Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-259

Az országgyűlés képviselőházának 259. egy kisebb üzlete volt és ezzel a kérdéssel nem is óhajtok hosszasabban foglalkozni. A tulajdonképpeni jó üzlet akkor kezdődött a vámcsalók részére, amikor a magyar kincs­tár 1927, augusztus 8-án megkötötte a cseh­magyar kereskedelmi szerződést. A cseh-ma­gyar kereskedelmi szerződés megkötésekor ugyanis a csehek követelték, hogy a cseh gyár­ipari termékeknek alacsonyabb vámtételeket szabjanak meg és minthogy a magyar megbí­zottak ez elől a jogosnak látszó kívánság elől nem térhettek ki, igen tetemes összeggel le is szállították a vámtételeket, még pedig az első súlykategóriába 130 aranykoronáról 65 arany­koronára, a második kategóriában 200 arany­koronáról 85 aranykoronára. Méltóztatnak te­*hát látni, "hogy a cseh-magyar kereskedelmi szerződés látszólag igen lényeges kereskedelmi kedvezményeket biztosított a külföldről ibeho­zott kismotorok számára. Hangsúlyozom azon­han, hogy csak látszólag jelentett ez nagy ked­vezményt, mert ugyanakkor a magyar 'bizott­sági tag urak igen helyesen azt a kikötést tet­ték, hogy a kismotorok csak abhan az esetben esnek a kedvezményes elvámolás alá, ha for­dulatszámuk nem haladja meg az ötszázat. Hogy egészen precízen idézzem a 'bizottságok által megállapított szöveget, mely a következő volt: »Mindennemű darabonként 5 mázsánál kisebb roibbanó és égési erőgép, a Diesel-motor kivételével, amennyiben fordulatszámuk 500-nál nem nagyobb.« Ami azt jelentette, hogy a csehek által elért siker tulajdonképpen telje­sen illuzóriussá vált, mert sem Csehországban, sem külföldön, sehol 500 fordulatszámnál ala­csonyabb fordulatszámú gépet nem gyártottak. Ugyanis a kisebbsúlyú motorok úgy vannak konstruálva, hogy a kellő lóerőszámot csak magas fordulatszám mellett adják ki. Ez (bizo­nyítja, hogy a cseh szerződés által biztosított kedvezmények tulajdonképpen semilyen mo­torra alkalmazíhatók nem voltak. Mi történt itt? Mint a múltkor voltam bátor megemlíteni, a Dénes B. cég, ' amely vám csalásairól már itt a Képviselőháziban jólismert, volt a főelöljáró ezekben a csalások­ban. Egészen nyíltan megtette azt, hogy 1927 augusztus 8-ika (után, a cseh kereskedelmi szer­ződés megkötése után hat nappal később, te­hát 1927 augusztus 14-én, már a »Köztelek« című lapban (hirdette^ hogy a Cormick-féle kismotorokat, most már a cseh kereskedelmi szerződés szerinti alacsony vámtételekkel fogja elvámolni. Méltóztassanak elképzelni ezt a páratlan vakmerőséget. Arról nem is beszélek, hogy a MacComiick-gyár motorai közül, ezen gyárnak a világ minden nyelvén megjelenő prospektusaiban ímeg van határozva, ho,gy a 6 lóerősek 550 fordulatszámmal dolgoz­nak, míg a (három lóerősek 600-zal. Igen t. képviselőtársaim azt kérdezhetik, hogyan lehetséges ez? Meg kell jegyeznem, hogy a vámcsalást olyan primitív és egyszerű módon végezték kétfélekép, hogy az elsőnél csak a második egyszerűbb. Az első mód sze­rint a külföldi cégnél minden motorhoz meg­rendeltek két táblát. Tudvalevőleg minden motoron rajta kell lennie a gyári táblának, amelyen fel kell tüntetni a fontosabb adatokat és így a fordulatszámot is, mert hiszen # erő­gépről van szó s a meghajtás szempontjából tudni kell a szükséges fordulatszámot. Egy­szerűen összejátszottak tehát a cégekkel, csi­náltattak hamis táblákat és ezeket szereltették fel a szállítás és az elvámolás céljára^ a gé­pekre. Az elvámolás után pedig leszedték eze­ülése 193h. évi április 11-én, szerdán. 