Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-244

Az országgyűlés képviselőházának 2U­lis választójogi rendszert teremt meg, amely­nek rettenetes mivoltát és lehetetlenségét a »Magyarország«­ban egy kitűnő cikkben Be­recz Sándor hírlapíró mutatta, ki. Ezt a cik­ket részleteiben itt nem ismertetem, mert bi­zonyára méltóztattak olvasni. E cikk szerint a jelenlegi rendszer a megbízhatóságot utcák szerint rajonírozza Budapesten, úgy, hogy a Károly-körútnak az egyik oldalán például sokkal többet ér a szavazat, mint a másik ol­dalon. Ha valaki átköltözik a jobbpartról a balpartra, abban a pillanatban sokkal keve­sebbet ér a szavazata, tehát megbízhatatlanná válik; he pedig átköltözik a balpartról a jobb­partra, rögtön megbízhatóvá válik és szava­zata sokkal többet ér. En azonban nem erről akarok beszélni, mert ezt már igen sokszor megírták igen ki­tűnő és szakavatott tollal, mint legutóbb Be­recz Sándor, és igen sokszor elhangzott rész­letesen itt a parlamentben is. En csak azt óhajtom kimutatni, hogy ez a kerületi be­osztás a polgári, nemzeti és konzervatív ér­dekek ellen való. Ha tehát a kormány állan­dóan azt hangoztatja, hogy ő polgári, nem­zeti és konzervatív érdekeket véd és ennek az irányzatnak a szolgálatában áll, pontosan ennek az ellenkezőjét cselekszi és éri el an­nak a kerületi beosztásnak az alakjában, amely az 1930 : XVIII. tc.-ben van lefek­tetve. A perifériákat előnyben részesíti, előnybe helyezi a belső városrészekkel szemben, 1925-ben Angyalföld, Zugló, Kőbánya, Lágy­mányos^ és Öbuda, az öt külváros, egyenként 10 törvényhatósági bizottsági tagot választott. Az 1930 : XVIII. te. ezt az öt kerületet érin­tetlenül hagyta, ezeknek a számarányát töké­letesen épségben engedte. Ezzel szemben a belső városrészeknél, még a dédelgetett Várnál és a tradíciók folytán ál­landóan megkülönböztetett bánásmódban ré­szesülő Belvárosnál is leszállította a törvény­hatósági bizottsági tagok létszámát, a Várnál és a Belvárosnál 16-ról 10-re. A legkraszabbul azonban azoknál a kerületeknél történt a jog­esonkítás, ahol a főváros lakosságának legna­gyobb része lakik és ahol ötször annyi szava­zat kell e beosztás szerint egy bizottsági tag­ság elnyeréséhez, mint a perifériákon. Értem ez alatt a Terézvárost, ahol az 1925-ös beosz­tás szerint 34 bizottsági tag helyett 1930-ban 12, az Erzsébetvárost, ahol az 1925-beli 34-es létszámmal szemben az 1930:XVTIL te. már csak 12 és a Józsefvárost, ahol az 1925-beli 34-es taglétszámmal szemben már csak 14 tör­vényhatósági bizottsági tag választására adott a törvény módot és alkalmat. Valamivel kisebb mértékben, de mégis megcsonkította 22-rŐT 10-re a Lipótváros és a Ferencváros törvény­hatósági bizottsági tagjainak létszámát js. Ez azt jelenti, hogy a kormány a perifériákat a belső területtel szemben előtérbe helyezi, ez azt jelenti, hogy a külvárosokban lakók sza­vazati joga többet ér, mint a belső területen lakók szavazati joga. Ezt nevezik polgári ér­deknek, nemzeti érdeknek, konzervatív érdek­nek ugyanakkor, amikor annak, aki az adók többségét fizeti, jogát megcsonkítják annak javára, aki esetleg közsegélyből él. Én a jog­egyenlőséget kérem úgy azok számára, akik adót fizetnek, mint azok számára, akik a peri­fériákon nyomorognak; nem kívánom azok jogát sem elkobozni, de nem akarok prémiu­mot, előnyt adni a külvárosoknak a belső terü­letekkel szemben, amikor ezt nem nevezhetem £. ülése 193 U február 27-én, kedden. 