Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-262

Az országgyűlés képviselőházának 262. választ kaphattam volna tőle. (Fábián Béla: Kihaltak a miniszterek! Nem tudjuk, mi lesz az országgal!) Ügy emlékszem, 1932-ben megjelent Német­országban egy könyv, Otto Albrecht Isbert tollából: Das südwestliche ungarische Mittel­gebirge, Bauernsiedlung und Deutschtum cí­men. A szerző, a könyvön rajta is van a címe: Assisten am Ungarischen Institut der Univer­sität Berlin. Ezt a könyvet azon melegiben, amint kezembe kaptam, felvittem a miniszter­elnök úrhoz és megmutattam neki főleg azokat a térképeket, amelyek ehhez a könyvhöz mellé­kelve vannak. A miniszterelnök úr nem hatal­mazott fel arra, hogy a köztünk való beszél­getést itt elmondjam, annyit azonban talán minden különösebb indiszkréció nélkül mond­hatok, hogy nem nagyon túlságosan lelkese­dett sem ezért a könyvért, sem ezekért a térké­pekért. A kultuszminiszter úrnak külön megköszö­nöm, hogy felvilágosított engem arról, hogy körülbelül abban az időben, amikor ez a könyv megjelent, vagy talán még előbb, megjelentek ezek az adatok — lehet, hogy teljes terjedelem­ben, lehet, hogy csak túlnyomó nagy részük­ben — a Berlinben az Ungarisches Institut szerkesztésében évről-évre megjelenő Unga­rische Jahrbücher-ben is, tudtommal még ab­ban az időben, amikor Gragger tanár úr volt a berlini magyar egyetemi tanár és ennek a Ma­gyar Intézetnek a vezetője. És köszönöm a mi­niszter úrnak, hogy felvilágosított engem ar­ról is, hogy amikor ezzel a könyvvel, illetőleg az Ungarische Jahrbücher-ben megjelent ada­tokkal kapcsolatban, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter a terembe lép. — Fá­bián Béla: Itt a miniszter úr!) egy rövidebb cikk jelent meg egy magyar folyóiratban, a Magyar Szemlében erről a kérdésről, nyomban válaszolt rá ^ Mályusz Elemér történetíró és megfelelő módon igazán elismerésreméltó tár­gyilagossággal, de ugyancsak elismerésre­méltó eréllyel is cáfolta meg ennek a bizonyos Isbert úrnak adatait. A magyar közvélemény tehát az én meg­ítélésem szerint megtette a magáét akkor, ami­kor ezt a német települési müvet, amely hem­zseg a ferdítésektől és hazugságoktól, vissza­utasította. Én azonban azért hoztam ezt az ügyet a Képviselőház elé, mert lehetetlen dolog­nak tartom azt, hogy a berlini Magyar Intézet asszisztensének neve alatt jelenhetett meg egy olyan könyv, amely tendenciájában, s adatai­ban a legszélsőségesen magyarellenes s amely­ről éppen Mályus Elemér azt állapította meg a Magyar Szemlében, hogy (olvassa): »a felso­rolt néhány példa azt árulja el, hogy a német kulturális nacionalizmusnak ez a reperezentá­eiós terméke nem mentes az ellenünk fordult törekvésektől; az önvédekezés is megköveteli, hogy a magyarság visszautasítsa az efféle tá­madásokat és a maga igazának védelmére egy másik rekonstrukciót kíséreljen meg.