Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-259

Az országgyűlés képviselőházának 259. madik gyógyszertárat engedélyezett és ezzel tönkretette az ottani két, tőb

!

b alkalmazottat tartó, 'becsületes és szorgalmas, de igen szerény és csendes gyógyszerészt, tönkretette ezek exisztenciáját, mert ezeknek nem állott rendelkezésükre az az autó, amelyet pártpolitikai célok szolgálatába állithatott volna. Nem kivánom én, igen t. belügyminiszter úr, a gyógyszertárak nyakló nélküli engedélyezését. Tudtommal az országban 1342 gyógyszertár van, amelyek cca 1000 alkalmazottat tartanak. Nem kívánom a nyakló nélküli t szaporítást, mert 'ez a többiek exisztenciáját tenné tönkre. Nem kívánom, hogy olyan helyekre adjanak engedélyt, ahol azután a meglévő gyógyszerészek sem tudnának megélni, de azt sem kívánhatom, de senki sem kívánhatja, hogy egyeseket politikai okból jutalmazzanak akkor, amikor százan és ezren vannak ebben az országban, akik nem tudnak kenyérhez jutni. Munkanélküli gyógyszerészsegédek százai vannak itt, akik harctéren jártak, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) nem a politikai harctéren, akik vitézek és nem kortesek, (Büchler József: 50—60 éves gyógyszerészsegédek nagy nyomorban élnek!) akik hadirokkantak és nem politikai erkölcsi rokkantak. T. belügyminiszter úr! Az ön belügyminisztersége alatt a múlt évben 29 gyógyszertár lett engedélyezve. Ezekből csak egynéhányat leszek bátor felolvasni s a Ház bölcsességere SÍ az egész közvéleményre bízom, hogy a belügyminiszter úr tényleg olyan igazságosan, pártpolitikától mentesen gyakorolta-e ezt a nagyszerű jogot. 1933-ban 29 gyógyszertárt engedélyezett a belügyminiszter úr, ebből Budapestre esett hat. A hat engedélyes közül egy olyan is kapott, akinek Dunaharasztin volt gyógyszertára, azt ott eladta, emellett Budapesten is társtulajdonos volt, ezt a jogosítványát is eladta s akkor kapott egy jogosítványt Budapesten, az V. kerületben. Egy másik eset: a honvéd- és közrendészeti kórházban volt az illető államhivatalnok, nyugdíjaztatta magát és kapott a X. kerületben egy patikajogosítványt. Pesterzsébeten egy társtulajdonos kapott jogosítványt. Üjpesten is olyan kapott jogosítványt, akinek már volt. És most áttérek a belügyminiszter úr szűkebb hazájára, Pécsre. Ott olyan egyedülálló nőnek adott a belügyminiszter úr gyógyszertári jogot, aki az ottani kamara nyugdíjra jogosult tisztviselője. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Klein Antal: Azonnal befejezem. Pécsett egy olyan egyedülálló nőnek méltóztatott patikajogot adni, aki iparkamarai nyugdíjra jogosult tisztviselő s akinek havi 300 pengős állása volt. És akkor kapott ez az egyedülálló nő jogosítványt, amikor mint az előbb említettem, hadirokkantak és nagycsaládú gyógyszerészsegédek vannak ebben az országban, akik nem tudnak patikajogot kapni. Ismerem azokat a hatalmas protektorokat is, akiknek a gyógyszertárengedélyezések terén döntő befolyásuk van. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ennélfogva arra kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék az igazságnak megfelelően eljárni, úgy, miként a belügyminiszter úr és a miniszterelnök úr is mindig hirdeti az országban, hogy nem ismer pártpolitikát, - nem ismer összeköttetést, nem ismer unokaöcs- és unokabátyámféle protekciót, befolyást és politikát. Arra kérem a t. belügyminiszter urat, méltóztassék a jövőben a patikaengedélyezések terén kizárólag a törvényes fórumokat meghallülése 198.lt

. évi április 11-én, szerdán. 191 gatni, ezek pedig a törvényhatósági bizottságok, de semmi esetre a pártpolitikusok és az élharcosok. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) őszintén megmondani, hogy csodálkozással tölt el a képviselő úrnak ez az interpellációja, mert legjobb lelkiismeretem szerint az volt a meggyőződésem, hogy ha miniszteri működésemben találtak is kifogásolni valót, abban az irányban senki sem találhatott kifogásolni valót, hogy engem az én hivatali kötelességem gyakorlásában valaha is pártpolitikai szempontok vezettek volna, vagy valaha is ezeknek engedtem volna érvényesülést hivatalos működésemben. (Ulain Ferenc: Miniszter úr, sajnosán tapasztaltuk! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) T. Ház! Nem szeretek ezekről a dolgokról beszélni, de én nemcsak hirdettem, hanem minden vonatkozásban követtem is és fogom és követni lazt az elvet, hogy diszkrecionális jogaimat nem politikai szempontok szerint, hanem egészen más szempontok szerint gyakorlom. (Helyeslés a jobboldalon.) • Ami most már a gyógyszertári jogok ado* mányozását illeti, elismerem, hogy a miniszternek igen fontos és nagyon kellemetlen joga és kötelessége ez. Elismerem azt is, hogy különösen a mai viszonyok között, amikor olyan hehiéz küzdelmet folytatnak az emberek a megélhetésért, és amikor ezerszámra vannak gyógyszerészsegédek kenyér nélkül, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) a legmesszebbmenő és legerőszakosabb protezsálások érvényesülnek a gyógyszertár-adományozások körül. (Klein Antal: Ez az!) Kijelentem azonban, — és ezt méltóztassék egyszersmindenkorra mindenkinek tudomásul venni — hogy ia protezsál&sokat soha figyelembe nem veszem, és a protekciós leveleket csak akkor szoktam elolvasni, mikor anár elöntöttem az adományozás kérdésében. A t. (képviselő úr konkrétumokat hozott fel. A tolnai második gyógyszertár ügyében hozott döntésemet kifogásolta» azt mondván, hogy ezt a törvényhatóság javasolta és én a javaslat dacára és annak dacára, hogy objektív körülmények indokolttá tették volna, nem adományoztaim ezt a gyógyszertárt. A helyzet az, hogy én egyszerűen a fennálló jogszabályhoz tartottam magamat és ezt a kérelmet minden érdemi vizsgálat nélkül utasítottam el azért, mert fennáll egy jogszabály, amely szerint, ha egy helyen már elutasítottak egy gyógyszertár felállítása iránti kérelmet, akkor öt éven belül ezzel újra foglalkozni nem lehet (Meskó Zoltán: Elég helytelen!) Csak abban az esetben lőhet vele újra foglalkozni, ha bebizonyul, hogy ott olyan intézmények létesültek, vagy a lakosság száma annyira szaporodott, hogy közegészségügyi szempontok feltétlenül indokolttá teszik egy új gyógyszertár felállítását. Tekintettel arra, hogy Tolna községben öt éven belül már történt döntés ebben a kérdésben, illetőleg már elődöm döntött és megtagadta a gyógyszertár felállítását, utánanéztem a dolognak és úgy tudom, hogy az interpelláló képviselő úr is abban az időiben nagyon erősen interveniált abban az irányiban, hogy ne állítsanak fel új patikát. (Zaj a baloldalon. — Klein Antal: En? Soha!) En az iratokban ennek bizonyos nyomát láttam, de nem állítom határozottan. (Klein An-