Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-257

Az országgyűlés képviselőházának 2, Iában. Erre helyezi a súlyt az oktatásban és a nemzetismeret céljából a nemzeti tárgyakat a tanítás központjába állítja. Nemzeti tárgyak alatt értendők elsősorban a magyar nyelv, irodalom és művészet, a nemzet története az állami, gazdasági és társadalmi élet jelenségeivel és háttérben az egyidejű világtörténeti eseményekkel, továbbá a föld- és néprajz, ezenkívül a magyar művelődés történetében alapvető szerepet betöltő s a modern idegen nyelvek tanulását megkönnyítő latin nyelv és műveltség és végül a nemzet erkölcsi világnézetének alapjául szolgáló vallások tana. T. Képviselőház! A nemzeti tárgyaknak a tanítás központjába való beállításával a tanítás mellett az erkölcsi és jellemnevelés jut elsődleges szerephez. A tanulónak vallásos alapon erkölcsös polgárrá való nevelését hangsúlyozna a javaslat, követvén éhben az 1924. évi XI. t.-cikket. A jellemnevelés szempontjából emeli ki az indokolás a polgári iskolákban oly szép eredményeket felmutató osztályfőnöki órákat, valamint a testnevelés fontosságát és megemlíti, hogy már a folyó tanévben kísérlet tétetett néhány fővárosi iskolában a mindennapi testnevelési órával és ugyancsak kísérletet kíván tenni a miniszter^ úr a reáliskolai nevelőintézetekben jól bevált egyéni testnevelés rendszerével is, bár ennek megvalósítását kétségkívül megnehezíti az internátus! elhelyezés hiánya. Természetesen a jellemnevelésre vonatkozó ezeket a rendelkezéseket a törvényjavaslat nem .tartalmazhatja és azok a törvény alapján kibocsátandó utasításokban, az új középiskolai rendtartásban és az új tantervben foglalnak majd helyet. T. Képviselőház! Nagyon fontos, időszerű és szükséges további rendelkezéseket tartalmaz a javaslat a szelekció kérdésében, amely nemcsak általános kultúrpolitikai szempontból igényel különösen gondos elbírálást, hanem a szellemi túltermeléssel való kapcsolatában és öszszefüggésében is. Helyes az indulásnak az a megállapítása, hogy a magasabb tudományos kiképzésre kellő készséggel nem bíró egyének elől el kell zárni az egyetemeket és főiskolákat és erre a célra az egyetemi és főiskolai felvételi vizsgáknál szerzett tapasztalatok alap• ján sokkal alkalmasabbnak látszik az érettségi vizsga keretében való gondoskodás, még pedig olykép, hogy az érettségi bizonyítvány egyetemi és főiskolai tanulmányokra képesítő hatályának elbírálásánál az érettségi vizsgán tanúsított tanulmányi eredmény mellett figyelembe fog vétetni az illető tanulónak erkölcsi magaviselete és egyénisége is, nemkülönben középiskolai tanulmányai ideje alatt elért tanulmányi eredménye. Ezáltal megadatik a mód, hogy az érettségi vizsgának sokszor a véletlentől függő, pillanatnyi lelki diszpozíciótól és pszichikai gátlásoktól befolyásolt gyengébb eredményét ellensúlyozzák a tanuló szorgalma és erkölcsi kvalitásai, amelyek reményt nyújtanak arra, hogy képzettségének hiányait a főiskolán pótolni fogja tudni. Minthogy pedig oly megfelelő rendszernek a kidolgozása, amely az igazságos és méltányos elbírálást leginkább megközelíti, nem könnyű feladat, ezért a javaslat, nagyon helyesen, idevonatkozó részletes szabályokat nem állapít meg, hanem a be. szerzendő jtdatok és a tett tapasztalatok alapján kidolgozandó eljárást kormányrendeletre bízza, amely a kérdés fontosságára tekintettel az államfő jóváhagyása elé lesz terjesztendő. ! Nem érinti ezzel szemben a javaslat az érettségi vizsgának a minősítési törvény szempont'. ülése 19Sít április 6-án, pénteken. 