Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-259
162 Az országgyűlés képviselőházának 259. ülése 193 k. évi április 11-én, szerdán. is jórészt magyarrá lett intelligencia az, amely ennek a nagymultú nemzetnek a vezetését tovább akarja vinni- Szükség van tehát arra, hogy egy törvényjavaslat siessen segítségére annak az, egyébként törhetetlen, óriási nagy erőnek, amelyet magyar géniusznak szoktunk mondani s amely a maga nagy történelmi erejével, ennek a fajnaik kiváló múltjával, népének és fajiságának kiváló erényeivel, az idegenből idejött és a nemzet kereteibe behelyezkedett idegenből olyan nagyszerű magyarokat gyúrt, akikre mindnyájan büszkék vagyunk. Hogy ez a folyamat tartósabb és erősebb legyen, azért ez a törvényjavaslat nagyon helyesen igyekszik megközelíteni azt a nagy nemzeti célkitűzést, hogy a jelen nehéz helyzetben az ifjúság gerincét megerősítse» testileg és fizikai munkák elbírására erőteljesebbé tegye és lélekben is tegye olyan erőssé és hatalmassá, hogy a mindennapi élet ezer bajaival szemben bátran megállja helyét, megfeleljen annak a történelmi hivatásnak, amely a magyar fiatalságra vár. i Vagyis ez a javaslat egy új embertípust akar nevelni a magyar életnek, a magyar közéletnek az iskolákon keresztül. Énnek a magyar típusnak, ennek a magyar intelligenciának a (kiképzése azért szükséges, mert a múltban megváltozott a magyar nép vezető rétege. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a földbirtoikososztály, a nagyobb és a kisebb dzsentri, a nemes, majdnem természetes vezetője volt a 'magyar népnek és nemzetnek. Sajnos, az elmúlt 40—50 éves liberális uralom alatt vagyonuk, fajuk kipusztult, kiestek a közélet vezetéiséből s most már a magyar bürokráciára, a hivatalnoki karra, az értelmiségre vár az^ a feladat, hogy a maga nagy nemzeti munkájáfval és kiválóságával vezetője, irányítója, példaadója legyen a magyar életnek. Most már rátérek arra, hogy kiemeljem azokat az érdemeket, amelyek ebből a törvényjavaslatból kiemelkednek, elmondjam kifogásaimat és megtegyem megjegyzéseimet arra a területre, amely nincs meg ebben a törvényjavaslatban, de amely tulajdonképpen a lényegét képezi ennek az egész törvényalkotásnak. Ez a jiavaslat kerettörvényjavaslat, amely néhány pontban csúcsosodik ki. így az egyik ioérdeme az, hogy belátta, hogy az elmúlt évtizedekben a tananyag mennyisége olyan mértékben megszaparodott, hogy ránehezedett az ifjúság lelkére, és nagy mennyiséget adott az ifjúság lelkébe, amelyet az megemészteni nem (tudott, és így (hiányos ismeretekkel került ki az életbe. A törvényjavaslat indokolása meg is mondja, miért. Azért, mert minden egyes tanár a maga szakmáját, a maga tárgyát, a maga területét tekintette a legfontosabbnak, .túltette magát a tanterv keretein, igyekezett nagy mennyiséget produkálni, brillírozni, és .minden diákot, az ő elgondolása szerint, a .maga szakmájának tudósává tenni; továbbá .azért, mert mindig újabb és újabb követelményekikel léptünk fel a középiskolával szemben, újabb tárgyakat illesztettünk ne a középiskola keretébe s végül ez felduzzadt olyan r nagy .mennyiséggé, amelyet az ifjúság megemészteni, lelkében elraktározni nem tudott. Ez a törvényjavaslat próbál a dologba belenyúlni és hivatkozik^arra, hogy már a javaslat előtt is bizonyos tárgyakban olyan lefaragásokat vittek végbe, amelyek megkönnyítik az ifjúságnak a tanulást. Mindazt a ballasztot, mindazt a felesleget, amelyet