Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-254
Az országgyűlés képviselőházának 25 hogy nem lehet a régi sorrendet figyelembe venni az igazolványok kiosztásánál, stb., mert sok volt köztük a fiktív kötés* De tovább megyek. 1933 június 2-án itt a Napló tanúsága szerint, lamikor azt kívántam, hogy az igazolványok kiadását pedig méltóztassék nyilvánosságra hozni, az igen t. miniszter úr közbeszólás alakjában hozizáj árult és azt mondotta: »Nagyon szívesen!« Az ülés végén Biederman 'báró képviselőtársam is reasszumálta a dolgot. Azt mondottam, tessék nyilvánosságra hozni a panaszok, gyanúsítások, támadások megelőzésére. Ö azt mondotta: nagyon helyes, a sajtóban ezt közzé kell tenni hetenként úgy, mint a marhaszállítási engedélyeket. Engedelmet kérek, minden risikó nélkül tízezer pengőt ajánlok fel az alföld fásítására, ha egyetlenegy nyilvános magyar sajtóterméket méltóztatik felmutatni, amelyben ez megtörtént és amelyben az igazolványok kiosztását közölték. 1931 november 26-án ívády igen t. akkori miniszter úr azt mondotta, hogy az importszükséglet évi 100.000—120.000 vágón. Az egyik éviben ia statisztika szerint bejött 60.000 vágón, a másik évben 37.000 vágón. Ezt követőleg én 'kérdeztem meg a 33 j as bizottságiján, hogy körülbelül mennyi a szükséglet. Az igen t. miniszter úr azt mondotta, hogy .körülbelül 50.000 vágón az importsizükséglet. A statisztika szerint, iha a naptári évet vesszük figyelembe, bejött 14.000, iha pedig márciusig számítjuk, 17.000 vágón jött be. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Nem engedtem be!) En még ezt is sokallom, nem keveslem. Méltóztassék elképzelni, mi történt volna, ha ez a mai rendszer a mai koncepcióval már 1933-ban fennállott volna — teljes joggal az én meggyőződésem szerint: a szerv kaphatott volna Ivády miniszter úr idejében 100—120.000 vágón importfára szállítási igazolványt, a jelenlegi miniszter úrnál 50.000 vágóm importra engedélyt, és ezzel szemben ott rohadt volna a differencia magyar fában — mert hiszen a tényleges importszükséglet a 100.000 és 120.000 vagonnal szemben 60, illetőleg 37, az 50-nel szemben pedig 17.000 vágón. Ebben látom az óriási veszedelmét az egész koncepciónak, hogy nincs biztosítva a magyar fának prioritása egyrészt, másrészt el méltóztattak ejteni az importlimitet Budapestre vonatkozólag, ami megint jelent legalább 30— 35.000 vagómos eltolódást egy 40.000 vagónos fogyasztás esetén. Ha pedig úgy áll a dolog, mint a fővárosi statisztika mondja, hogy 55.000 vágón a fogyasztás, — kissé magasnak tartom, de mondjuk, hogy annyi — akkor tessék az 55.000-ből a nyolcat kivonni, marad 47.000 vágón differencia, ahol a magyar fa konkurrál a külföldi fáv^l. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni. Gr. Esterházy Móric: Ezek után tekintettel arra, de csakis azért, mert a második kérdésemre határozottan azt méltóztatott mondani, hogy záros határidő mellett le méltóztatik magát kötni, tudomásul veszem a választ, azzal a kérelemmel, hogy ezt a választ necsak a Házzal és necsak a többséggel méltóztassék elfogadtatni, hanem mielőbb leiratban foglalva a szervvel is méltóztassék elfogadtatni. r Csakis ebben a feltevésben köszönettel tudomásul veszem a miniszter úr válaszát. Elnök: Eber Antal képviselő urat illeti meg a viszonválasz joga. h. ülése 193U március 21-én, szerdán. 31 Eber Antal: T. Képviselőház! Miután az erdőbirtokosok érdekeinek szemszögéből felszólaló Esterházy Móric gróf igen t. képviselőtársam azzal a valóságos meleg lelkesedéssel és elragadtatással, amely az irányított gazdákat az irányítással szemben eltölti, tudomásul vette a miniszter úr válaszát, én, aki főleg a kereskedelem szempontjából nézem a dolgokat, még könnyebhen vagyok abban a helyzetben, hogy köszönettel tudomásul vegyem ia mélyen t. miniszter úr válaszát, amely engem megnyugtat, tudniillik, hogy a törvényes érdekképviseletet, a kiküldendő szervét a Fagazdasági Tanácsba s annak intéző és ellenőrző bizottságába méltóztatik majd kiküldeni. Tisztán a miniszter úrtól függ, hogy ez minél rövidebb idő alatt megtörténjék. Méltóztassék megengedni, hogy arra kérhessem a t. miniszter urat, tegye ezt teljes meggyőződés'ben, abban a tudatban, hogy valóban erre szükség van, ha a szállításig igazolványok életének első hetében ilyen történhetett meg, maint amire én •hivatkoztam. Méltóztassék azt venni, hogy amikor egy erdőgazdaság március 9-én azt az értesítést kapta, hogy 45 vágón helyett 4'5 vagonra kap szállítási igazolványt, ugyanakkor aznapi kelettel kapja meg a részvénytársaság levelét, amelyben azzal büszkélkedik, ihogy: a szállításihoz szükséges igazolványok mindenkor rendelkezésükre fognak állani. Ez lehet egy szerencsétlen véletlen, bár azt hiszem, hogy a részvénytársaság nem áll olyan távol az erdészeti egyesületben székelő, igazolványokat kiállító szervtől, hogy ez puszta véletlen legyen. De vagy igaz az, hogj» neki imindenkor rendelkezésre fognak állni a szállítási igazolványok és akkor nincs meg a paritás a kereskedőkkel, vagy nem igaz, akkor pedig ez .tisztességtelen verseny. Ha a részvénytársaság azt írja, hogy neki mindenkor rendelkezésére fognak állni az igazolványok, ezt a mai viszonyaink között el fogják hinni az erdőtermelők és meg fognak győződni, hogy másnak nem fognak rendelkezésre állani. Ezért szükséges, hogy legyen egy objektív szerv által gyakorolt ellenőrzés és részvétel. Ezután legfeljebb az következik, ihogy túlgyakran fogjuk panaszainkkal a mélyen t. miniszter urat igénybevenni. Ha pedig ez nem történik, hiszen akkor bebizonyosodik az, 'hogy a szerv kifogástalanul teljesíti a kötelességét. Ismétlem, a miniszter úr válaszát tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kér'dem a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi miniszter úrnak Esterházy Móric gróf és Eber Antal képviselő urak interpellációira adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem H (Igen.) A Ház a választ tudomásul vette. Elnök: Következik Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék aiz interpelláció szövegét felolvasni. Dinich Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Wizner Zoltán sárvári segédjegyző ellen Kliimits Rudolf 100%-os rokkant panasza alapján vizsgálat indult, melynek eredményeként nevezettet rendkívül enyhén megbüntették? 2. Van-e tudomása a minlsizter úrnak arról, hogy Klimits Rudolf panaszos ellen a feljelentés megtorlására ihajsza indult meg, ennek következményeként rokkantsági százalékát 50%-ra lecsökkentették, annak dacára, hogy rokkantságának 100%-os foka a háborút ^ közI vétlenül követő időben megállapíttatott és az
