Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-262

Az országgyűlés képviselőházának 262. van a hazai pangermán terjeszkedéssel és agitációval itt benn az országban és torkig van a német birodalomban és megindult, doku­mentált és most is bizonyított magyarellenes tendenciákkal. (Helyeslés.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úr kíván szólani. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Zsilinszky Endre t. képvi­selőtársam azt a kérdést intézte a távollévő miniszterelnök úrhoz és hozzám, hogy van-e tudomásunk arról, hogy a magyar vezetés alatt álló berlini Ungarisches Institut-nál asszisztensként működik egy dr. Isbert nevű személyiség, aki kifejezetten pangermán és magyarellenes tendenciával írt könyvet a dunántúli német településekről. A képviselő úrnak erre a kérdésére vála­szolva, röviden azt mondhatom, hogy nincs tudomásom róla. A magyar vezetés alatt álló berlini magyar intézetnél nincs ilyen nevű alkalmazott. Dr. Isbert a porosz vezetés alatt álló berlini egyetem magyar tanszékének asszisztense, tehát egy porosz állami szolgá­latban álló német tudós. Azt kérdi továbbá a képviselő úr, hogy hajlandó vagyok-e arról gondoskodni, hogy egy magyar egyetemi tanár vezetése és pari; germán tendenciák szolgálata révén adódó összeférhetlenség a berlini Ungarisches In­stitutnál mielőbb megszűnjék? Itt ismételten ki kell jelentenem, hogy ez az intézet nem magyar egyetemi tanár, ha­nem egy berlini egyetemi tanár vezetése alatt áll. Farkas Gyula jelenleg porosz egyetemi tanár, az ő vezetése alatt áll az intézet és ő épp­úgy a porosz állam alkalmazottja jelenleg, miként az intézetnél működő Isbert asszisz­tens úr. Ami most már a kérdés lényegét illeti, megállapítom, hogy úgy látom, valami félre­értés forog fenn. Nevezetesen a magyar állam ennek a berlini egyetemi intézetnek fenntar­tásához semmiféle pénzbeli hozzájárulást nem nyújt és a múltban sem nyújtott. A német kormányzat állította fel a háború idején a magyarság iránti rokonszenv jeléül a külön magyar tanszéket. Akkor mint nagy nemzeti vívmányt könyveltük el, hogy a magyar nyelv- és irodalomtudományt a berlini egye­temen elő fogják adni, aminthogy máig is előadják és a porosz kormány még azt a szíj vességet is megteszi, hogy a tanszékre való kinevezésnél megkérdezte bizalmasan a ma­gyar kormányt és annakidején így került oda Gragger professzor is, valamint Farkas pro­fesszor is. Dr. Isbert asszisztensként való alkalmazta­tása után foglalkozni kezdett teljesen tudomá­nyos alapon a településtörténeti kérdésekkel. Eljött Magyarországra is kutatni és írt egy tanulmányt. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ezt a tanulmányt visszatérése után, mint az előszóból is méltóztatik konstatálni, — éppen azért kértem ide a könyvet, hogy konstatáljam, hogy az emlékezetem nem csal-e — az éppen elhunyt Gragger professzor úír betegsége, te­hát a berlini egyetemen fennálló tanszékürese­dés idejében adta ki az Ungarische Jahrbücher­ben a berlini egyetemnek akkori helyettes pro­fesszora. Ez a kiadvány tehát semmi össze^ függésben sem volt Farkas Gyula jelenleg ott működő egyetemi professzor személyével. A magam felfogásáról e tanulmánnyal szemben nem kell bővebben beszélnem. Zsi­linszky képviselőtársam elmondta, hogy mi­ülése 193J,.. évi április 18-án, szerdán 277 i lyen cáfolata jelent meg e munkának a Magyar | Szemlében, Mályusz Elemétr tollából. A Magyar Szemle Társaságnak akkor én voltam ez el­nöke, amikor ez a tanulmány tudtommal meg­jelent, Mályusz Elemér pedig időrendben első és egyik legjelesebb tanítványom. Ebben a te­kintetben tehát feleslegesnek tartok minden to­vábbi nyilatkozatot. Meg kell azonban jegyeznem, hogy némi félreértés van abban, mintha az a magyar könyvtár, amely Berlinben van, ezé az inté­zeté volna, amelynél Isbert dr. úr működik. Ez a könyvtár a Berlinben működő magyar in­tézeté, amelyhez Isbert dr.-nak semmi köze sincs, és amelynek Faírkas Gyula, mint berlini egyetemi tanár szintén kurátora, fizetésnélküli, kvázi felügyelője, és amelynek egy magyar ál­lami tisztviselő, dr. Támedly Mihály az igaz­gatója és ezenkívül más tisztviselői nincsenek, de ott dolgoznak a Magyarországról kiküldött ösztöndíjasok. Kérem tehát, méltóztassék a két intézet kö­zött szigorú határvonalat vonni. Itt nem ma­gyar alkalmazottakról van szó, hanem a porosz állam alkalmazottairól és én éppúgy nem avat­kozhatom bele a berlini egyetem belső ügyeibe, mint a hogy a leghatározottabban visszautasí­tanám, ha bármely más állam kultuszminisz­tere beleavatkoznék a budapesti egyetem ügyeibe. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha mód lesz atrra, hogy később tudományos alapon, német nyelven cáfolatot bocsáthassunk ki Isbert dr.-nak a magyarországi állapotok­nak meg nem felelő tanulmányáról és eredmé­nyeiről, ezt a magam részéről mindenesetre tá­mogatni fogom és gondoskodni fogok arról, hogy az lehetőleg az Ungarische Jahrbücher­ben meg is jelenjék. Ennyit voltam bátor az interpellációra vá­laszolni és kérem válaszomnak tudomásul vé­telét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat meg­illeti a viszonválasz joga. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy az igen t. miniszter úr válaszát tudomásul ve­gyem. Farkas Gyula egyetemi tanár úr a hoz­zám intézett levelében a következőket írta (olvassa): »Azután a könyv szerzőjét ezen munka elkészülte után — amelyben tehát a Magyar Intézetnek semmi része nem volt — hívtam meg asszisztensnek, mert láttam, hogy a magyar települési viszonyokkal behatóan foglalkozott, hazánkat kitűnően ismeri és mert reméltem, hogy képességeit a Magyar Intézet nagy céljainak szolgálatába tudom állítani. Ez a, reményem teljesen be is vált, mert Isbert dr. azóta megjelent minden írása a magyar­német kulturális együttműködés jegyében állott.« Ismételten hangsúlyozom, nem tudom meg­érteni, bármennyire nagy tisztelettel vagyok néhai Gragger egyetemi tanár úr érdemei iránt, hogyan jelenhetett meg az az ungari­sche Jahrbüeher-ben ez a könyv, amelynek a tendenciája és adatai kifejezetten hamisak ás magyarellenesek. Nem tudom továbbá megér­teni azt sem, hogy mi a köze a magyar-német kulturális kapcsolatoknak ezekhez a települési kérdésekhez és miért kellett Farkas egyetemi tanár úrnak éppen ezt az Isbert urat meghívni asszisztensének akkor, amikor már megjelent ez a könyve, amelyikben bizonyságát adta magyarellenességének. Még akkor is, ha telje­sen igaza volna a miniszter úrnak abban a tekintetben, hogy a berlini Ma-gyar Intézetet

Next

/
Thumbnails
Contents