Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-244

Az országgyűlés képviselőházának 2UU. ülése 19$U február 27-én, kedden. 87 látom, mert a jogegyenlőséggel, az önkormány­zati elvvel szemben a diktatúra újabb előretöré­sét látom, úgy nemzeti, polgári és konzervatív, mint demokratikus és baladó szempontból el kell utasítanom magamtól a törvényjavaslatot még általánosságban is. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: T. Képviselőház! Az előttem szó­lott t. képviselőtársam fejtegetései utolsó ré­szében szóvátette azt a valamikor, a magyar­ságnak egy igen szomorú idejében szálló igévé vált mondást, hogy: »bűnös Budapest.« En eb­ből a reminiszcenciából óhajtok most kiindulni és meg akarom cáfolni azt a most is itt-ott felburjánzó és itt-ott jelentkező tévhitet, hogy Budapest és a vidék között bármiféle ellentét is lehet. (Jánossy Gábor: Nem is volt!) Nem is lehet, nincs is. Mindjárt egy demonstratív pél­dával akarok szolgálni arra nézve, hogy a vi­dék 'képviselői milyen heroikus áldozatot hoztak éppen akkor, amikor a főváros érdekeiről volt szó, és amikor a fővárost kellett naggyá tenni, hiszen ennek a szomorú, megcsonkított hazának a fővárosáról volt szó. Valamikor, nem tudom hány esztendővel ezelőtt, amikor a nemzetgyűlés ülésezett és az 'adóreformokat tárgyalta, — akkor itt nagyohb részt vidéki, kisgazda, csizmás képviselők vol­tak — szóbakerült az adóreform, hogy az egyes municipiumoknak, közületeknek, tör­vényhatóságoknak, városoknak milyen adó­nemeket engedjenek át. Akkor ez a nemzet­gyűlés szavazta meg azt, hogy a kereseti adó, a forgalmii adó, szóval azok az adónemek en­gedtetnek át a városoknak, amelyek kiadósak voltak. Akkor nem gondoltak arra, hogy ez­zel az intézkedéssel, amellyel egyszerre meg­nyitották a fejlődés útját Budapest előtt, be­zárták a. vidék fejlődésének az útját. Hiszen valamikor a háború előtt a vidéki nagyváro­sok, nagyközségek, az Alföld nagyközségei voltak olyan gazdasági helyzetben, hogy tud­tak saját erejükből fejlődni, tudtak villany­világítást csinálni, tudtak járdát építeni, artézikutakat fúrni, egész sereget, mind a maguk erejéből. Azóta nem tudnak, ma és a múlt esztendőben már egyetlenegy alföldi vá­ros sem jutott el még addig sem, hogy meg­levő artézikútját javítani bírta volna. Akkor is segélyt kellett kérniök az államtól, mert azok az adók, amelyeket a vidék lakosai fizet­nek, nem maradnak ott a község pénztárá­ban, hanem feljönnek az állam pénztárába, azok az adók, amelyeket a vidék földadó és házadó címén fizet, mind állami adók, a ke­reseti adó, egy pár vidéki kereskedőt nem számítva, majdnem nulla ezekben a váro­sokban. Ezeknek a kereseti adóknak átengedése tette naggyá Budapestet, ez adta meg az anyagi alapot a fejlődésre, ez hozta létre ^azt, hogy, nem tudom, Újpest polgármesterének fizetését egy pár 'esztendővel ezelőtt, mint a tisztviselői fizetések esimborasszóját emleget­ték, azért, tmert egyes városok ennek az adó­nak nagy hasznát látták ugyanakkor, amikor az alföldi községek elsorvadtak. