Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-257

Az országgyűlés képviselőházának 257. ülése I9$k április 6-án, pénteken. 113 különféle középiskolai típus keletkezett. Megszületett a hagyományos humanisztikus gimnázium mellett a természettudományos műveltséget adó reáliskola, majd a kettőt mintegy áthidaló, középfajú műveltséget adó, reálgimnázium. Meg kell jegyeznem, hogy a reálgimnázium eszméjét már az 1883 : XXX. tcikk parlamenti vitája során is többen felvetették, sőt egyesek ebben vélték feltalálni az egységes középiskola helyes alapját. Nagy vita folyt ugyanakkor a reáliskola fenntartása felett is. Felmerült a felső tagozatban a bifurkáció és felmerült a teljesen egységes középiskola gondolata. A kisebbségi vélemény utasítani kívánta a kormányt, hogy javaslatát vonja vissza és terjeszszen elő új javaslatot az egységes középiskola megalkotásáról. Egyik képviselő a vita folyamán rámutatott arra, hogy a középiskolai oktatás feladata mindkét típusnál, tehát a gimnáziumnál és a reáliskolánál is azonos lévén, helytelen ehhez két eszközt, azaz kétféle középiskolát adni. Trefort miniszter azonban ragaszkodott a gimnázium és reáliskola külön típusainak fenntartásához, veszedelmes kísérletnek minősítvén az egységes középiskolát. »Sub indice lis est« válaszolta Tref ort az egységes középiskolát követelő szónokoknak és a reáliskola eltörlését egyenesen államcsínynek minősítette, mert szerinte a reáliskola eltörlése szakítást jelentett volna a magyar iskolaügynek eddigi történeti fejlődésével. Az önálló reálgimnáziumot tehát nálunk — miként már voltam bátor említeni — csak gróf Klebelsberg Kunó szervezte meg az 1924 : XI. tcikk alapján, bár kétségtelen, hogy az 1883. évi XXX. tcikket módosító 1890: XXX. tcikk a görög nyelv és irodalom kötelező oktatása helyett a görögpótlós tanulmányi irány engedélyezésével lényegében már szintén reálgimnáziumot jelentett. Ez azonban, ahogy Komis Gyula igen t. képviselőtársam egyik nagyértékű tanulmányában megjegyezte, csak »titkos reálgimnázium«-ot jelentett és nem volt túlságosan kedvelt, mert a görögpótló tárgyak egyáltalában nem nyújtottak a göröggel egyenlő értékű művelődési anyagot. A görögpótlós tanulmányi irány amolyan pótkávé-féle szurrogátum volt — mondotta gróf Klebelsberg Kunó találóan az 1924 : XI. tcikk nemzetgyűlési vitája alkalmával. Annál feltűnőbb ezek után, hogy az 1924 : XI. tcikk alapján megszervezett reálgimnázium rövid időn belül olyan népszerűvé és közkedveltté vált, ami mindenesetre annak is köszönhető, hogy tárgyai közé néhai gróf Klebelsberg Kunó a latin és a német nyelven kívül még egy modern idegen nyelvet illesztett be. A reálgimnázium azonban az eddigi tapasztalatok szerint nemcsak hogy a gyakorlatban kitűnően bevált, népszerűségnek és közkedveltségnek örvend, hanem ezenkívül a másik két iskolafajtát, tehát a gimnáziumot és a reáliskolát is maga felé vonzotta. Ennek következményeképpen történtek azután a már említett rendeleti intézkedések, amelyek az úgynevezett gimnáziumi, reálgimnázium típusát keltették életre, megengedvén a gimnáziumban a görög helyett egy élő idegen nyelvnek rendes tantárgyként való tanítását. Minthogy pedig •—- miként már voltam bátor említeni — a reáliskolában régi miniszteri engedély alapján a latint mint rendkívüli tantárgyat tanítják, a helyzet ma az, hogy a fiúközépiskola tanulóinak körülbelül 80%-a