Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-266

Az országgyűlés képviselőházának 26 6. ezeknek az ifjaknak további jövője? Hol van' ; a családalapítás lehetősége? Hol van az, hogy j a magyar társadalomban legyen olyan élet, ! amelynek nyomán az ifjúságtól majd igazán olyan nemzedék lesz, amely ennek az országnak erejét jelenti? (Jánossy Gábor: Hogyan lehet ezt a mai körülmények között intézményesen megoldani?) Tudom, hogy nehéz, de akkor ne mondja Marton Béla, hogy rendezve van! En csak ez ellen szólok. (Felkiáltások jobbfelől: Nem azt 'mondta!) ö azt mondta, hogy az ifjúság kérdésének rendezése körül a Gömbös-kormány megvalósította 95 pontját. (Jánossy Gábor: Amit lehetett!) Az ilyen mondásokkal hagyjunk fel, ha komoly politikát akarunk csinálni. En csak ezért teszem ezt kritika tárgyává; hiszen ismerem és becsülöm is azt a munkásságot, amelyet Marton képviselő úr kifejt az ifjúság érdekében. {Mozgás a jobboldalon.) Nekem az a kötelességem, hogy elmondjam a kellemetlen dolgokat is. Csodálkoznak az urak ezen? Hiszen azért ülök itt és nem a túlsó oldalon! Vagy most egyszerre megállapítják, felfedezik a tegnapi szónokok, hogy Gömbös Gyula a jogrendet megteremtette. Ha nem tévedek és ha eszem nem rövid, 15 évvel ezelőtt ezért jött Bethlen István és két év múlva kijelentette, hogy megvan a jogrend, anint ahogy meg is volt. Éppen olyan jogrend volt, imint most. Hogyan lehet most egyszerre mindent ennek az egyéves kormányzatnak javára írni, amire pedig nincs szükség? (Mozgás a jobboldalon.) Ezek tények, és minthogy nekünk indokolnunk kell állásfoglalásunkat és mivel a nagyiközönség előtt nem szabad úgy feltüntetni a dolgot, mintha személyi ellentétek lehetnének a parlamentben képviselők vagy, nem tudom, kik között, el kell mondanom ezeket, akár tetszik, akár nem. Sajnálom, hogy ennyi időmet vette el ez a kitérés. Mert kitérésnek szántam! A politikai kérdések közül azt akartam megtárgyalni, ihogy vajúdások, születést jelző mozdulatok egész alkotmányos életünkben mutatkoznak. Eckhardt t. barátom azt mondotta, hogy nála az Összeműködésnek a feltétele a rendszerváltozás. Ha ő ezt gazdasági értelemben értette, én ezt alkotmányjogi értelemben értem. A konszenzusnak a megteremtése, az összeműködés lehetősége az alkotmányos elvek terén is bizonyos revíziót kérek. A választójoggal nem foglalkozom. Amit Eckhardt t. képviselőtársam mondott, azt mindannyian aláírjuk., Sőt, úgy nézett ki, sokan azt hitték, hogy a labda azért van feldobva, hogy kormánypárti oldalról elüssék. De nem értem, hogy miért törjük mi a fejünket átmeneti alkotmányunk tizenötödik esztendejében a kormányzói jogkör kiterjesztésén. En a legnagyobb tisztelettel vagyok a kormányzó úr személye iránt, nem is lehetnék^ más, nem is szabad őt belehozni a vitába és én tmindössze a fogalmat hozom csak elő, a kormányzói jogkör kiterjesztését. Kinek fáj ettől a feje? A kormányzói jogkör kiterjesztése jelenti, azt mondta Eckhardt Tibor t. képviselőtársam, a szentesítés jogát. De miért kell ez? Hiszen visszaküldési joga van a kormányzónak. En szívesen belemegyek a választójoggal kapcsolatban a visszaküldési jog revíziójába, hogy azok a korlátok, amelyeik a törvényben benne vannak, — nincs időm ezzel foglalkozni, ezt mindenki tudja, aki e kérdéssel foglalkozott — töröltessenek, de ne szentesítési jogkör adassék. . ülése 1934, április 25-én, szerdán. 