Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-259

Az országgyűlés képviselőházának 259. mint mezőgazda hozzányúljon ahhoz a szerszámihoz, ami elsősorban termel értékeket. Naícyobib megbecsülésben kellene részesülnie a fizikai munkának. Most nem a legalacsonyabb fizikai munkára gondolok, a fizikai munkái nak vannak olyan fokozatai, amelyekiben a középiskolai tanulmányok és tapasztalatok csak " előnyére válhatnak mind az egyénnek a gaz' dasági érvényesülés tekintetében, mind pedig annak a fizikali munkának, amelyet az illető végez. Jobban kellene figyelmeztetni ta .közönséget, illetve meg kellene isimertetni a közönséggel azt, hogy a nagy nyugati és északnyugati kultúrállamokban abszolúte nem derogál annak a parasztembernek a maga munkája annak ellenére, hogy esetleg egyetemet isi végzett. Ilyen parasztemberek vannak Dániában és Angliában is sokan, is az sem ritka eset, amikor valaki elvégez egy középiskolát, megszerez egy magaa s abb műveltséget és mégis odamegy a iföldjére és saját miaga is közreműködve a gazdaság vezetésében, érvényesiti az ország érdekében azt a tudományt, amelyet megszerzett, úgy, ahogy az a legjobban érvényesülhet. De nálunk egy kóros tünet mutatkozik, sőt még fokozódik is azáltal, hogy aki az egyetemre kerül, — őszintén megmondom — véleményem szerint szerencsétlen rendszerünk folytán, amely azonosítja a tudományos műveltséget a közhivatalra való képesítéssel, egyúttal jogot és igényt formál az elhelyeztetésre. Ez annyiban súlyosbítja a problémát, azzal is fokozza azt a nagy nehézséget, amellyel^ máshol is találkozunk, hogy a ' nyugalom, az általános köznyugalom, a társadami nyugalom nem áll be, sőt meginog. Kétségtelen, hogy a veszedelmes forradalmakat — amint ezt egy híres francia történetíró a nagy francia forradalomra vonatkozóan megállapította — az állásnélküli abbék, állásnélküli orvosok és állatorvosok, az ügynélküli ügyvédek, , t stb. idézték elő. A tudományos kiképzést jobban különítsük el a gyakorlati életre képesítő kvalifikációtól, mint ahogyan az eddig, történt. Példák vannak arra a külföldi országokban, hogy nagyon jó ügyvédeket látunk anélkül, hogy doktorok, vagy pláne utriusque juris doktorok len/ nének, orvosokat, akiknek — bár némileg abszurdumnak látszik '— nincs egyetemi doktorátusuk és amellett igen jó orvosok. Mérnököket látunk, akiknek szintén nincs doktorátusuk, Vagy ehhez hasonló tudományos képzettségük, akik megszerezték a szükséges tudományt és nem a hiúságra helyeznek súlyt, hanem . a tényleges ismeretekre. Én azt szeretném, hogy a reális tudást és reális alkalmasságot tekintsük kritériumnak nagyobb mértékben, amint eddig történt. Szeretném, ha a mi oktatásunk inkább az angol-amerikai oktatásból venne példát bizonyos fokig, mint a múlt rendszertől. Egyébként is nagyon meggondolandó éppen a karakterképzés szempontjából, amelyet a javaslat magáévá tesz, hogy erősítőleg hat-e a karakterre egy olyan nevelési rendszer, * amely végeredményben arra vezet, hogy a 26— 27 éves, sőt nagyon sokszor még idősebb, a kvalifikációt megszerzett egyének saját magukat sem tudják fenntartani. És azt hiszem, hogy az, hogy valaki saját magát nem tudja fenntartani, semmiesetre sem hat karaktererősítőleg és karakterképzőleg, mert a függő viszony, még ha a legközelebbi családtagokkal szemben áll is fenn, semmiesetre sem engedi érvényesülni a nagy emberi értékeket úgy, amint azok érvényesülnek akkor, ha a pályaülése 193U. évi április 11-én, szerdán. 