tulajdonképpen reálgimnáziumba jár. Már ezek az adatok is világosan mutatják, ' hogy a közvélemény mind határozottabban a gimnázium és a reáliskola között mintegy középhelyet elfoglaló reálgimnázium iránt nyilvánul meg. Ez a megnyilvánulás pedig nem más, mint az egységes középiskola utáni vágy és elfordulás a középiskolai oktatásnak differenciálásától, ami sokkal inkább nyújt szakműveltséget, <min.t általános műveltséget és szem elől téveszti, hogy a középiskolának nem feladata gyakorlati pályára adni képesítést. A reálgimnázium, illetve az egységes középiskola iránti vágyódás nagyon természetes és érthető már csak azért is, mert 9—10 éves korban levő gyermeknél valóban szinte lehetetlen a hajlamának megfelelő típusú középiskola kiválasztása. Hiszen a hajlamnak és a képességeknek felismerése még az ötödik osztályba lépő tanulónál sem könnyű. Mégis a legtöbb ifjúnál e tkoírban már jelentkeznek a gondos szülők és tanárok által felismerhető hajlamok, amelyek alapján eldönthető, hogy a humanisztikum, a reáliák vagy a imodern nyelvek irányát válassza-e? Ezzel szemben ma azt. hogy egy gyermek (humanisztikus vagy reális irányban indul el, nem a hajlam dönti el, hanem legtöbbször az, hogy az illető gyermek szüleinek lakóhelyén történetesen milyen típusú iskola van. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) De még ott is — mint például a fővárosban — ahol az összes középiskolai típusok féltalálhatók, tehát szabadon lehet azok között választani, óriási felelősség nehezedik a szülőre, amikor ebben a gyermeke jövőiére oly életbevágóan fontos kérdésben kell döntenie. Az egységes középiskola iránti komoly vágyakozást még két feltűnő körülmény igazolja. Az egyik a szülők körében észlelhető és a meglevő reáliskoláknak reálgimnáziumokká való átszervezésére irányuló mozgalom. Ennek eredményeképpen eddig már a hatvani, soproni és szombathelyi reáliskolákat minősítette át reálgimnáziumokká a kultuszkormány. Igen jellemző, hogy Győr városa, ahol gimnázium is van, szintén kérte reáliskolájának átminősítését, amely kérést azonban a miniszter úr nem teljesítette. Az átminősítésre irányuló mozgalom indítóoka mindjárt világos lesz előttünk, ha figyelembe vesszük, — amit különben már megelőzőleg is voltam bátor röviden érinteni — hogy az 1924. évi XI. tc.-nek az egységes jogosításra vonatkozó rendelkezése már a numerus clausus miatt sem válhatott be a gyakorlatban. Mindaddig ugyanis, amíg az egyetemek jogi fakultásai a viszonyok kényszerítő hatása folytán kötve vannak a felvehető tanulók száma tekintetében, nagyon természetesen nem fogják a latin nyelvet vagy egyáltalában nem, vagy csak hiányosabban ismerő reáliskolát végzett jelentkezők sorából választani a felveendőket. Érthető és természetes tehát a szülők ijedelme és az a törekvése, hogy a lakóhelyükön levő reáliskola a tágabb jogosítást nyújtó és ezáltal a főiskolára való felvételt inkább biztosító reálgimnáziumimá szervezteseék át. A másik körülmény, amely az egységes középiskola utáni törekvést bizonyítja, ennél még jellemfőbb és fontosabb. Maga a műegyetem, tehát az a főiskola, amelynek részére a. reáliskola volna hívatva előkészíteni és képezni a hallgatókat, éppen ennek a törvényjavaslatnak előkészítő tárgyalása során a reáliskola eltörlése mellett foglalt határozottan állást és a Mérnöki Kamara is^ azon^ az állásponton van, hogy nincs szükség a reáliskolára, 17*