Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-259

Az országgyűlés képviselőházának 259. egy kisebb üzlete volt és ezzel a kérdéssel nem is óhajtok hosszasabban foglalkozni. A tulajdonképpeni jó üzlet akkor kezdődött a vámcsalók részére, amikor a magyar kincstár 1927, augusztus 8-án megkötötte a csehmagyar kereskedelmi szerződést. A cseh-magyar kereskedelmi szerződés megkötésekor ugyanis a csehek követelték, hogy a cseh gyáripari termékeknek alacsonyabb vámtételeket szabjanak meg és minthogy a magyar megbízottak ez elől a jogosnak látszó kívánság elől nem térhettek ki, igen tetemes összeggel le is szállították a vámtételeket, még pedig az első súlykategóriába 130 aranykoronáról 65 aranykoronára, a második kategóriában 200 aranykoronáról 85 aranykoronára. Méltóztatnak te*hát látni, "hogy a cseh-magyar kereskedelmi szerződés látszólag igen lényeges kereskedelmi kedvezményeket biztosított a külföldről ibehozott kismotorok számára. Hangsúlyozom azonhan, hogy csak látszólag jelentett ez nagy kedvezményt, mert ugyanakkor a magyar 'bizottsági tag urak igen helyesen azt a kikötést tették, hogy a kismotorok csak abhan az esetben esnek a kedvezményes elvámolás alá, ha fordulatszámuk nem haladja meg az ötszázat. Hogy egészen precízen idézzem a 'bizottságok által megállapított szöveget, mely a következő volt: »Mindennemű darabonként 5 mázsánál kisebb roibbanó és égési erőgép, a Diesel-motor kivételével, amennyiben fordulatszámuk 500-nál nem nagyobb.« Ami azt jelentette, hogy a csehek által elért siker tulajdonképpen teljesen illuzóriussá vált, mert sem Csehországban, sem külföldön, sehol 500 fordulatszámnál alacsonyabb fordulatszámú gépet nem gyártottak. Ugyanis a kisebbsúlyú motorok úgy vannak konstruálva, hogy a kellő lóerőszámot csak magas fordulatszám mellett adják ki. Ez (bizonyítja, hogy a cseh szerződés által biztosított kedvezmények tulajdonképpen semilyen motorra alkalmazíhatók nem voltak. Mi történt itt? Mint a múltkor voltam bátor megemlíteni, a Dénes B. cég, ' amely vám csalásairól már itt a Képviselőháziban jólismert, volt a főelöljáró ezekben a csalásokban. Egészen nyíltan megtette azt, hogy 1927 augusztus 8-ika (után, a cseh kereskedelmi szerződés megkötése után hat nappal később, tehát 1927 augusztus 14-én, már a »Köztelek« című lapban (hirdette^ hogy a Cormick-féle kismotorokat, most már a cseh kereskedelmi szerződés szerinti alacsony vámtételekkel fogja elvámolni. Méltóztassanak elképzelni ezt a páratlan vakmerőséget. Arról nem is beszélek, hogy a MacComiick-gyár motorai közül, ezen gyárnak a világ minden nyelvén megjelenő prospektusaiban ímeg van határozva, ho,gy a 6 lóerősek 550 fordulatszámmal dolgoznak, míg a (három lóerősek 600-zal. Igen t. képviselőtársaim azt kérdezhetik, hogyan lehetséges ez? Meg kell jegyeznem, hogy a vámcsalást olyan primitív és egyszerű módon végezték kétfélekép, hogy az elsőnél csak a második egyszerűbb. Az első mód szerint a külföldi cégnél minden motorhoz megrendeltek két táblát. Tudvalevőleg minden motoron rajta kell lennie a gyári táblának, amelyen fel kell tüntetni a fontosabb adatokat és így a fordulatszámot is, mert hiszen # erőgépről van szó s a meghajtás szempontjából tudni kell a szükséges fordulatszámot. Egyszerűen összejátszottak tehát a cégekkel, csináltattak hamis táblákat és ezeket szereltették fel a szállítás és az elvámolás céljára^ a gépekre. Az elvámolás után pedig leszedték ezeülése 193h. évi április 11-én, szerdán. 181 ket a táblákat és egyszerűen rájuk szerelték most már a (valódiakat^ Méltóztatnak látni, hogy egészen bámulatos és meglepő, hogy ezt íi