az; élet nem követel meg, amely lehet egy (Szaktudósnak akár az alaptudásához szükséges fundamentum, akár pedig w a felsőbbrangú tudás kiegészítője, nem szükse,iges a középiskolákban tanítani, azt a középiskola keretén kívül kell tenni. Ebben a tekintetben érdeme a javaslatnak, hogy ezt az elvet az egész vonalon keresztül óhajtja vinni és •csökkenti a tanítás anyagát, tehát a minőségre ihelyez nagyobb súlyt, míg mennyiség tekintetében kevesebbet óhajt adni. Másik része a dolognak a testnevelés fontosságának kiemelése. Ebben ,a tekintetben egyik-másik képviselőtársammal nem vagyok * egy véleményen. Véleményem az, hogy igenis, a test kultuszát ápolni kell, már csak a régi mondás alapján is, hogy ép testben, ép lélek; mert igenis'., ma a kenyérkereset megfeszített erőt kíván, a gondok nagy tömege azt is kíívánja, hogy a jövő nemzedék fizikailag olyan formát kapjon, amely képessé teszi őt arra, hogy necsak a külföldön egymásután rendezett versenyekben vegyen részt és mutassa meg ennek a nemzetnek kiválóságát, hanem a hétköznapi életben is, — testileg fejlett és edzett lé* vén — nemcsak a fizikai betegségekkel szemben legyen ellenálló, hanem a nagy lelkiharcokat is könnyebben tudja elviselni. Ezeknek a tornaóráknak beosztása, a szellemi tantárgyak közé való ékelése, egy másik v feladat, amelyet lia helyesen oldanak meg, akkor ennek a feladatnak; nagy részét már meg is oldották. A törvényjavaslat 'hangsúlyozza és kiemeli, bogy a valláserkölcsi alapra és a nemzeti nevelésre fekteti a fősúlyt. Amikor ezt az erős és nekem kedves megállapítást olvasom, akkor azt látom, hogy az állami oktatást is a mai, kormány arra az ősi, örök alapra akarja visszahelyezni, amely alapon lehet csak jellemes, kiváló magyar embereket képezni. Ez tulaj donképen nem más, mint elismerése a valláserkölcsi alapnak, a valláserkölcsi alapon álló felekezeti, egyházi oktatás létjogosultságának elismerése, de elismerése annak is, hogy az államnak minden erejét meg kell feszítenie, hogy ne a semleges iskolák szaporításával tegye nehézzé ennek az igen helyes célkitűzésnek az elérését, hanem az egyházi iskolák hatalmasabb, erőteljesebb segítésével siessen e cél elérésére és igyekezzék ezt az irányt támogatni azért, hogy azt a nagy célkitűzést, hogy valláserkölcsi alapon álló ma- , gyár intelligenciát neveljünk, könnyebben el-. érjük. Nem akarok kritikát gyakorolni az állami », oktatás vagy nevelés felett, hiszen maga a rendszer hordja magában a kritikát. Olyan iskolában, ahol a valláserkölcsi alap tekintetében semlegesség tapasztalható, ahol az egyik egyház sem fejtheti ki a maga világnézletét, nem viheti be szellemét a .különböző tárgyakba; ott. erőteljes valláserkölosös nevelésről foesaélrii sem lehet. Lehet beszélni nemzeti, hazafias nevelésről, de nem lehet arról beszélni, hogy azt a típust állítják elő, amely valláserkölcsi alapon állva, mondjuk, ha nem is száz százalékban — ki fogja képezni a magyar jövő intelligenciáját. Éppen azért, ha arról van szó, hogy az iskolákat fejlesszük, akkor ebből a megállapításból kifolyólag logikusan következik, hogy a kormány zatnak az egyházi iskolák fejlesztését nem akadályoznia kell, hanem lehetőleg elő kell mozdítania. Ezzel magán az állam terhén is könnyít és az általam előbb jelzett célt könynyebben tudja elérni. Ennek a javaslatnak egyik érdeme, hogy keresiztülviszi most már a közvélemény által régen kívánt és hangoztatott egységesítést leg-