Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-262

256 Az országgyűlés képviselőházának 26 jövőhen csak olyan gyermeket veszünk fel a középiskolába, aki már tizedik évét ibetöltötte és ennek folytán a javaslat utolsó rendelkezésiéinek; egyikében az elemi iskolában is imperative a betöltött hatodik évet jelöljük meg korhatárnak. Kifogásolta iés azt kívánta, hogy a szeptember elsejei dátum helyett a január elsejei dátumot vegyülk, vagyis a negyedévvel fiatalabb gyermekeknek is lehetővé tegyük az iskolába való 'beiratkozást. Ehhez a javaslatához nem járulhatok hozzá, mert közegészségügyi szempontból és a fiatal nemzedék jövő fejlődése szempontjából is fontosnak tartom, hogy a gyerek azt a hat esztendőt teljesen az anyai szárnyak alatt töltse és csak mint kifejlettebb, e,rőseb!b gyerek kerüljön iskolába. Természetes azonban, hogy ez a szerzett jogokat nem érinti és a végrehajtási utasításban gondoskodni fogok, hogy akik már ilyen korengedéllyel (megkezdték elemi iskolai tanulmányaikat, a középiskolába is felvétessenek. Petrováez t. képviselőtársam szóvátette a katolikus egyházi középiskolai hatóság kérdését. Errevonatkozóan bátor vagyok a t. Ház előtt bejelenteni, hogy ezt a szervezetet nem én létesítettem, hanem az én felkérésemre a hercegprímás úr ő eminenciája a püspöki karral egyetértésiben hívta életre. Az egyházi hatóság abból a 9 személyből áll, akiket említettem. E hatóság mellett azonban mint tanácsadószervek, természetesen működni fognak világi szakértők, pedagógusok és ez már a hercegprímás úr által velem közölt első szervezetben is bentfoglaltatik. Azt hiszem, méltóztatik ezt megnyugvással tudomásul venni. (Petrováez Gyula: Helyes!) Ami ia képviselő úrnak a miniszterelnök úr heszédére vonatkozóan tett reflexióját illeti, erre vagyok bátor megjegyezni, hogy a zseniképzés tekintetében a miniszterelnök úr kifejezetten és határozottan minden alkalommai arról beszélt, hogy f az egyetemet már elvégzett magyar tehetségek továbbképzésére valami mód adassék. (Helyeslés.) Erről van itt szó, semmi egyébről. A kérdés másik oldalára azt felelem, hogy a jellemnevelés tekintetében a miniszterelnök úr nem emelt vádat a mai középiskola ellen olyan értelemben, mintha onnan jellemes emberek nem kerülhettek volna ki, hanem vallotta azt. amit én is vallok és amiben százszázalékosan egyetértek vele, hogy a mai iskolai^ módszerekben, a mai tantervben, a mai tanítási rendszerben nincs kellő biztosíték arra, hogy ezek a jellemnevelési szempontok és általában nevelési szempontok kellően kidomboríttassanak. Voltam bátor ezt már többízben akként megjelölni, hogy egyik főfeladatomnak tekintem a nevelési szempontoknak bizonyos fokig már az oktatási szempontok rovására való érvényesítését is, (Helyeslés a jobboldalon.) mert nézetem szerint a szakoktatás önmagában nem elegendő erős és egészséges egyének neveléséhez. Ami a képviselő úr konkrét kívánságát illeti, hogy a középiskolai javaslat címébe a »középiskolákról« szó helyett a »gimnáziumról« szót tegyük, sajnálatomra nem fogadhatom el, mivel a középiskola és főleg a középiskolai tanárok bizonyos jogviszonyai érintve vannak más jogszabályokban, törvényekben és nekem a törvényben világosan ki kell fejeznem, hogy ez a törvény tulajdonképpen a (középiskoláról és annak tanerőiről, a középiskolai tanárokról szól. Kérem tehát, méltóztassék talán ettől a javaslattól elállani. 2. ülése 193 U. évi április 18-án, szerdán Kérem a t. Házat, hogy a címet elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A cím eredeti szövegével szemben áll Petrováez Gyula képviselő úr módosító indítványa. Vissza méltóztatik az indítványt vonni? (Petrováez Gyula: Visszavonom!) Akkor a cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. A jegyző úr lesz szíves felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa az l.§-t, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 2. §-t); Petrováez Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Legyen szabad Zsilinszky igen t, képviselőtársam felszólalásához egy reflexiót fűznöm. Képviselőtársam felszólalásában azt panaszolja, hogy középiskolák hiányában a falusi gyermekek tehetséges része nem tud a középiskolai oktatás révén a magasbb kultúrába felemelkedni. Az általános vitában említettem egy módszert, amelyet újólag ajánlok a mélyen t. miniszter úr figyelmébe, amely módszer ezen a bajon újabb középiskolák létesítése nélkül is tud nagyjában segíteni. Ez a javaslat az, hogy méltóztassék lehetővé tenni, hogy a vidéken is meglehetős nagy számmal levő polgári iskolák kiváló és jelesen végző növendékei minden nagyobb akadályverseny nélkül átléphessenek a középiskola felső tagozataiba. Ez olyan expediens volna, amely elősegítené azt, hogy olyan vidékek ifjúságából is, amelyeken középiskolák nincsenek, a középfokú oktatás nevelő hatásába a szegény sorsú, de jótehetségű gyerekeket át lehetne segíteni. Nem kivétel nélkül és nem általános szabályként állítom ezt, hanem kivételesen, a kiválónak mutatkozó tehetségekre nézve és ehhez nem kell egyéb, mint az, hogy a középiskolák és polgári iskolák alsó ! négy osztályában az egyes tárgyakban a tan! anyagokat nem kellene túlzottan különbözőnek készíteni, úgyhogy a tanulóknak csupán egy | tárgyból, a latin nyelvből kellene differenciális vizsgát tenniök az átlépésnél. Ez az én tiszteletteljes javaslatom most is. Ehhez a szakaszhoz egy módosítást indítványoztam második bekezdésként, amelyben azt kérem, méltóztassék hozzáfűzni, hogy természetes személyek részére ezentúl ilyen engedély ki nem adható, vagyis hogy középiskolák felállítására természetes személyek a jövőben ne kapjanak engedélyt. Ezt a javaslatomat azok után is, amiket a. mélyen t. miniszter úr elmondott, bátor vagyok fentartani. En tudniillik egy elvi alapon állok ebben a pillanatban, azon az elvi alapon, hogy ne lehessen a középiskolából üzletet csinálni, hogy pénzért ne lehessen érettségi bizonyítványt vásárolni, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az nincs ma sem!) hogy gazdag emberek ostoba gyermekei számára ne tartsanak fenn olyan középiskolát, ahol az erszény keresztülsegíti az ostoba gyermeket azokon az r akadályokon, amelyeken az ő szellemi képessége nem tudna átvergődni. Ez olyan elvi álláspont, amelyet — azt hiszem — mindenkinek osztania I kell ebben az országban. A miniszter úr ezzel szemben azt mondotta. hogy ha ő megtagadja a természetes személyektől azt, hogy középiskolát tarthassanak fenn, akkor esetleg elvesztünk egy olyan lehetőséget, hogy akad egy mecénás, gazdag ember, mágnás, vagy főúr, aki áldozatkészségből haj-