f vámtisztek nem vették észre. Hogyan lehetséges ez? Nekik ezt tudni kellett volna, minden gyári katalógust és prospektust ismerniök kell, látniok kellett volna ezt a csalást. Ha másból nem, az áru- és a törzsbevezetésből kellett volna látniok, hogy mi érkezett, tehát lehetetlenség, hogy ilyen vámtétel alapján vámolják el ezeket a gépeket. Ez volt az egyik módszer. A másik ennél sokkal egyszerűbb volt

% Ezzel a rendszerrel a már említett Dénes B

; cég olyan csalásra vetemedett, amelyet más cég el sem mert volna képzelni. Miután látta, hogy ezzel a táblacserével felesleges munkát okozna magának, egyszerűen rajtahagyták az eredeti gyári táblákat, melyek az 550 és 600 (fordulatszámot jelzik. Ennek dacára az 500 •fordulatszámú motorokra (kivetett vámtétel alapján vámolták el a kismotorokat. Valaki tartozik ezért a felelősséggel a vámigazgatóságnál. A helyes tábla rajta volt a gépen, kötelességszerűen rá volt írva a táblára, hogy 600, illetve 550 fordulatszámmal éri el a feltüntetett lóerőt, mégis a cseh kereskedelmi szerződésben az j500-on aluli 'fordulatszámú motorokra megállapított vámtételekkel vámolták el. Ha odaállítok egy szabósegédet, egy csizmadiát, vagy nem tudom kit, aki soha nem foglalkozott elvámolással, de egyszerűen megnézi azokat az adatokat, amelyek a gépen fel vannak tüntetve, akkor föl kellett volna rögtön tűnnie, hogy itt olyan pregnáns csalásról van szó, amely mellett elmenni nem lehet. Meg kell kérdeznem azt is, hogy ez a cég hogyan jelenthette be a »Köztelek«-ben előre, hogy az 1927 augusztus 8-án kötött cseh-magyar kereskedelmi szerződés értelmében sikerülni fog vámcsalásait keresztülvinnie, ami 1927 augusztus 21-én első ízben sikerült is neki, de nem csak egy ízbem hanem később több ízben is, úgy hogy valósággal úzussá vált a Dénes-cégnél ez a csalási módszer. Egészen érthetetlen, hogyan lehetséges az, hogy ilyen primitív módon csalásokat lehetett keresztülvinni. (Dmich Ödön: A vámtisztek nem tudtak számolni!) Hogyan lehetséges az, hogy itt nem következett a megtorlás abban a mértékben, ahogyan joggal elvárhattuk volna az igen t. kormánytól? Ugyanis, amikor ezeket a vámcsalásokat az igen t. pénzügyi kormányzatnak tudomására hozták, a vámhatóság azonnal elrendelte, hogy a cég fizesse be azt az összeget, amellyel az államkincstárt megkárosította. Ez a Dénes B.-cég azonban úgylátszik, nagyon jól van beágyazva ilyen helyen, mert ahelyett, hogy ennek a rendeletnek eleget tett volna, megfellebbezte a vámigazgatóságnak ezt a rendelkezését és a fellebbezést a vámigazgatóság — méltóztassék idehallgatni, mert ez a mulatságos az egész ügyben — 1929 augusztus 5-én 55.604/1929. III. szám alatt felterjesztette a pénzügyminisztériumhoz. Az elintézés itt meglepő volt. Bámulatos rövidséggel intézték el az egész kérdést. (Halljuk! Halljuk! balfelől. — Friedrich István: Végre valamit elintéztek!) Nagyon fog örülni a t. képviselőtársam, ha meghallja, mert ennek az egészen egyszerű vámcsalásnak tudomásulvételéhez nem kellett csak három esztendő. Tisztelettel kérem beszédidőm 10 perccel való meghosszabbítását Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Fel26*