Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-262

254 Az országgyűlés képviselőházának 262, mondotta beszédében, hogy »intelligens osztályunk a városokból kerül ki, az pedig kevert természetű.« Igenis, egy bizonyos középosztálybeli beltenyésztés van folyamatban s ez az oka annak, hogy az igazi tősgyökeres magyarság maholnap már kihal a középosztályból. En azonban, miután a miniszter úrnak ezt a javaslatát helyeslem megokolásában és felépítésében is, most nem vele akarok itt vitatkozni, hanem, vitatkozni akarok Kornis képviselő úrral, illetőleg helyre akarom igazítani pár olyan megjegyzését, amely megítélésem szerint nagyon komoly helyreigazításra szorul. T. Ház! Kornis képviselő úr sokalja a nemzeti szellemnek azt a fokozott érvényesítését, amelyet a miniszter úr ebben a javaslatban be akar hozni. Hivatkozom a miniszter úrnak egy igen értékes cikkére, amelyet a Budapesti Hírlapban írt és amelyben azt mondotta, hogy vissza kell menni 150 esztendőre, egészen a XVIII. század végéig, hogy az ember megtalálja az utolsó igazán magyar szellemű iskolapolitikai tervezetet. Ürményi Józsefnek, a labanc politikusnak, de kiváló kultúrpolitikusnak Educatio Nationalis című tervezetében. Ennél, a megállapításnál súlyosabb kultúrpolitikai bélyeget a, 67-es korszakra nem lehet sütni s amikor a miniszter úrnak ezzel a megállapításával szemben Kornis képviselő úr, Klebelsberg néhai miniszter államtitkára, az 1849-ben kiadott osztrák Entwurf der Gymnasien und Realschulen in Österreich című tervezetét, illetve rendeletét állítja oda olyan alapul, amelynek köszönhetjük mai iskolapolitikánk európaiságát, ez ellen nem lehet eléggé élesen tiltakozni. Mert a másolásnak ez a módja s a másolásnak, mint egyetlen eszköznek ideállítása egy európai magyar iskolapolitika megteremtéséhez, megbélyegző az egész magyar fajra és az egész nemzetre. Ha Ürményi József olyan nagyszerű s a magyar nemzeti és faji egyéniséghez hozzáidomított iskolapolitikai tervet tudott csinálni 1790 körül, akkor 1867-ben és 1883^ban természetes lett volna visszanyúlni ehhez a tervezethez és nem kellett volna megvárni az 1934-ik esztendőt, hogy visszatérjünk ahhoz a gyökeresen magyar alapgondolathoz, amelyet Ürményi József képviselt. Annak konzekvenciáját pedig, hogy a mai úgynevezett inteligens osztályunk, — ez különben igen rossz fogalmazás — mondjuk a mi középosztályunk elsősorban városi elemekből rekrutálódik, szerintem egészen másképpen kellene levonni, mint ahogy Kornis képviselő úr teszi, — pontosan a megfordított ellentétes értelemben. Mond a képviselő úr egyebet is olyasmit, amit szó nélkül hagyni nem lehet. Azt állítja például (olvassa): »Nyolcvan esztendővel ezelőtt nem volt Magyarországon magyar város, minden város német volt.« Ezt a legkerekebben tagadom és aki ismeri egy kicsit a magyar történelmet és ismeri Magyarországnak legutóbbi 150 esztendős életét, az nem állíthatja, hogy 80 évvel ezelőtt akár Kolozsvár, akár Nagyvárad, akár Szeged, akár Debrecen, akár Szombathely német város lett volna. Mond még a t. képviselő úr olyasmit is, hogy a magyar tehetséges faj ugyan, de lusta. Tiltakozom az ilyen megállapítás ellen és tiltakozom az ellen, hogy az ilyen megjegyzések alkalmával Széchenyi Istvánra hivatkozzanak. Egyáltalában tiltakozom az ellen, hogy Széchenyi Istvánnak pírófétai igéit