Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-257

Az országgyűlés képviselőházának 25 Kérem a t. Házat, méltóztassék a jelentést és 'a törvényjavaslatot az illetékes bizottsághoz utasítani. Elnök: A kormányjelentést a Ház kinyomatja és tagjai között szétosztatja. A statisztikai munkatervről szóló jelentést a Ház kinyomatja, .tagjai között szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint a pénzügyi bizottságnak. Az ország Szent Koronája mindkét őrének megválasztásáról iszóló törvényjavaslatot a ; Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a közjogi bizottságnak. Az ülést 15 percre felfüggesztem. {Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Napirend iszerint következik a középiskoláról szóló törvényjavaslat (írom. 718, 722) tárgyalása. Sztinyei Merse Jenő előadó urat, illeti a szó. Szinyei Merse Jenő előadó: T. Képviselőház! A közoktatás nagy kérdéseit, különösen a szervezeti és tantervi vonatkozásuakat kétségkívül nagyon nehéz közmegnyugvásra rendezni és megoldani, mert a felfogások és vélemények ezekben a kérdésekben nagyon különbözőek és ellentétesek. A közmegnyugvást és a közmegelégedést keltő megoldás nehézségeit fokozza az a körülmény, hogy a dolgok természeténél fogva többé-kevésbbé mindenki hivatottnak és illetékesnek tartja magát, hogy a közoktatás kérdéseihez hozzászóljon és azokban véleményt nyilvánítson. A szülők nagy társadalma és a laikusok tábora csak nehezen vagy gyakran egyáltalában nem hajlandó elfogadni a hivatott pedagógusok, és szakkörök felfogását és álláspontját, ami érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy ezekben a nehéz kérdésekben a szakemberek véleménye is erősen megoszlik és egymással sokszor homlokegyenest ellenkezik. Mégis be kell látni azonban és el kell ismerni, hogy a közoktatás területének szabályozásánál és rendezésénél a döntő szó a szakköröket és szakembereket kell, hogy megillesse s nem lehet az idetartozó íérdések megoldását a szülőkre és laikusokra bízni, s miként Trefor.t miniszter az 1883 :XXX. te. képviselőházi vitája alkalmával mondotta (olvassa): »Ha a szülők izlése szerint csinálnánk tantervet, olyant kapnánk, minőt a gouvernantok szoktak a kisasszonyok számára összeállítani.« Ilyen körülmények közö.tt kétszeresen örvendetes, ha a (közoktatásügynek kényes, érzékeny, kíméletet és nyugalmat igénylő területén tervbevett reform a közvélemény helyeslésével találkozik s .a szakkörök és laikusok részéről egyaránt olyan — mondhatnám — általános és osztatlan szimpátiával fogadtatik, amint azt az előttünk fekvő középiskolai törvényjavaslatnál észlelhettük. Ez mindenesetre*azt látszik bizonyítani, hogy a reformra szükség van, az időszerű és a reform alkotója szerencsés kézzel nyúlt hozzá a megoldásra megérett nehéz feladathoz. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Amióta a modern értelemben vett első magyar kultúrpolitikus, Ürmiényi József, a későbbi országbíró, mint a magyar királyi udvari kancellária tanácsosa, a Mária Terézia királynő által Bécsben 1777-ben kiadott Ratio Edueationis-szal a magyar közoktatásügyet államilag először rendezte és ezzel a nagykoncepciójú művel az addig jóformán kizárólag egyházi ügynek tekintett közKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ XXI. Y

. ülése 1934. április 6-án, pénteken. Ill oktatást az állami feladatok közé iktatta, kitérjieszkedvén. a közoktatásnak minden ágárai tehát a középiskolára is, azóta a magyar országgyűlést több ízben foglalkoztatta a közoktatásnak és ennek keretében a középiskolának nagyfontosságú ügye. Már az 1790—91-áfc évi országgyűlés szükségesnek tartotta a Tanulmányi Rendnek, az Ordo Studiorum-nak törvény útján való rendezését és az említett 1777. évi Ratio Edueationis megfelelő revízióját. Ebből a céLból Ürményi József elnöklete alatt országos bizottságot küldött ki, amely 43 ülésében a tanügy összes kérdéseit alapos tárgyalás és megfontolás alá vette. Ennek a regnikoláris bizottságnak javaslatait foglalja magában a Budán, 1806-ban megjelent második Ratio Edueationis, amely az elsőtől sok tekintetben eltér. Minthogy azonban mind az 1777-ben, mind pedig az 1806-ban kibocsátott Ratio Edueationis királyi rendelet volt, és nem országos törvény: a protestánsok nem voltak hajlandók elismerni a Ratio-k rendelkezéseit, úgyhogy azok hatálya csak a katholikus és az úgynevezett királyi iskolákra terjedt ki. A második Ratio Edueationis 1849-ig, azaz a szabadságharc leveretéséig volt érvényben. Ennek helyébe lépett az abszolutizmus alatt az Organisationsentwurf, amelyben először nyilvánult meg a maga teljességében a tanügy állami vezetésének (kizárólagos volta és amelynek egyik legnevezetesebb intézkedése az volt, hogy megszervezte hazánkban a reáliskolát. A kiegyezés után báró Eötvös József látott 1/ hozzá a magyar közoktatás ügyének törvényes szabályozásához és ennek a nagy programmnak a végrehajtása során terjesztette 1870 április 7-én a Képviselőház elé a középiskolai oktatásra vonatkozó első önálló törvényjavaslatot. A valószínűleg francia és svájci hatás alatt készült törvényjavaslat a közös alapon kiinduló és azután hármas irányba szétágazó középiskola elvére volt felépítve, meglehetősen bonyolult és a középiskola valódi t feladatával nem mindenben egyező elgondolással. Báró Eötvös Józsefnek 1871-ben bekövetkezett halála miatt azonban a javaslat nem került az országgyűlés tárgyalása alá és a középiskolák kérdése továbbra is nélkülözte a törvényes rendezést. Ez csak jóval később, több mint egy évtized múlva következett be Trefort Ágoston minisztersége alatt, aki jóformán hivatalbalépésétől, 1872-től kezdve, valamennyi országgyűlési cikluson terjesztett elő középiskolai törvényjavaslatot, amelyek azonban hosszú ideig a Ház bizottságának tárgyalásán túl nem jutottak és csak az; általa 1881-ben ^betérj esztett és átdolgozott javaslat került végre abba a helyzetbe, hogy alapos parlamenti tárgyalás után a középiskolai oktatás alapvető törvényeként, mint 1883. évi XXX. törvénycikk, napvilágot lásson. Trefort Ágoston középiskolai törvényének a legfőbb érdeme az, hogy a középiskola szervezetét és tanulmányi rendjét egységesen rendezte és megszüntette az e^ téren addig uralkodó valóban anarchisztikus állapotokat Az azóta eltelt több, mint fél évszázad alatt a középiskola életét lényegében mindmáig az 1883 :XXX. te. szabályozta és azon a világháború kitöréséig esak az 1890 :XXX. te. vál- i toztatatt, amely bevezette a gimnáziumba a görögpótlós tanulmányi irányt. A trianoni összeomlás után néhai gróf Klebelsberg Kunó hatalmas - kultúrreformprogramjában a középiskoláról sem feledkezett meg és etekintetben két törvényjavaslat' tal lépett a nemzetgyűlés elé. E javaslatok a 17