« Amikor — mondom — a magyar tudomá­nyos közvélemény megcáfolta és visszautasí­totta ennek a könyvnek adatait, ugyanakkor a helyzet az, hogy ez a könyv a Magyar Intézet asszisztensének neve alatt jelenhetett meg és ez az Isbert úr a berlini Magyar Intézetnek ma is asszisztense Farkas Gyula egyetemi tanár vezetése alatt. (Fábián Béla: Talán mi fizet­jük?) En elismerem, hogy ez az Ungarisches In­stitut tulajdonképpen a berlini egyetem intéz­ménye, de viszont nem hiszem, hogy tévednék ülése 193 h. évi április 18-án, szerdán 275 abban az értesülésemben, hogy a berlini Ma­gyar Intézetet csak úgy .sikerült felállítani, hogy a magyar állam igen súlyos áldozatokat hozott érte. Pénzügyi áldozatokat is hozott és azonkívül az az óriási könyvtár, amelyet ott felállítottak és amely 1931-ben már 32.000 kö­tetből állott, tisztán magyar adakozásból ke­letkezett, még pedig elsősorban a berlini egye­temi hallgatók könyvtárából, azután az 1842­ben alapított hallei magyar egyetemi hallga­tók egyesületének 'könyvtárából, továbbá ma­gánosok adakozásából. (Fábián Béla: Magyar pénzen magyargyalázó propaganda! Szép!) Továbbá nem hiszem, hogy tévednék abban az értesülésemben., hagy az Ungarische Jahr­bücher-t tisztán magyar pénzen állítják elő. Ebben az évkönyvben jelent meg — mint be­szédem elején mondottam — ennek az Isbert­nek a könyve túlnyomó nagy részében, esetleg egészen. r Meg kell még azt is említenem, hogy ha egésziben véve a porosz állam is tartja ma femn a Magyar Intézetet Berlinben, a szomszédos palotában levő Collegicum Hungaricum-mal •annyira megvan a természetes kapcsolata en­nek az intézetnek, hogy a német egyetem ta­nára, Farkas professzor úr egyben a Collegi­cum HungaricumnaJk is az igazgatója, sőt tudomásom, «zerint az Ungarisches Institut­nafc vannak olyan alkalmazottai,^ _ akiknek a. fizetéséhez a magyar állam hozzájárul. Tehát igenis van kapcsolat az Ungarisches Institut és a magyar állam között. Mégis azt kell látnunk, hogy egy olyan könyv jelenhe­tett meg Isibert tolából, amely kifejezetten, ha­tározottan és cáfolhatatlanul magyarellenes tendenciákat vall, és amely az egész magyar statisztikát, merem mondani az egész dunán­túli német település múltját és jelenét, hely­zetét, a magyarságba való beékeltségét, a ma­gyarsághoz való viszonyát meghamisítja, a Dunántúlról szóló hamis térképekkel áraszt­ván el a német könyvpiacot. Ezekkel a hamis térképeikkel alapot szolgáltat szerény megíté­lésem szerint más térképeknek is, amelyekből egy példányt majd az igen t. kultuszminiszter úrnak be fogok mutatni. Ez a Berliner Tage­blatt egy 'Számából való, amelyben — nyilván­valóan az Isbert-féle hamis adatok alapján — már úgy fest a Dunántúl, mintha szinte nagyobb részében német volna. (Fábián Béla: Bizonyára terjesztik Magyarországon ezt a térképet!) Mályusz Elemér nagyon helyesen és oko­san állapítja meg, hogy egy abszolút hamis tendenciából indul ki ez a könyv, amely ellen Farkas tanár úrnak, úgylátszik, nem volt ki­fogása. Majd fel fogom olvasni, hogy mit irt nekem az erről az ügyről írott cikkünk helyre­igazításakénpen. (Simon András: A falun­kívüli uradalmi magyarságot elsikkasztotta egészen!) Mályusz Elemér megállapítja, hogy az egész könyv hamis és hazug azért, mert tisztán a falulakó parasztságot veszi figye­lembe, nem számítja bele a maga statisztiká­jába azokat a nagybirtokokat, arnelyekeri mégis esak nagyszámú cselédség és munkás­ság él, sőt odáig megy a hamisításban, és úgy mutatja ki a magyar falvak német többségét, hogy a hazai települési viszonyok kiforgatá­sával a falu határában élő lakosságot, azaz a falu népének sokszor nagyobb részét egysze­rűen kirekeszti a számításból. És úgy hozza ki az összefüggő német tömlböket, amelyeket a térképein kimutat. Sőt minduntalan, ami­dőn ezekről az általa németnek mondott töm­40*

Next

/
Thumbnails
Contents