Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

Az országgyűlés képviselőházának 25 U ehimsthal-ban megkötött gazdasági egyezménye és blokkja, amely eddig szerencsére semmi eredményt nem tudott elérni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) De, t. Ház! Én ebből a jegyzőkönyvből, ha nem is a sorokban, de a sorok között azt olvasom ki, hogy Magyarország hivatalos külpolitikája mégis eltávolodott eddigi álláspontjától, közeledett tehát ahhoz az állásponthoz, amelyet im itt az ellenzéken évek óta hirdetünk. Mert ha nincs is benne explicitis verbis, hogy mi csatlakozunk a három nagyhatalomnak Ausztria függetlenségét biztosító nyilatkozatához, legalább az van benne, hogy Olaszország garantálja Ausztria és Magyarország függetlenségét és mindazokban a kérdésekben, amelyek a három országot érdeklik, egyöntetűen fognak a jövőben eljárni. (Farkas István: Addig, ameddig!) Hiszen ez tulajdonképpen az eddigi status quo papirosra fektetve és nyilvánosságra hozva. (Farkas István: Nesze semmi, fogd meg jól!) De remélem, mégis több mint nesze semmi, fogd meg jól, főleg akkor, ha ez az előbb általam említett elgondolás benne foglaltatik, sajnos, nem kimondottan, mert akkor tényleg mélyebb értelme lett volna és talán jobban igazolta volna a kisantant óriási idegességét, amelyre Bethlen István gróf is rámutat és talán kifejlődött volna az a középantant a nagyantant és a Balkán-blokk, a kisantant között, amely valóban biztosíthatná Közép-Európa békéjét és közvetve mégis csak arra vezetne, hogy a mi jövőnk biztonságosabb és remény teljesebb legyen. Ennyit magára a jegyzőkönyvekre vonatkozólag. De (méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek most mindazokra a jelenségekre, amelyek a miniket környező é® nem barátságos államok külügyminiszterei résziéről tapasztalhatók voltak. (Halljuk! balfelől.) Benes miniszter úr az interjúk és nyilatkozatok egész özönével árasztotta el a világsajtót. Gyakran ellenmondásokba keveredett. Egy időiben volt egy nyilatkozata ugyancsak a Petit Parisien« e-ben, amelyben később a március 9-iki nyilatkozatát tette, amelyben azt mondotta, hogy ő Mussolini vezetése alá szívesen helyezi magát. Pár nap tnralva adta ki azt a híres nyilatkozatát, amelyben éppen a restaurációra vonatkozólag tett nagyon érdékes kijelentést és itt legnagyobb sajnálatomra azt a tényt 'kell megállapítanom, hogy ebiben a kérdésiben a miniszterelnök úrnak Benes és Jeftics teljes szószólói és vele egy nézeten lévő... (Egy hang a baloldalon: Elvtársai!) Nem akarok ezzel a szóval élni, (kerestem azt a szót, amely egyikre sem lehet sértő. A cseh külügyminiszter úr akkoriiban március 9-iki nyilatkozatában azt mondta, hogy (olvassa): »Nem időszerű a kérdés, de tegyük fel, hogy holnap reggel bekövetkeziik az a lehetetlenség, hogy puccs segítségével, vagy mais módon a Habsburgok visszatérnék Bécsibe. Ebiben az esetben holnap este Csehszlovákia már vissza is hívná bécsi követét és ugyanez történnék a román és a jugoszláv követekkel is.« Hát, ez még nem olyan ijesztő tény, amelytől a világ megijedhetne, (Ügy van! balfelől.) ez diplomáciailag magától értetődő tény, de (tovább olvassa): »a kisantant el van tökélve arra, hogy minden eszközzel megakadályozza a Habsburgok trónralépését. Állásfoglalásunkat nem érzelmek, hanem tények irányítják. A Habsburgoknak, akár akarják, akár nem, határozott jelentőségük van. Egyetlen Habsburg sem változtathatja meg azt a jelentőséget és nem szakítülése 193