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ezt azért említem meg, mert dokumen­tálni akarom, hogy a képviselők között soha­sem volt a fővárossal szemben semmiféle ellenszenv. Nincsen a vidék városaiban sem. Ha volna, mi vagyunk azok, akik dolgozunk rajta, hogy ezeket az ellentéteket kiküszöböl­jük és mi vagyunk azok, akik minden erővel azon dolgozunk, hogy az ország fővárosa, még a csonka ország fővárosa is maradjon nagy, legyen nagy, (Jánossy Gábor: Ügy van!) legyen mintaszerű minden intézményé­ben. Mi csak sóvárogva tudunk nézni a fő­város igazán mintaszerű intézményeire,- — hogy a magam szakmájáról szóljak — a köz­egészségügyi intézményekre. Hát hol van falun, a megyében, a vidéken csak egy kis része is annak a közegészségügyi szolgálat­nak, amely Budapest lakóinak rendelkezé­sükre áll? (Ügy vam! Ügy van!) Méltóztassék csak megnézni az alföldi ta­nyai lakosnak, annak a tiszántúli magyarnak az életét, akinek nem áll rendelkezésére semmi. ami az ember földi életét szebbé vagy jobbá teszi. Ott nincsen villanyvilágítás, ott nincsen járda, ott nincsen sem színház, sem mozi, nin­csen Opera, ami itt, hála Istennek, mind meg­van. Ott az úriembert is csak a halottkém és a végrehajtó képviseli. (Ügy van! Ügy van!) Tessék ezt a. helyzetet összehasonlítani az or­szág fővárosának helyzetével és akkor tessék kezüket a szívükre tenni és azt mondani, hogy a vidék lakossága, nem örömmel és büszkeség­gel nézi, hogy mégis csak van egy hely az or­szágban, amely a kultúrának olyan magas ní­vóján áll, mint ahogyan Magyarország fővá­rosa ... (Petrovácz Gyula: De a vidéknek van joga és szabadsága! — Jánossy Gábor: A fővá­rosnak is van! — Petrovácz Gyula: Nincs! — Jánossy Gábor: Dehogy nincs! Az urak azt tet­ték a városházán, amit akartak! — Ellenmon­dások balfelől. — Petrovácz Gyula: Most veszik el.) Méltóztassék megengedni, hogy örömöm­nek adjak kifejezést, hogy Petrovácz képviselő­társunk azt mondja, hogy a vidéknek van joga és szabadsága, mert eddig mindig azt hallottam ellenzéki oldalról, hogy önöket, vidéki képvise­lőket nyilt választójoggal választották meg, csak mi vagyunk az igazi képviselők, akiket lajstromos titkos választással választottak. Na­gyon örülök azért, mert az előttem felszólalt képviselő úr kitért ennek a lajstromos válasz­tásnak, ennek az általános, titkos lajstromos választásnak a hibáira, észrevételeket közölt arra vonatkozólag, micsoda visszaélésekre ad ez módot. Ezekre a visszaélésekre a nyilt választás nem tud annyi módot adni, mint a titkos vá­lasztás, (Vázsonyi János: Ott van más!) és ha kifogásolni tetszik azt, hogy... (Vázsonyi Já­nos: Vannak titkos szavazások a világon,-anol nincsen ajánlási rendszer és nincsen boletta!) Nem oszt és nem szoroz az ajánlási rendszer, mert titkosan oda szavaz mindenki, ahova akar. (Zaj. — Elnök csenget. — Vázsonyi János: A bolettával való visszaélés!) A bolettával való visszaélés megint a pártok politikai szereplé­sére vonatkozik. Vidéken nincsen meg ez a bo­lettavásárlás. (Jánossy Gábor: Ott tiszta a le­vegő! — Derültség a baloldalon.) Mindenesetre leszögezem azt, hogy a nyilt választás mellett is vannak bizonyos előnyök: azok az egyéni ér­tékek, amelyek a falvakban és egyes vidékeken teremnek, jobban tudnak érvényesülni, mint idefenn, ahol a lajstromos választási rendszer mellett elvész az egyes ember egyénisége. (Vá­zsonyi János: En is az egyéni választás híve vagyok!) Amikor a választási rendszerekről vi­tatkozunk, kétségtelen, hogy a titkos választás­14*

Next

/
Thumbnails
Contents