Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-244

90 Az országgyűlés képviselőházának ï nak sérelmes közigazgatási rendelkezéseivel Petrovácz Gyula és Büchler József képviselő­társaim bőven foglalkoztak; ezekre a magam részéről csak ott fogok visszatérni, ahol né­hány szerintem igazságtalan támadás vagy a javaslatot támogató álindok elhárítása szem­pontjából szükséges. Maga az autonómia lényege teoretice, de törvényeinkbein is meg van állapítva. Az autonómia a oni életünkben — akármennyire lemosolyogták is azt a törekvést, amely az autonómia sérelmét alkotmány sérelemnek ál­lította oda — többet jelent, mint egy egyszerű közigazgatási problémát. Sokszor szoktak arra hivatkozni, hogy a magyar nemzet állam­alkotó géniusza volt az, amely ezt a nemzetet fenntartotta. Igenis, ennek az államalkotó gé­niusznak legértékesebb és legsajátosabb pro­duktuma a vármegyei rendszerben kiépült autonómia, önkormányzat gondolata. (Ügy van! Ügy van!) Össze szokták hasonlítani a magyar alkotmányt az angol alkotmánnyal és bizonyos megelégedéssel és bizonyos jogos nemzeti büszkeséggel állapítjuk meg, hogy ennek a f két alkotmánynak a fejlődése sok hasonlóságot tartalmaz. Éppen az autonómia pontja az, amelyre nézve megállapíthatjuk, — és ennek a jogfejlődésnek a világ történeté­ben is értéke van — hogy az autonómia ki­fejlődésében még Angliát is megelőzte a ma­gyar nemzet alkotmányjogi fejlődése. Angliá­ban az autonómia királyi átengedett hata­lomból eredt, a békebírói intézményből fejlő­dött ki. Nálunk már kezdetben, már Kálmán király idejében az ítél őszéket tartó nádort a vármegye választott bírái kísérték ítélőszéki útján. (Jánossy Gábor: A vérszerződésben is vannak nyomai!) Az egészen ősi alkotmányra nem akartam átmenni, miután alkotmányunk kifejlődése és a vármegyei rendszer kifejlő­dése valamivel később történt. (Eckhardt Ti­bor: A vérszerződésben benne van, de most kezdik kivenni!) Méltóztatnak azonban látni az első megállapításnál, milyen nagy különb­ség van abban, hogy itt a vármegye közön­sége, a nemesi közönség, a nemzet nemessége választotta a bírákat, míg ott királyi kineve­zés alapján gyakorolták jogaikat f és rövid időn belül kialakult a vármegyei ítélőszék és már a XIII. században választott táblabírák gyakorolták az igazságszolgáltatást. Nem. akarok túlságosan időzni ezeknek a múlt eseményeknek és .a múlt fejlődésnek megállapításánál, csak'rámutatok arra,, hogy ha van sajátságos magyar alkotmányjogi produktum, akkor az éppen az autonómia in­tézménye. Azt mondja Tóth Pál t. képviselő­társam, hogy az autonómia nem lehet egy le­zárt, végleges valami, az is alá van vetve a fejlődésnek. Teljesen igaza van és a magyar autonómia, a magyar önkormányzat végig­csinálta ezt a fejlődésst: végigcsinálta min­den vonatkozásban, anélkül azonban, hogy lé­nyegében változott volna. Hogy mi az autonómia lényege, azt Jánossy t. képviselőtársam nagyon precíz meghatáro­zásban adta már néhány évvel ezelőtt is az előző javaslatnak tárgyalásánál és ugyanazt ismételve, nagyon helyesen, előadta most is. Engedje meg azonban t. képviselőtársam, hogy ez alkalommal ne az ő definícióját fogadjam el, amelyet különben teljes egészében aláírok, to­vábbi megállapításaim alapjául, hanem a ma­gyar törvénykönyvre helyezkedve, egyenesen a fővárosi 1872:XXXVI. te. megállapításaiból in­duljak ki. Az 1872 :XXXVI. tc.