közrend és a köznygalom érdekében kifejtett munkája útján kísértem. Ma már nem feltevések, hanem a való tények ismeretében látjuk igazolva ezt a politkát, mert ennek a pénzügyi politikának pozitív célja az, hogy azokat a népies célkitü zéseket, amelyeket a Gömbös-kormány a maga nemzeti munkatervében foglalt, pénzügyileg és gazdaságilag reálisan megalapozza. A pénzügyi politika a történelem folyamán gyakran volt kirobbanásoknak, forradalmaknak forrása, tehát egy helyesen, stabilizáltan vezetett pénzügyi politika a legerősebb vára azoknak, akik az államéletben a rendet, a nyugalmat és közmegnyugvást nélkülözhetetlennek tartják. Annak is örülök, hogy ebben a Képviselőházban — vagy ennek nagy részében — szimpátiával kísérik a pénzügyminiszter úr politikáját, de különösen örülök annak, hogy a Háznak tudtommal nincs egyetlen egy tagja sem, aki ne ismerné fel az államháztartás egyensúlyának megóvásához és pénzünk értékállandóságához, stabilitásához fűződő nagy erkölcsi és nemzeti érdekeket. Örülök annak is, hogy éppen Eckhardt Tibor t. képviselőtársam a napokban a legrigorózusabban az infláció ellen nyilatkozott, mert az infláció nem termel újértékeket, nem könnyít, hanem súlyosbítja a terheket és ellenőrizhetetlen utakon elpusztít olyan nemzeti javakat, amelyeknek megőrzése a józan állampolgárok kötelessége. T. Képviselőház! Én a költségvetésben látom a céltudatos keresztülvitelét azoknak a racionalizálási és takarékossági törekvéseknek, amelyek a Ház minden oldalán megnyilatkoztak, de különösen megnyilatkoztak a mi pártunk elhatározásában, mert ebben a tekintetben elölj árt ez a párt annak a helyzetnek felismerésében, hogy egy szegény nemzetnek szegényes viszonyohoz kell igazodnia. A költségvetés teljesen őszinte, nem takargatja a hiányokat, nincs takargatni valója és mindenki, aki annak számoszlopaiba betekint, abban a pillanatban tisztában is lehet az állam statusának helyzetében. Vannak kedvező momentumok: a kiadások: apadása, az üzemek hiányainak csökkenése terén. Szemére vetik a kormánynak, hogy az adósságok emelkedtek, ellenben az adósok maradnak azzal a válasszal, hogy tulajdonképpen az adósságok az államháztartás természetszerű hiányaiból keletkeztek és adósok maradnak azzal a válasszal, hogy vájjon milyen matematikai művelet alapján tudná a pénzügyminiszter úr ezeket a hiányokat eltüntetni. Ezek a hiányok ugyanis onnan keletkeztek, talán ! még évekig is fognak keletkezni, — sajnos, eb71*