Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-258
126 Az országgyűlés képviselőházának 25 világon már megbukott« — így mondotta a miniszter úr — »ezt már sehol sem posztulálják, csak az lehet a vita tárgya, hogy egységes alsó tagozatot, úgynevezett egységes alépítményt létesítsünk és azután éljünk a furkáeióknak francia rendszerével a felső tagozatban, vagy pedig kövessük a specializáló módszert, amelyet legutóbb az 19u0. évi porosz nagy közigazgatási« — közoktatásit akart mondani, üe közigazgatásit mondott — »reform követ.« Itt tenát a miniszter úr azt kívánta, hogy ne forszírozzuk az egységes középiskolát. Nem is véuekezett mással szemben, csak inkább az egységes alsó tagozattal szemben. Hogy miért nem forszírozta az egységes középiskolát, azt a következőkkel indokolta (olvassa): »Az egységes középiskola mellett kettőt szoktak felhozni. Az egyik az, hogy kitolja a pályaválasztást. Méltóztatnak látni, nogy teljes kifejlődésében egységes középiskola Európában ma sehol nincs, csakis az egységes alsó tagozat az, amelyet némelyek posztulálnak és amely rendszer Franciaországban érvényben van. De mely korról mely korra tolja ki ez az egységes középiskola a pályaválasztást 1 ? A 11 éves korról a 15 éves korra, a pubertás korára. amikor — mint azt az iskolapszichológusok tudhatják — a gyermeklélek leginkább zavarban van. A másik az, hogy az egységes középiskola egységes alapműveltséget ad.« Ez roppant érdekes, mert ennek a javaslatnak indokolása éppen az egységes alapműveltség. Azt mondotta az akkori miniszter úr (olvassa): »Azt fejtegetik, hogy a nemzeti együttérzés szempontjából nagy érdeke egy nemzetnek, hogy a vezetésre hivatott intelligencia egységes kultúrát kapjon és ezért szükséges az egységes középiskola. De ehhez nem kell teljesen egységes középiskola; itt teljesen elégséges, ha minden középiskolai fajtában a nemzeti tárgyakat, a nemzeti irodalmat, a nemzeti történelmet tanítják egységesen.« (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) És most azt mondják: Nem úgy van, nem úgy van, ugyancsak jobbfelől. Azt mondotta továbbá a miniszter úr (olvassa): »De lássuk az egységes középiskola ellen az érveket.« (Kornis Gyula: Most sem egységes! Most is ketté ágazik! Ez nem egységes!) Én szerintem egységes. (Tovább olvassa): »Az első érv az, hogy az egységes középiskola elviselhetetlen túlterhelésre vezet. Mert hogy jön létre az egységes középiskola? Ügy jön létre, hogy a humanisztikus és a realisztikus irányok hívei kompromisszumot kötnek. És mi ennek az eredménye? Az, hogy ezt a kompromisszumot megkötik a szegény gyermekek kárára. Aki látta a leánygimnázium tantervét, annak elmegy a kedve az egységes középiskolától. Sokkal jobban szeretem a magyar gyermeket, mintsem hogy bármikor belemenjek az egységes középiskolába, ami vagy túlterheléshez, vagy felületességhez vezet. Meggyőződésem szerint az egységes középiskola nálunk, a mi viszonyaink között, ahol nekünk egy nyelvvel többet kell_ tanulnunk, mint a külföldi nemzeteknek, teljes pedagógiai lehetetlenség.« Ezután a miniszter úr egy jóslatot bocsátott ki, amely jóslat fele részében igenis teljesült. Azt mondotta a ; miniszter úr (olvassa): »Dacára annak, hogy én a differenciált középiskolának vagyok híve, mégsem élek illúzióban, vájjon az én javaslatom végső kifejlődésében esetleg nem fog-e az egységes középiskolára vezetni.