83 sem nemzeti, sem konzervatív, sem polgári érdeknek. Meg kell emlékeznem a kerületi beosztás aránytalansága mellett az 1930:XVIII. te. leg­rútabb, legocsmányabb részéről is, amelyet a javaslat szintén nem változtat meg... Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék tar­tózkodni a sértő imparlamentáris kifejezések­től. A képviselő úr más szavakkal is elmond­hatja bírálatát. (Játíossy Gábor: Mondja, hogy ellenszenves! Ez szebb kifejezés! — Derültség.) Vázsonyi János: Az nem volna elegendő, hiszen arról az ajánlási rendszerről beszélek, amelyet maga a belügyminiszter úr is a leg­élesebben ítélt el, csak megváltoztatni nem volt még hajlandó. (Simon András: Hát akkor döglött oroszlánra nem kell lőni!) Nem dög­lött, mert él. (Lázár Miklós: És nem is orosz­lán!) Ez az ajánlási rendszer még mindig ér­vényben van és megváltoztatását még mind­ezideig nem látjuk. Ez az ajánlási rendszer kibővítése annak az ajánlásnak, amely a kép­viselőválasztósoknál dívik, amely egyszerű aláírásos ajánlás formájában van érvényben. (Jánossy Gábor: Együtt szűnik meg mind a kettő!) A képviselőválasztási ajánlási rend­szer is megbukott, mert hiszen méltóztatnak nagyon jól tudni azt az egy csekélységet, hogy a legutóbbi országgyűlési képviselő­választás idején Budapest déli választókerü­letében sokkal több volt az ajánlók száma, mint a szavazók száma, ami ennek a rend­szernek tökéletes csődjét és bukását jelenti. (Müller Antal: A vidéken is nagyon sok helyen!) Következett a törvényhatósági választáso­kon ennek kiszélesítése a bolettarendszerrel. A falunak adott^ boletta mellett a város is kapott egy bolettát, a szavazó-bolettát, ez lett a törvényhatósági választások idejében az egyetlen értékpapír, amelyben még kereslet mutatkozott. Különösen az ajánlási idő lezárta előtt volt tomboló hossz ezekben a papírok­ban, amelyeknek külön árfolyamuk volt, amelyekre külön tőzsde alakult azokból, aki­ket az jegyes pártok megbíztak a boletták gyűjtésével. Minden pártnak megvolt a maga szervezete az ajánlási boletták gyűjtésére. Ezek a bolettagyüjtők természetesen nem a kaszinók tagjaiból kerültek ki, de ha a, gaz­dasági helyzet így fejlődik tovább, akkor na­gyon könnyen lehetséges, hogy a legközelebbi választásnál már kaszinói tagok is lesznek a bolettagyüjtők között. Ezek a bolettagyüjtők a tőzsdének, az árfolyamfelverésnek, a csere­üzletnek, a hamisításnak állandó iskolapél­dáit teremtették meg. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ennek kivizsgálása pedig teljesen és töké­letesen lehetetlenné vált, mert hiszen olyan rövid idő alatt kellett végezni az ajánlások átvizsgálásával, hogy a biztos képtelen volt megállapítani, melyik ajánlás igazi és .melyik nem. Egyetlenegy esetre mutatok csak rá, amely mutatja, hogy milyen csalások történ­tek a bolettával és csak egyesek jóhiszemű­sége mentesíthetett néha, ha rájöttek, a csa­lásoktól. A szabadelvű párt vezére, Eassav Károly feleségének bolettáját a demokrata­párt választási irodájába hozták be a tör­vényhatósági választásokon, mert félrevezette őt egy bolettagyüjtő és csak a mi jóhiszemű­ségünkön múlt, hogy mi azt természetesen visszaküldöttük azonnal. Ez mutatja azt, hogy tökéletesen és teljesen a csalások sorozatát

Next

/
Thumbnails
Contents