mások vegyék szájukra, akik mögött nincs az a múlt és az a nagyság, amely inkább enyhíti és megértheülése 1934. évi április 18-án, szerdán tővé teszi Széchenyi Istvánnak ezeket a kitöréseit, amelyeket különben az ő tépett idegrendszere is okozott. (Úgy van! a baloldalon.) A magyar fajt lustának odaállítani, olyan állítás, amely igazán nem méltó a volt kultusz- «, államtitkár úrhoz. (gr. Sigray Antal: Tessék megnézni, amikor aratnak! — Petrovácz Gyula: • Nézzék meg a kubikost!) Egyébként is Széchenyi István idejében sok minden másképpen volt és Széchenyi István idejében talán még meg lehetett volna érteni azt a bizonyos ostorozó politikát. Hanem azóta, Széchenyi István óta, minden ostor a szegény magyar falusi lakosság hátán csattan. Legyen már vége ennek az ostorozásnak. Ne a magyar falusi népet ostorozzuk itt a Házban, hanem a magyar falusi népnek ellenségeit tessék ostorozni, azokat, akik ezt megérdemlik. Azt a magyar fajt, amelynek mi mindenünket köszönhetjük, azt a magyar falusi lakosságot, amelynek katonai > nagyszerűségének és hősiességének köszönhetjük, hogy ma van magyar állam, megbélye- A, gezni méltatlan és ildomtalan dolog. (Ügy van! balfelől.) A miniszter úlrnak figyelmét csak arra szedre tném felhívni, hogy ha már szükség van bizonyos szelekcióra, nagyon finom tapintattal végezzék ezt a szelekciót és ne mechanikus módon. A magyarság nem törtető nép. A magyar mar gyermek- és ifjúkorában sem ambicio- n nálja magának olyan mértékben, mint a más \ fajból való gyermek, hogy jeles tanuló legyen. Ha annyira mereven a jeles tanuláshoz kötik a felsőbb iskolába való felvételt, akkor ez a * tőzsgyökeres magyarság rovására megy. Nem szólván arról, hogy a jeles eredmény nagyon sokszor szociális viszonyoknak az eredménye elsősorban, mert nagyon sok tehetséges fiatalember van, akit a nyomorúság nem enged olyan mértékben belemerülni a tanulmányokba, hogy jeles tanuló lehessen. Ha tehát a miniszter úr szelekciót alkalmaz, ne felejtse el azt az egyenlőtlenséget, amely különösen éppen a demokratikusnak mondott 67-es korban fejlődött ki és nyilvánult meg ,az iskolán keresztül és az egész kultúrpolitikán keresztül is a falusi lakosságnak, Ka legtőzsgyökeresebb magyar lakosságnak rovására. Ezt az egyenlőtlenséget a miniszter úr a szelekció helyes,.-okos alkalmazásával próbálja valamiképpen kiegyensúlyozni, addig is, amíg az a nagy átalakulás (bekövetkezik, amely azután ennek a. szégyenletes kontraszelekciónak, amely ebben az országban ma van, egyszersmindekorra véget vet. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Eber Antal! Eher Antal: T. Képviselőház! Csak néhány pillanatra óhajtanám a t. Ház türelmét igénybevenni. 4 En azzal a válasszal, amelyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr tegnapi igénytelen „ felszólalásomnak a közgazdasági oktatásnak a középiskolai tantervbe való felvétele tekinte- -* tében adott, hogy tudniillik a törvényjavaslatban^ foglaltaknak ezt a részét még revízió alá fogja venni, teljesen meg vagyok elégedve. Csak azért kértem szót, mert tegnapi felszólalásomnak a mai napilapokban megjelent kivonatos közlése a mélyen t. miniszter úrnak két olyan közbeszólását hozza, amelyeket ha szó nélkül hagynék, az a látszat kelhetne, mintha én azokat a hivatkozásokat, amelyekből idéztem itt egyes tankönyvek adatait, könnyelműen