It március 21-én, szerdán. 23 hatja ki magát a Habslburg-íház sorsából. Ha egy Habsburg kerülne Bécs vagy Budapest trónjára, ez végtelen eselszövényeknek, titkos alkudozásoknak kezdetét jelentené, az irredenta és revíziós mozgalmak újraélednének. Horvátországiban a jugoszláv egység forogna veszélyben. A katolikus eszme egyes országokban könnyen összeolvadhatna a Habsburg-gondolattal és egyes vidékeken, ahol ez a gondolat tisztán vallási jelentőségű, könnyen politikai jelentőséget kapbatna.« T. Ház! Azt hiszem, ez a legnagyobb propaganda, amit a restauráció érdekében valaha, elmondottak. {Ügy man! Ügy van! (balfelől.) Jeftics külügyminiszter úr még ráduplázott erre és ő már vérfolyással fenyegetett. Nem akarom felolvasni a külügyi bizottságban tett nyilatkozatát, de kérdem, amikor látom, hogy a kormánynak az adófizetők véres filléreiből eltartott filléres lapja ezeket a híreket nagy címekkel és alcímekkel kommentárok nélkül közli, hogyan van az, hogy az igen t. kormány nem talált alkalmat arra, hogy idegen államoknak tisztára magyar belpolitikai kérdésekbe való beavatkozását visszautasítsa? Mert lehet, hogy a miniszterelnök úr nincsen azon az állásponton, amelyet mi itt elfoglalunk, (Gr. Sigray Antal: Még akkor is!) de mindenesetre azon az állásponton kell lennie, hogy egy tisztára magyar belügyben legfőképpen a kisantantnak egy szava sincsen és tiltakozását kellett volna kifejeznie ezzel a beavatkozással szemben ! De Benes úr még azt is mondja, hogy még az ausztriai restauráció is nemzetközi jelentőséggel bír. En azt merem állítani, hogy még a magyar restauráció sem. Mert mi, akik azt valljuk, hogy úgy a trianoni szerződés, mint a detronizációs törvény kényszer hatása alatt keletkezett, — amint ezt a Bethlen István-féle indokolás is bizonyítja (Ügy van! Ügy vem! balfelől.) — állítjuk azt is, hogy az a jegyzékváltás, amely az akkori nagyhatalmi tanács és az akkori kormány között történt, a (magyar alkotmányjog szempontjából semmi jelentőséggel sem bír, de a nemzetközi jog szempontjából sem bírhat több jelentőséggel, ^niint amennyivel például a Millerand-féle kísérőlevél bír, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amelynek érvényét pedig ellenfeleink «mindig megtagadták. Elvárom az igen t. miniszterelnök úrtól, hogy kellő időben és kellő formában egyszersmindenkorra véget vet azoknak a nyilatkozatoknak, amelyek külföldön ilyen vonatkozásban elhangzanak és a mi belügyeinkbe avatkoznak. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Itt kívánok egy pár szóval reflektálni Bethlen István igen t. képviselőtársam cikkének arra a részére, amelyben ő éppen a restaurációról beszél és azt mondja, hogy lehetetlen volna Ausztriában a restaurációt németellenes éllel megvalósítani. Én nem látom be ezt, nem is akarom elbírálni, mert ez végeredményben az osztrákok saját belső ügye. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Én csak egyet sajnálnék magyar szempontból: hogyha mi abba a helyzetbe jutnánk, hogy az osztrákok előbb restaurálnának, mint mi. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Méltóztassék elhinni, a Duna-medence-hegemóniájának kérdése az, hogy ki restaurál előbb. Ha mi elmulasztva sok alkalmat, amely adódik és amelyet elő kell készíteni, nem leszünk elsők ebben a kérdésben, ismét csak, esetleg évtizedekre, esetleg hosszabb időre is hátrányba fogunk jutni. De egyben téved Bethlen István igen t.