115 jábol meglévő hatályát. Az érettségi bizonyítvány tehát továbbra is mindazokra az állásokra képesít, amelyeket a minősítési törvény ehhez a végzettséghez köt. Szükségessé és időszerűvé tette a középiskolai reformot még az a körülmény is, hogy az 1883 : XXX. törvénycikkben nagy számban fordulnak elő homályos és hiányos fogalmazások, főleg szervezeti kérdésekben, valamint az állam és az iskolafenntartó egyházak jogviszonyára és a felügyeletre nézve. A középiskoláknál a vezetés, rendelkezés és felügyelet nem szabatos definiálása és összezavarása sok félreértésnek és kellemetlenségnek vált okozójává. Mindez kétségkívül szintén rendezésre szorul, annál is inkább, mert a lefolyt 50 éves gyakorlat folyamán kialakultak a helyes nézetek és fogalmak és elsimultak azok az ellentétek, amelyek az 1883. évi XXX. t.-c. megalkotásánál főleg felekezeti szempontokból fennállottak. Ezeknek az akkori ellentéteknek áthidalására való törekvés eredményezte a parlamenti tárgyalás alkalmával éppen azokat a módosításokat és változtatásokat, amelyek a szabatosság és világosság rovására az 1883 : XXX. t.-cikk'ben konstatálhatok. őszinte örömünkre szolgálhat — és ezt vagyok bátor nyomatékosan hangsúlyozni, — hogy a javaslatban megtaláltatott az a megoldás, amely mellett a történeti egyházak jogai tiszteletben tartatnak, de ugyanakkor az állam felügyeleti joga megfelelően biztosíttatik. (Ugy van! a jobboldalon!) Elégséges e tekintetben utalnom arra, hogy egyházi hatóság alá tartozó középiskolákban a tankönyveket, segédkönyveket és térképeket a fenntartó illetékes hatósága engedélyezi, azonban ezeket engedélyezés előtt he kell mutatni a miniszter ú|nak. Továbbá, hogy egyházi hatóság alatt álló középiskola érettségi vizsgájára a fenntartó illetékes egyházi hatósága küld elnököt, a miniszter pedig a főfelügyeleti jog gyakorlása céljából kormányképviselőt rendel. Ezekben voltam bátor a javaslat főbb rendelkezéseit ismertetni, rámutatva egyben arra, hogy a középiskolai reformra szükség van és az időszerű. Jelen javaslatnak törvényerőre emelkedésével hatályukat vesztő középiskolai törvényeink közül az 1883 :XXX. törvénycikknek csupán a középiskolák felügyeletére vonatkozó szakaszai maradnak egyelőre még érvényben, még pedig addig, amíg a középfokú hatóságok ügye törvényes rendezést nyer. Ennek előmunkálatai már folyamatban vannak, a miniszter úr azonban nem akarta annak elkészültétől tenni függővé a jelen javaslat benyújtását, annál az oknál fogva, mert a középiskola reformja összefügg a tanévvel, a felügyelet kérdése viszont a tanévvel nincs kapcsolatban,; összefoglalásul legyen szabad még egyszer hangsúlyoznom, hogy az előttünk fekvő javaslat, amely a tanulmányi rend, valamint a^tananyag tekintetében, továbbá az igazgatás és tanári testület kérdéseiben kevés újítást tartalmaz, megvalósítani kívánja az egységes szellemű és formailag is egységes középiskolát, amely a magyar értelmiségnek nemzeti irányú általános műveltséget van hivatva nyújtani. Ez a javaslat kerettörvénynek van szánva és az is a helyes, hogy kerettörvény gondoskodjék a középiskolai oktatásról. A tanügy fejlődésével változó kérdésekiben ugyanis a kellő időpontban kibocsátott, gyors adminisztratív intézkedé-