159 választás már a korábbi időben lehetségessé válik és ha az illető bizonyos önállóságra tesz szert. Nehezményezem ennél a javaslatnál azt is, hogy a javaslat új rendszert akar bevezetni az egyetemre, általában a főiskolára való jutás tekintetében, vagyis, hogy a javaslat szerint kétféle érettségi van. Kétféle érettségit statuálnak, egy érettségi kvalifikációt nem tartanak elégségesnek, ahhoz még bizonyos függeléket is kell tenni, amelynél azután nemcsak az erkölcsi színvonal, hanem egyéb tudományos szempontok is döntők. Nem tudom, mennyire méltóztatnak ismerni a különböző külföldi egyetemek rendszerét. A közelmúltban a legtöbb angol egyetemen nem volt elég az, hogy az illető megszerezte a legmagasabb kvalifikációt a középiskolában, — akár a kontinensen, akár Angliában — hanem az illetőnek még akkor is, ha ez a kvalifikáció az egyetem által egyenrangúnak elfogadtatott, még külön ajánlóleveleket kellett produkálnia karaktere tekintetében, vagyis az egyetemre való felvétel bizonyos karaktert kívánt meg, amit azonban nem a politikai megbízhatóság szempontjából ítélnek meg, hanem erkölcsi és általában általános alkalmasság szempont j áb ól. Ezt az alkalmassági kritériumot megfelelő formában jogosultnak ismerem el, hogy az egyetemen való továbbtanulást ne könnyítsék meg olyanoknak, akik erkölcsi szempontból bizonyos defektusban szenvednek, viszont ugyancsak erkölcsi szempontból nem tartom helyesnek, hogy ha ebbe más szempontokat visznek bele, akár pártpolitikai, akár pedig szociálpolitikai szempontokat. Részemről azt hiszem, hogy az elérhető legnagyobb eredményt a főiskolai oktatás szabadságával érjük el. Azt hiszem, arról kellene gondoskodnunk, hogy — amennyire az állam anyagi helyzete megengedi — a képesítést belföldön megszerezhessék mindazok, akik ezt a képesítést megszerezni akarják. Mellesleg azonban megmondom, elhibázottnak tartom azt, hogy ez az egyetemi tudományos képesítés azután bármi tekintetben a gyakorlati kvalifikációval legyen egyenlő. Azt is elismerem, hogy az államínak megvan a joga, sőt nemcsak a joga, hanem, kötelessége is, hogy mindazokat megvizsgálja, akiket akár a szabad, pályákra kvalifikál, akár pedig állami alkalmazottakként kíván alkalmazni, hogy őket megfelelően szelektálni tudja. (Fitz Artúr: Szakvizsgával!) Hogy ebből a célból alkalmas-e a szakvizsga, nem tudom, de aggályaim vannak a szakvizsgák túltengése ellen, mert olyanoktól, akik személyesen tapasztalták vagy pedig határozottan hivatottak arra, hogy e tekintetben véleményt mondhassanak, azt a meggyőződést szereztem, hogy az az angol rendszer, amely versenyvizsgák alapján szelektálja azokat, akik a közigazgatásnál, különösen az indiai közigazgatásnál, de az angol közigazgatásnál is alkalmaztatnak, nem éppen egészségtelen. Ennek a versenyvizsgának nemcsak szaktárgyai vannak, mert lehetséges az angol rendszer szerint, hogy valaki matematikából, fizikából vagy görögből nem valami jól felel meg és még mindig lehet az illetőt alkalmazni. Az illetékes állami körök ugyanis abból indulnak ki, hogy az az egyén, aki kiváló tudást mutat egy kis tantárgyból, (Fitz Artúr: Szakból!) akármilyen tantárgyból, nem gyakorlati tárgyból, az mindenesetre rendelkezik majd annyi tehetséggel, hogy megfelelő rövid időn belül