Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-261
§38 Az országgyűlés képviselőházának 261 nül időszerű. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezért helyezek súlyt arra, hogy a t. Ház előtt megvilágítsam, miért tartom én időszerűnek ezt a törvényt, amelynek időszerűségét némelyek kétségbevonták. A másik, amit ki akarok emelni, az, hogy azt tartom jó törvénynek, amelyet — mint előbb említettem — mindenki természetesnek tart, amely az életből sarjad, (Fábián Béla: Jó törvény az, amely két minisztert kibír!) amelyben nem sok újat látnak azért, mert kapcsolódik a hagyományokhoz, belekapcsolódik a természetes fejlődés útjába. Az ilyen törvény a régi törvényekből átvesz minden jót és időállót, minden olyat, amiről az idő bebizonyította, hogy helyes, még a deficiniókban is hajlandó elmenni az átvételig, — mint ahogy én is hajlandó voltam e törvény bevezető deíiciniójában — nem igyekszik mindenben újat hozni, hanem a régiből a jót átmentve, a roszszat es a feleslegest eltakarítva, alkotja meg az új szervezetet és rendszert. Ezt tartom a magam részéről jó törvénynek. Más szóval, egészen röviden kifejezve, a forradalmi ízű reformpolitika helyett egy evolucionista, fejlesztési kultúrpolitikának vagyok a híve. A kultúrpolitika menjen a hagyományok alapján a természetes evolúció irányában. Javítsunk, ha kell törvényes rendelkezésekkel, ha kell belső szervezési vagy más intézkedésekkel, az intézmények szervezetén és működésén. Ezzel kapcsolatban egyúttal kénytelen vagyok visszautasítani Kéthíy Anna t. képviselőtársam beállítását, amellyel éppen annak ellenkezőjével vádol engem a törvényjavaslat ^ benyújtása kapcsán, amit itt elmondottam. Ő beteges alkotási lázt észlel bennem, amellyel törvényeket kívánnék készíteni, egy rettenetes, szörnyű törvényelőkészítő apparátust lát a minisztériumban, amelynek egyéb vágya és gondolata sincs, mint törvényt gyúrni, gyártani és ezekkel a gyorsan elkészült törvényekkel elárasztani a törvényhozást csak azért, hogy aliquid fecisse videatur. Kétségbevonja, hogy időszerűén, megfelelő sorrendben jönnék ezzel a törvényjavaslattal, ellenkezőleg, azt mondja, hogy a nyolcosztályos népiskolával, az iskolafelügyeletről szóló javaslattal, a szakoktatás reformjával kellett volna jönnöm. Most kérdem, mit fog mondani t. képviselőtársam, ha két hónap múlva itt lesz az iskolafelügyeleti törvény és mit mond, ha hat hónap múlva itt lesz a szakoktatás kérdésének a reformja? Akkor a népiskola lesz fontos, akkor a középiskola lesz fontos? (Kabók Lajos: Ezt már nem lehet mondani!) De én úgy látom, hogy Kéthly Anna t. képviselőtársam — sajnálom, hogy nincs jelen — tévedésben él. (Felkiáltások a jobboldalon: Rosszhiszemű!) Ö a múlt alkalommal is beszédet tartott itt egy más javaslatommal kapcsolatban, nevezetesen az irodalmi és művészeti tanácsról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban és akkor is szörnyű, borzalmas dolgokkal vádolt meg bennünket. Azt mondta, hogy gúzsba akarjuk kötni, terrorizálni akarjuk az írókat, hogy az irodalmi és művész íti véleményeket ellenőrizni és irányítani akarjuk és hogy nem tudóim én micsoda terrorisztikus intézkedésekre készülünk. Most e törvényjavaslat kapcsán ugyancsak kifejtette, hogy mi az osztálypolitikát akarjuk a középiskolába bevinni, hogy egy uralkodó osztály gyermekeit előnyben akarjuk részesíteni a többiek kárára. T. képviselőtársam 5 , amikor itt ezeket kifejtette, egy hasonlattal élt. Önmagát és elvtárülése 193 J*. évi április 17-én, kedden. sait Gulliverhez hasonlította, bennünket a liliputokhoz. Azt mondta, hogy ő mint egy Gulliver áll a liliputok országában és nézi azt a borzalmas erőlködést, azt a szörnyű terrorisztikus működést, amelyet mi kifejtünk és mindent kicsinek, csekélynek látott, T. képviselőtársam elfelejtette végigolvasni Gulliver regényét, mert később más országba tévedt Gulliver, ahol ő érezte magát nagyon kicsinek. Én azt hiszem, hogy t. képviselőtársam ebben a kérdésben nem is annyira Gulliver, hanem inkább Rip van Winkle, aki 15 évet átaludt, mert mindazok a terrorisztikus cselekmények, amelyekkel bennünket vádolt, lejátszódtak itt 15 évvel ezelőtt, (Úgy van! Úgy van! Taps a jobboldalon.) de akkor mások voltak itt kormányon. (Kabók Lajos: A régi ócska gramofónlemez!) Akkor gúzsbakötötték az irodalmat, akkor osztálypolitikát csináltak, nem engedték az iskolába a burzsuj-gyermekeket és egyebek. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Méltóztassék tehát ebből a Rip • van Winkle-álmából felébredni és akkor majd alkalmam lesz a t. képviselőtársam kifogásaival is komolyan foglalkozni. (Vázsonyi János: Egyszer balról, másszor jobbról, de sohasem igazságosan!! A színek változtak! — Kabók Lajos közbeszól. — Zaj.) Kocsán igen t. képviselőtársam közbevetőleg kifogásolta, hogy az egyetemes kultúrpolitikai elgondolás hiányzik ebből a törvényből. En azt hiszem, ennek a törvénynek nem is feladata, hogy ilyen elgondolásokat akár a törvény szövegébe, akár az indokolásába belevigyen; ezekről az egyetemes elgondolásokról annakidején a kormány programmjában, tavalyi költségvetési beszédemben tájékoztattam a Házat és a különféle kulturális kérdések revíziója és letárgyalása kapcsán majd módomban lesz ennek az egész elgondolásnak körvonalait kiépítve is a, törvényhozás elé hozni. Egyidejűleg folyik a munka kulturális igazgatásunk valamennyi ágazatában,^ ahol az ilyen revíziós munkára szükség van és ennek eredményeit abban a sorrendben hozom majd ide és viszem a nyilvánosság elé; olyan sorrendben valósítom meg, amilyen sorrendet az élet követel. (Helyeslés a jobboldalon.) A legközelebbi jövőben — amint már bejelentettem — a középiskolai törvényből ma még kikapcsolt iskolafelügyeleti kérdéssel fogok a t. Ház elé jönni, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon és a középen.) mert az iskolai felügyelet kérdését a középiskolák és a többi iskolatípusok tekintetében egyöntetűen kívánom rendezni. A törvény formája tekintetében némileg kifogásolták az ellenzéken, különösen Gál Jenő t. képviselőtársam, hogy miért jövünk mindig kerettörvényekkel, miért nem jövünk minden egyes részletet teljesen és alaposan szabályozó, kidolgozott törvényekkel? En a magam részéről azért nem jövök ilyen törvénnyel, mert semmit sem tartok olyan veszedelmesnek, mint az úgynevezett mesélő törvényt, amely mindent el akar mondani és az analizáló törvényt, amely mindent részletesen kifejt. Az élet azt mutatja, hogy az ilyen mesélő és analizáló törvények a gyakorlatban nem válnak be, ezeket minduntalan módosítani kell. Éppen azért ebben a törvényjavaslatban minden olyan kérdés törvényes megkötését mellőztem, amelyeknek esetleges módosítására lehet gondolni, mert feleslegesnek és helytelennek tartanám minden órában más-más középiskolai törvénnyel jönni a t.
