Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-261

246 Az országgyűlés képviselőházának 261 jon megfelel-e minden odaküldött tanuló tehetsége és képessége annak, hogy magasabb tudományokra is kiképezhető legyen. En nem is demokratizálódást mondok, hanem azt mondom, hogy a középiskola az utóbbi időben elvulgarizálódott. Ott a vulgus profanumot kellene valahogyan arceálni, távoltartani, mert a démosszal, azzal a mondjuk, középszerű tehetséggel csak el tud bánni a középiskola, de ez a vulgus, ez az oda nem való elem — hangsúlyozom, nem politikai és társadalmi értelemben — az igazi ballasztja a középiskolának. De gátló körülmény a nevelés szempontjából például a társadalom, a szülők. A szülők, vagy a társadalom sokszor egy pillanat alatt lerombolják azt r a munkát, amelyet a középiskolában a tanár fáradsággal végzett. Bátor - vagyok rámutatni arra, — ne méltóztassék a sajtónak sem rossznéven venni —hogy néha a sajtó is károsan befolyásolja a tanár nevelő munkáját- Nem kisebb publicista, mint Tóth Béla, annakidején egy esti levélben a »tanbetyár« szót szállóigévé tette. Ott volt az »Usd vissza« című esti levele. A mai tanuló már újságot olvas, káros befolyást nyer az olyan sajtóközleményből, amely tanárát, vagy egyáltalában a tanárságot nem abban a színben tünteti fel, mint amilyen színben a tanulónak a tanárt látnia kell. Hátráltatja a nevelés munkáját a túlterhelésnek gyakori hangoztatása. Az újságot olvasó tanuló munkakedvét, szorgalmát nem nagyon emeli, ha állandóan azt olvassa, hogy a túlterhelés miatt nem tud boldogulni. (Vázsonyi János: Ha túlterhelés van, nem tudja elolvasni, mert nincs rá ideje!) Arra talán van ideje, csak arra nincs ideje, hogy megtanulja a leckéjét és innen származik a túlterhelés. Mondom, ezeket mind olvassa a tanuló, a szülő is olvassa, úgyhogy a tanuló joggal hiheti, hogy Ő sziszifuszi munkát végez, hiszen az újságok és egyáltalán a nagy közvélemény azt hirdetik, hogy ő túlságosan meg van terhelve az iskolában. (Gál Jenő: Meg is van!) Éppen azért mondom, hogy ezeknek a nevelési tényezőknek a kihasználása nagyon, de nagyon fontos, meg is történt és meg is fog történni. Emellett azonban a modern korban még újabb és újabb nevelési tényezők is járultak ezekhez. Itt van a cserkészet, itt vannak a pietisztikus egyesületek, itt van a sport, itt van az önképzőkör. Igaz, hogy ezek helyes nevelési tényezők, de időt igényelnek (Fábián Béla: Ügy van!) és bármennyire helyesek is. az is bizonyos, hogy a tanuló is inkább űzi ezeket, mint a komoly tanulmányokai Ezért én nagyon, de nagyon kérdésesnek tartom, — bármennyire ígéri is a miniszter úr indokolásában, hogy a túlterhelést igyekszik megszüntetni —, hogy vájjon az ismeretek folytonos gyarapodása és növekvése mellett elegendő-e nyolc év a gimnázium olyan elvégzésére, amely a gyermeket igazán mentesen minden idegességtől és fáradságtól, az egyetemi tanulmányokra képessé teszi. Azt vagyok bátor megemlíteni, hogy a kereskedelmi iskolai évfolyamokat nemrégen három évről négyre emelték, a tanítóképzés idejét négy évről öt évre. A katolikus teológia köztudomás szerint inkább befejezett tudomány, mégis a teológiai tanfolyamot négy évről öt évre, legújabban pedig hat évre emelték. (Fábián Béla: Legjobb volna, ha sohasem volna vége az iskolának, akkor nem kellene pályát választani!) Nem árt, ha valaki egész