181 ket a táblákat és egyszerűen rájuk szerelték most már a (valódiakat^ Méltóztatnak látni, hogy egészen bámulatos és meglepő, hogy ezt íi f vámtisztek nem vették észre. Hogyan lehet­séges ez? Nekik ezt tudni kellett volna, min­den gyári katalógust és prospektust ismerniök kell, látniok kellett volna ezt a csalást. Ha másból nem, az áru- és a törzsbevezetésből kellett volna látniok, hogy mi érkezett, tehát lehetetlenség, hogy ilyen vámtétel alapján vámolják el ezeket a gépeket. Ez volt az egyik módszer. A másik ennél sokkal egyszerűbb volt % Ezzel a rendszerrel a már említett Dénes B ; cég olyan csalásra vetemedett, amelyet más cég el sem mert volna képzelni. Miután látta, hogy ezzel a táblacserével felesleges munkát okozna magának, egyszerűen rajtahagyták az eredeti gyári táblákat, melyek az 550 és 600 (fordulatszámot jelzik. Ennek dacára az 500 •fordulatszámú motorokra (kivetett vámtétel alapján vámolták el a kismotorokat. Valaki tartozik ezért a felelősséggel a vámigazgató­ságnál. A helyes tábla rajta volt a gépen, kö­telességszerűen rá volt írva a táblára, hogy 600, illetve 550 fordulatszámmal éri el a feltün­tetett lóerőt, mégis a cseh kereskedelmi szer­ződésben az j500-on aluli 'fordulatszámú mo­torokra megállapított vámtételekkel vámolták el. Ha odaállítok egy szabósegédet, egy csizma­diát, vagy nem tudom kit, aki soha nem fog­lalkozott elvámolással, de egyszerűen megnézi azokat az adatokat, amelyek a gépen fel van­nak tüntetve, akkor föl kellett volna rögtön tűnnie, hogy itt olyan pregnáns csalásról van szó, amely mellett elmenni nem lehet. Meg kell kérdeznem azt is, hogy ez a cég hogyan jelenthette be a »Köztelek«-ben előre, hogy az 1927 augusztus 8-án kötött cseh-ma­gyar kereskedelmi szerződés értelmében si­kerülni fog vámcsalásait keresztülvinnie, ami 1927 augusztus 21-én első ízben sikerült is neki, de nem csak egy ízbem hanem később több ízben is, úgy hogy valósággal úzussá vált a Dénes-cégnél ez a csalási módszer. Egé­szen érthetetlen, hogyan lehetséges az, hogy ilyen primitív módon csalásokat lehetett ke­resztülvinni. (Dmich Ödön: A vámtisztek nem tudtak számolni!) Hogyan lehetséges az, hogy itt nem következett a megtorlás abban a mér­tékben, ahogyan joggal elvárhattuk volna az igen t. kormánytól? Ugyanis, amikor ezeket a vámcsalásokat az igen t. pénzügyi kor­mányzatnak tudomására hozták, a vámható­ság azonnal elrendelte, hogy a cég fizesse be azt az összeget, amellyel az államkincstárt megkárosította. Ez a Dénes B.-cég azonban úgylátszik, nagyon jól van beágyazva ilyen helyen, mert ahelyett, hogy ennek a rendelet­nek eleget tett volna, megfellebbezte a vám­igazgatóságnak ezt a rendelkezését és a felleb­bezést a vámigazgatóság — méltóztassék ide­hallgatni, mert ez a mulatságos az egész ügy­ben — 1929 augusztus 5-én 55.604/1929. III. szám alatt felterjesztette a pénzügyminisztérium­hoz. Az elintézés itt meglepő volt. Bámulatos rövidséggel intézték el az egész kérdést. (Hall­juk! Halljuk! balfelől. — Friedrich István: Végre valamit elintéztek!) Nagyon fog örülni a t. képviselőtársam, ha meghallja, mert en­nek az egészen egyszerű vámcsalásnak tudo­másulvételéhez nem kellett csak három esz­tendő. Tisztelettel kérem beszédidőm 10 perccel való meghosszabbítását Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Fel­26*

Next

/
Thumbnails
Contents