359 Minek az? Hiszen e nélkül meg voltunk tizenöt esztendeig és akkor most azzal kell törődnünk, hogy külföldi és hazai viszonylatban hogy térjünk vissza az ezeréves alkotmányhoz. Ne akarjunk a kormányzóságból állandó intézményt létesíteni. Azon törik a fejüket, hogyan lehetne majd a kormányzó urat helyettesíteni. Ez nem vall alkotmányos gondolkozásra, amikor nekünk tizenöt éve az a feladatunk, hogy az alkotmányt helyreállítsuk és az ezeréves alkotmányhoz visszavezessük a nemzetet. A kormányzói szentesítési jogra vonatkozólag precizírozom álláspontomat Eckhardt Tibor t. képviselőtársammal szemben. (Halljuk! Halljuk!) Nem adom meg, mert mi más jelleget akartunk adni a kormányzónak, mint a királyi hatalomnak. Nem adom meg annál az oknál fogva, hogy fenntartassák a magyar alkotmány szellemiében a királyi hatalomnak a szentesítési jogkör. De revízió alá veszem, hogy lényegileg a kormányzó mindazt a jogot megkapja, amit neki a szentesítési jogkör megad. Sőt itt talán megemlíthetem ,hogy a revíziót abban az irányban, sem tartanám szerencsésnek, ha a szentesítés gondolatával kapcsolatban a kormányzó úrnak azon a tapintatosan korlátok közé szorított hatalmán akarnának változtatni, hogy ő nem küldheti vissza sem az államfőre, sem az alkotmányra vonatkozó törvényeket. Milyen szépen ki van itt kapcsolva a kormányzónak a személye, hogy ne kelljen neki itt mindenféle harcokba belekeveredni, amelyek a legitimizmus körül támadnak; már talán csendesedőben vannak, de még sokszor látjuk, hogy a hullámok felvetődnek. Én megadom ezt a jogkört, a szentesítés jogát is abban az esetben, ha előbb alkotmányjogilag helyreállítjuk a régi lailkotmányt, és a mindenkori kormányzó is a király nevében gyakorolja a királyi hatalmat. Azonnal kész vagyok ilyen javaslat tárgyalásához leülni. Sőt többet mondok, én adtam is ilyen javaslatot a miniszterelnök úrnak, (Ügy van! tlgy van! a baloldalon), mert mi nem személyek uralnia vagy tényleges hatalma ellen küzdünk, hanem az ezeréves alkotmány megmentéséért. En azt sem tagadtam soha ... (Berki Gyula mosolyog.) Nem tüdőm, mit talál Berki Gyula t. képviselőtársam e*zen nevetni valót, mert ezeket az alkotmányjogi kérdéseket egyszer rendezni kell. (Berki Gyula: Ne kívánja, hogy úgy haragudjak, mint a képviselő úr! A mosolygás egyéni jogom, én mindig mosolygok, kora reggeltől estig! — Derültség.) Adja az Isten, hogy olyan dolga legyen, hogy mindig mosolyogjon, csak ne azon, amit én mondok. (Taps a baloldalon. — Berki Gyula: Eszemágában sincs azon nevetni! Egy véleményen vagyunk!) A nemzetnek feltételei is vannak. Voltak olyan naiv emberek, akik akkor, amikor Bethlen István eknionldfca pécsi ú. n. nagy királybeszédét, hazajöttek és azt mondták, hogy ez a beszéd csak úgy csöpögött a legitimizmustól. Én láttáim, hallottam, mert ott voltam. Támogattam is, mert abban a helyzetben nemi is kívánhattam tőle többet. Beszédében megállapította, hogy nincs trónfosztás, hanem vis major van, stb. De megállapította a nemzet jogait is, amivel kapcsolatban Andrássy Gyula nem egyszer, almikor alkotmányjogi kérdésekről írtam, azt mondotta: számolni kell a nemzet jogaival, ilyen katasztrófa után még nagyobb mértékben érvényesülhetnek és felélednek, mint amennyire különben is megvannak.