-et én klasszikus h- -4. ülése 1934- február 27-en, kedden. törvénynek tekintem. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Minden vonatkozásban, stílu­sában, rendelkezéseiben valami klasszikus tö­mörséggel határozta meg a törvényhatóságok feladatát és az önkormányzat lényegét. Az L872:XXXVI. te. 2. § következőképpen ren­delkezik (olvassa): »Az ekkép alakított főváros, mint önálló törvényhatóság, az 1870:XLII. te. értelmében gyakorolni fogja a törvény korlátai közt: a) az önkormányzatot, b) az állami közigazgatás közvetítését, c) foglalkozhat ezenkívül egyéb közérdekű, sőt országos ügyekkel, azokat megvitathatja, azokra nézve megállapodásait kifejezheti, a többi törvényhatóságokkal és a kormánnyal közölheti, s kérvény alakjában a Képviselőház­hoz közvetlenül felterjesztheti.« A 3. §. megmondja, hogy mit kell érteni ön­kormányzat, autonómia alatt, amikor a követ­kezőképpen rendelkezik (olvassa): »Önkor­mányzati jogánál fogva a főváros saját bel­ügyeiben önállólag intézkedik, határoz és sza­bályrendeleteket alkot és határozatait és sza­bályrendeleteit saját közegei által hajtja végre, tisztviselőit választja, az önkormányzat és köz­igazgatás költségeit megállapítja, s a fedezetről gondoskodik, a kormánnyal közvetlenül érint­kezik.« Ebben a meghatározásban én az önkor­mányzatnak teoretikusan megállapított minden elemét megtalálom. Az első megállapítás utal arra, hogy a főváros intézkedik, megállapítja tehát, hogy az önkormányzat alanya a fővá­ros, a város lakossága. Megállapítja, hogy sa­ját belügyeiben intézkedik, önállóan intézkedik és megállapítja végül azt, hogy ez az intézke­dés saját választott szervei, saját választott tisztviselői útján történik. Ami a belső ügyeket illeti, ezek valóban változásnak voltak alávetve. Az autonómia kez­detben a maga jogkörében mindenütt a világon alig tartott mást, mint az igazságszolgálta­tást és a rendészetet. Azután hozzájárult a ka­tonai szolgálat kérdése. De ahogy az idő fejlő­dött, ahogy az élet alakult, ezek közül a jogkö­rök közül egyesek természetesen átmentek a centrális hatalom intézkedésébe, viszont az élet, a technika, a népsűrűség és egyéb körül­mények jelentkezése után egészen új körök ke­letkeztek, amelyek a helyes felfogás szerint az autonómia hatáskörébe tartoznak. Ebből a szempontból tehát nem is igen lehet kifogást emelni, ha egy-egy ügyet a törvényhozás böl­csesége kivesz az autonómia hatásköréből és a centrális hatalom intézkedési körébe visz át; csak nem szabad olyan intézkedéseket Jenni, amelyek már nem a belső ügyek körét szűkítik, hanem magát a belső ügyek létét, fennforgását egyenesen lehetetlenné teszik. Fontos azonban a belső ügyek meghatáro­zásán kívül a törvénynek az a helyes megálla­pítása is, hogy az önkormányzat alanya a fő- ^ város, hogy ez az önkormányzati jog a fővá- !" rost illeti meg. Természetes, hogy itt is beállott bizonyos fejlődés, mert hiszen, amikor a törté­nelem folyamán az önkormányzat birtokosa a nemesi nemzet volt, természetesen más volt a szerve, más volt a jelentkezési formája, mint ahogy az 1848-i parlamentáris kormányzat megalakítása után jelentkezik a mi alkotmá­nyunkban. A nemesi nemzet helyébe belépett az állampolgárok összessége, hogy úgy fejez­zem ki magamat, maga az egész ország, a nép. így állapítja meg ez a törvény is, hogy az autonómiának rendelkező alanya a főváros,

Next

/
Thumbnails
Contents