Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-262

Az országgyűlés képviselöháMnak 262. szakasz koncepciójának, — mint Hóman miniszter úr — úgy is értelmezheti ezt a szakaszt, hogy a tanári pályán három különböző stáció lesz kötelező, amelyek közül az első állomás az óraadói tanári állás. Ettől fél a tanárság. Ez azután maga után vonja a tanári pályán való előrehaladás megnehezítését. Könnyen megtörténhetik, hogy ilyen alapon azután kéthárom esztendővel kitolódik a helyettes vagy rendes tanárrá való előléptetés lehetősége. Én a miniszter úrhoz errevonatkozólag a bizottsági tárgyalás alkalmával kérdést intéztem, hogyan gondolja az óraadói tanári állás mineműségét és gyakorlati kivitelét. Akkor a miniszter úr röviden, egy-két Schlagwort-tal azt felelte nekem, hogy ő az óraadó tanárok kategóriájánál az egészségtan-, gyorsírás-, modern társalgási tanórák kategóriájára gondol. Ugyebár ez csak egyszerű elgondolás, ami azonban később nagyon visszás joggyakorlatnak lehet a forrása. Éppen azért igen fontosnak tartom, hogy itt, magában a törvényben domboríttassék ki az a különbség, amely a helyettes és rendes, valamint az óraadó tanárok jogállása között fennáll. Ezért tisztelettel voltam bátor benyújtani a következő módosító-indíványt (olvassa): »A középiskolában rendes- és helyettes tanárok működnek. Beteg- és szabadságolt tanárok rövid időre szóló helyettesítésére, valamint oly tárgyak tanítására, melyeknek iskolai oktatása nincs középiskolai tanári oklevélhez kötve, óraadó tanárok is alkalmazhatók.« Ezzel az óraadó tanárok jogi helyzete megnyugtatóan körvonaloztatnék, éppen ezért tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy a javaslatot magáévá tenni kegyeskedjék. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kocsán Károly! Kocsán Károly: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úrnak indítványait magamévá teszem. Ma a tanári karra, annak előmenetelére sérelmes, hogy míg valaki a rendes tanári állásba bejuthatí egész sereg akadályon kell keresztülhaladnia. Kifogásolom ezt a módszert, nemcsak a középiskolai tanároknál, hanem a közigazgatásban is a gyakornoki állások rendszeresítésénél. Azt is kifogásolom, hogy a tanítói állás elé iktatták a helyettes, majd a segédtanítói minőséget- Ez az eljárás nem eredményez mást, mint azt, hogy egy tanár nem érheti el soha fizikailag azt a fokot, amely az ő számára a törvényben meg volt állapítva. Igen helyesen sikerült a közelmúltban egy fizetési rendszert teremteni, amely megnyugtatta a tanárságot és a többi oktatószemélyzetet is, mert tudta, hogy amikor pályájára megválasztják, akkor a XI. vagy a IX. fizetési osztályba kezdi és a szenior-rendszer alapján felmehet a legmagasabb fokokra. Később azután ezt az előhaladást csökkentették azzal, hogy az egyik helyen a segédtanítói, a másik helyen a helyettesi és az óraadó tanári állást illesztették be. Nagy szükség van arra, hogy a tanárképzőből kikerült friss erő ne vesztegesse el a sok évet az ilyen őt kevésbbé lefoglaló tanítási rendszer mellett, hianem ha 1—2—3 évig megbízotti vagy helyettesi minőségben működött és a tanári pályára való alkalmasságát már az iskolában is beibizonyította, akkor kerüljön be a tanári státuszba, nyugodtan mehessen előre es élhessen pályájának. Ezt ajánlom a miniszter úrnak a tanári kar érdekében az oktatás eredményessége és nyugodtsága szempontjából es magam is kérem, hogy^ az előttem szólóknak indítványait tegye magáéváülése 19

SU. évi április 18-án, szerdán 261 Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az államtitkár úr kíván szólni! Petri Pál vallás- és közoktatásügyi államtitkár: T. Ház! A magam részéről a miniszter úr megbízásából az eredeti szöveg elfogadását kérem, mert ezt látom a legprecízebbnek. Az itt elhangzott felszólalásokra vonatkozólag azonban vagyok bátor megemlíteni, hogy az óraadói állásra vonatkozólag ez az intézkedés nem azt jelenti, mintha egy külön közbeeső stáció statualtatnek a helyettes tanári állás előtt. Ez egy kivételes intézkedés, amire különösen most sokszor van szükség, amikor szociális szempontból, a diplomás ifjúság elhelyezése szempontjából nagyobb számban igyekezünk fiatal tanárokat alkalmazni, akiket a státuszviszonyok szerint sem a rendes, sem a helyettes tanárok közé be nem illeszthetünk. A helyettes tanárok jogviszonyai szabályozva vannak a következő szakaszban, ahol azoknak jogviszonyai egyformák a gyakornokok jogviszonyaival. Itt átmeneti helyzetről lévén szó, az óraadó tanárok jogviszonyainak ilyen szabályozása nem volna lehetséges. Mindezekre való tekintettel tisztelettel kérem az eredeti szöveg elfogadását. Elnök: Az előadó úr nem kíván nyilatkozni. A tanácskozást befejezetnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. (Madai Gyula: Mint indítványtevő kívánok a zárszó jogával élni! Azt hiszem ez módomban áll!) Képviselő úr visszavonja indítványát? (Madai Gyula: Mint indítványtevő elmondom a magam véleményét! Az államtitkár úr kijelentése engem természetesen megnyugtatott.) A képviselő úrnak a vita bezárása után zárszó joga nincs, csak visszavonhatja indítványát. (Madai Gyula: Minden kommentár nélkül?) Kommentárt lehet adni nagyon röviden, (Derültség.) de vissza kell vonnia indítványát. Madai Gyula: T. Ház! Tekintettel arra, hogy most már ilyenformán a Ház naplójába mégis belekerül a megfelelő kommentár és remélem, talán a végrehajtási utasításba is, indítványomat tisztelettel visszavonom. (Felkiáltás-ok a baloldalon: Ügyis tudtuk!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni a 13. <H a bizottság szövegezésében, szemben Fitz Artúr képviselő úr indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 13. §-t eredeti szövegezésében fogadta el. Következik a 14. §. Kérem annak felolvasását. Héjj Imre jegyző (olvassa a 11. §-t): Az előadó úr kíván szólani. Szinyei Merse Jenő előadó: T. Képviselőház! Bátor vagyok javasolni, hogy ennek a szakasznak 1. bekezdéséből a következő szöveget (olvassa): »és a vallás- és közoktatásügyi miniszter kezelése alatt álló magyar katolikus tanulmányi alapból egészben fenntartott...« méltóztassék elhagyni. Indokolásul vagyok bátor előadni, hogy a törvényjavaslat alapgondolatából megállapítható, hogy nem kívánja érinteni a főkegyúri jogra, valamint az alapítványok jogviszonyaira vonatkozó törvényi és szokásjogi szabályokat. Az alapítványok jogviszonyainak szabályozása tárgyában egyébként is törvényjavaslat van előkészületben, amely részletesen szabályozni fogja az alapítványok felügyeletét, kezelését és az alapítványi alkalmazottak jogviszonyait. Célszerűbb tehát, ha ez a tör-