« Íme, a jóslat tényleg bevált, mert végső eredményben az ő javaslata az egységes középiskolára vezetett. Azt mondja tovább (ol'8. ülése 19Síp. évi április 10-én, kedden. 1 vassá): »Hogy ez be ne következzék, amit én nem onajtok, egy szavam lenne eu Den az ünnepélyes oraoan erről a leleiossegteijes neiyrol ugy a humanisztikus gimnázium, mint a reáliskola szamara. A numanisztikus gimnázium híveinek azt monüom, Hogy az én javaslatom az utoisó kísérlet Magyarországon a Humanisztikus stúdiumok megvalósítására.« Ez azután igazán nem vált be. ezt minden objektiven gondolkozó ember megállapíthatja. (Tovább olvassa): »A reáliskola embereinek pedig azt mondom: én a természettudományi gondolkozásba való bevezetést várom a reáliskolák megteremtésétől, mert a természettudományi gondolkozásnak kifejlesztése, elismerem, éppúgy alkalmas arra, bogy az elmét a főiskolai stúdiumokra megérlelje, mint a humanisztikus tanítás.« T. Képviselőház! Ezekből a szemelvényekből méltóztatnak látni, hogy az egységes középiskolával szemben a miniszter úrnak nagyon felszínes argumentumai voltak annak ellenére, hogy »Ügy van! Ügy van!«-t és »Helyeslés«-! kaptak a jobboldalról. Ezek nem állották ki a gyakorlat tűzpróbáját. h,n akkor, a nemzetgyűlésnek március hó 28-án, tehát körülbelül éppen tíz esztendővel ezelőtt tartott ülésén felszólaltam és az egységes alépítményre vonatkozólag a következőket mondottam (olvassa): »Feltétlenül kérem a miniszter urat, hogy ott, ahol csak egyetlen egy középiskola van, méltóztassék kivétel nélkül reálgimnáziumot statuálni, mert hiszen ez az iskolatípus az ő véleménye, az én véleményem szerint is és minden*, gondolkozó ember véleménye szerint a legelterjedtebb lesz.« A miniszter úr 70%-ban gondolta a reálgimnáziumokat, de én azt mondtam, hogy 80, de talán 90%-ban is reálgimnáziumok lesznek. Méltóztatnak tehát látni, hogy az élet teljesen igazolta ezt az én akkor elhangzott felszólalásomat, hogy humanisztikus gimnázium csak ott marad meg, ahol egyébként középiskolákban túl nagy bőség van, reáliskola pedig ott lesz, ahol a miniszter úr mást meg nem enged. De folytatom. (Tovább olvassa): »A miniszter úr fejtegetései az egységes középiskola, az egységes alépítmény tekintetében engem nem győznek meg, sem a bizottságban, sem a nemzetgyűlésen elhangzott argumentumai, amelyek helytelennek, illetve céltalannak próbálták feltüntetni azt, hogy a középiskola első négy osztályát egy egységes szervezettel, tantervvel és tárgybeosztással lássuk el s ennek következtében a differenciálást a negyedik osztály felett vigyük keresztül.« Ezt én sem megmagyarázni, sem megérteni nem tudom, de idevonatkozó argumentumaimat most nem sorolom fel, amelyek itt meg hasábokon keresztül folytatódnak. (Helyeslés jobbfelől.) Mindössze konstatálni kívánom, hogy akkor is megmaradtam, a miniszteri argumentáció ellenére is, amellett az álláspont mellett, hogy igenis, a differenciálás nem helyes típusa a középiskolai oktatásnak. A miniszter úr erre a vita végén elhangzott záróbeszédében a következőket felelte (olvassa): »Nemcsak azért ellenzem az egység« alsótagozatot, mert az ennek kiegészítését h pező furkált felsőtagozatok kiépítésére fedez« nincsen, mert ahhoz több tanárra és több tai terem építésére volna szükség, amire pedi pénz nem áll rendelkezésére, hanem azért i; mert ezt Magyarországon rendkívül nehéz ki resztülvinni. De Pandora-szelencéjét nyitnán ki különben is. Ezzel ugyanis a vita nem lenn eldöntve, megindulna egy másik vita arró