életén , ülése 19$Jf. évi április 17-én, kedden. keresztül tanul, sokkal jobb az életet keresztültanulni, mint felejteni ablból a kevésből, amit a középiskolában tanultunk. (Fábián Béla; ügy van!) Felemelték az orvosképzés idejét is, felemelték a tanárképzés idejét, hát akkor hogy képzeljük, hogy éppen áz a gimnázium az • egyetlen hely, ahol az ismeretek és igények szaporodása és növekvése mellett is el lehetne végezni az anyagot alaposan és úgy, hogy az a törvényjavaslat hangoztatott céljának is meg- *\ feleljen. Németországban már régen kilencéves a középiskola, sőt Németországban sokáig működött egy ú. n. Vorschule, olyan elemi iskola, amely tisztán csak a középiskolákra képezett. Az elemi iskolákra nézve nálunk kimondatott, hogy azok öncélú iskolák, öncélú iskola alatt azt kell érteni, hogy ők a maguk feladatát csak akkor végzik el teljesen, ha a tanulók az elemi iskolának mind a hat osztályát elvégzik. A tanítást megszakítják a negyedik osztálynál, ahonnan tulajdonképpen a középiskolába lépnek a tanulók, és ahol sem rendszeres nyelvtant, sem számtant nem tanultak, pusztán csak az egész számokkal végzik a négy alapműveletet, de azt is csak metódikus felépítésben, nem pedig azzal a céllal, hogy a tanulók számolási készsége rögtönös és gyors legyen, ez már az ötödik és a hatodik osztály feladatául van kitűzve. Amikor a gimnáziumiba kerülő gyermek kellő nyelvtani és számtani előkészítés nélkül ^ csak a négy alapműveletet, azt is csak úgy, \ ahogy, az egész számokkal tudja elvégezni, ezzel a tanárt az elé a nehéz helyzet elé állítja, hogy kellő nyelvtani és számtani előismeretek- % kel nem rendelkező tanulókat oktasson a latin és egyéb nyelvekre. Különösen nehéz a tanár dolga a magyar tanulóval, mert a magyar nyelv ragozó nyelv, szerkezete teljesen különbözik az indogermán nyelvekétől. A német vagy a szláv fiú egészen más szemmel nézi a latin nyelv konstrukcióját, mint például egy magyar fiu, aki nem ismeri a copulá-t, az est-et, a sunt-ot, az ist-et és a sind-et. Nagy munkájába kerül a tanárnak, amíg csak erre is megtanítja például a szegedi, vagy Kecskemét-vidéki gyermeket. (Fábián Béla: Ez így van!) Ezért nagyon szükséges volna egy előkészítő osztály létesítése. Jól tudom, hogy ez a gondolat a szülők előtt nem népszerű. Ezért nem is veszem rossznéven a szülőktől, ha vannak annyira önzők, hogy gyermeküket mielőbb végzett embereknek szeretnék látni, 3 (Fábián Béla: De akkor nem tudnak mit csinálni vele!) De a nemzetnek is tartozik azzal a szülő és saját gyermeke szempontjából i|, üdvös volna, hogy gyermeke alaposabb felkészültséggel, alaposabb hozzáértéssel kezdjen ezeknek a nyolcosztályos gimnáziális stúdiumoknak az elvégzéséhez. Az egyik napilapban olvasom a következőket (olvassa): »Ha egészséges, jóidegzetű, vilá- rf gos, alapos és mégis sokoldalú ismeretekkel rendelkező ruganyos szellemű új nemzedéket akarunk, akkor fel kell vennünk a céltudatos • és szívós harcot a középiskolában kezdődő és az egyetemeken folytatódó szellemi túlterhelés, a pedagógia-ellenes és észszerűtlen tanítás, il- ** letve előadás ellen.« Ez meg is magyarázza az általam felvetett gondolatot, vagyis azt, hogy a gyermek jobban és egészségesebben el fogja tudni végezni a középiskolát, ha nem teszi tönkre idegeit annak tudata, hogy nem érti meg teljesen azt, amit tanult, mert ez a meg nem értés