Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-244
78 Az országgyűlés képviselőházának azokat tüzetesen nem ismeri. Ez az első lépés semmiesetre sem nevezhető a szakszerűség diadalának, de nem nevezhető szakszerűségnek az sem, amit a kormánypárti oldalról felszólalt Jánossy Gábor t. képviselőtársam mondott, mint a túloldal első szónoka, hogy ez a javaslat az autonómia kiszélesítését, diadalát jelenti. Ha igen t. képviselőtársam az ő egykori principálisának, Mátyus Arisztidnek felszólalásait fogja elolvasni az 1872-i törvényjavaslat .vitájából, meg fogja látni, hogy ez a törvényjavaslat retrográd lépés még az első, 1872-es törvényjavaslattal szemben is, de különösen az, ha elolvassa ugyanannak az 1872-es törvényjavaslatnak vitájából Jókai Mór igazságait, amelyek az ő felszólalásában tükröződtek vissza, amit azért vagyok bátor Jánossy Gábor t. képviselőtársam figyelmébe ajánlani, mert tudom, hogy ő az irodalomnak, és így elsősorban Jókai Mórnak ma is hódolója és rajongója. Szakszerűségnek nem volt nevezhető Gáspárdy Elemér t. képviselőtársam felszólalása sem, aki — szakszerűségről lévén szó — azokkal az adatokkal, amelyekkel bennünket akart megtámadni, a tájékozatlanság szakszerűségéről tett tanúbizonyságot. Olyan támadást intézett ellenünk, olyan adatokat hozott fel velünk szemben, akik itt az ellenzéki oldalon ülünk, amely témakörben állandóan, több mint tíz esztendőn keresztül, mi vittük a támadások prímjét és állandóan mi kívántuk mindazoknak az intézményeknek, mindazoknak az álláshalmozásoknak a megszüntetését és megváltoztatását, amelyeket most velünk szemben, mint vádat olvasott fel Gáspárdy képviselő úr. Ezzel kapcsolatban, a képviselő úr Összeállított statisztikájával kapcsolatban, amelynek nagy része ma már nem ibír aktualitással, és amelynek nagy része már megváltozott, legyen szabad csak két kérdést feltennem. Az egyik kérdés az, hogy ki volt többségben a városházán és kinek a rendszere uralkodott a városházán az utóbbi esztendőkben, vájjon a miénk-e, akik a baloldali ellenzéket képviseljük, vagy pedig a kormánypárté-e, amely kormánypárt részéről most ez a rendszer támadásban részesül a törvényjavaslat indokolásában és a felszólalásokban, mint pl. Gáspárdy Elemér képviselő úr felszólalásában is. Meg kell kérdeznem, kinek a pártjához tartozik és tartozott Kozma Jenő képviselőtársunk, aki tudvalevőleg a városházán a legnagyobb hatalmat, a legnagyobb súlyt, a legnagyobb tekintélyt jelentette és jelenti ma is? Hozzá kell azonban tennem, hogy azokról a jelenségekről, amelyekről Gáspárdy Elemér képviselő úr megemlékezett, Kozma Jenő képviselő úr sem tehet, ez irányban még vele szemben sem — innen kell megállapítanom — emelhető gáncs vagy vád. (Szűcs István: Hát ki tehet róla?) A rendszer tehet róla. Azt a téves beállítást szeretném kiküszöbölni és megváltoztatni, amely ma a köztudat" ban szerepel a javaslattal kapcsolatosan, ez a téves beállítás pedig az, mintha ez a javaslat és az 1930 : XVIII. te. állanának egymással szemben. En a magam részéről az 1930 : XVIII. tc.-et nem védem, nem kívánom, nekem az nem kell. Ellenkezőleg, az 1930 : XVIII. tc.-et én az autonómia sírjának tekintem, aminthogy ténylegesen az is, ez a javaslat pedig már csak fejfa azon a síron, amelyet az 1930 : XVIII. te. a székesfőváros számára törvényes alapon megteremtett. A divattal kapcsolatosan itt bizonyos diva%Á. ülése 193 U február 27-én, kedden. tos, külállamqkban létező és előtérbe jutó nemzetközi behatásokat találok mind az 1930. évi XVIII. tc.-ben, mind különösen ebiben a javaslatban. Megtalálom a német behatást abban, hogy már az 1930 : XVIII. te. is »gleichschaltolta« I az autonómiát, ez a javaslat pedig tökéletesen | sterilizálja. (Jánossy Gábor: Hagyjuk azokat a német kifejezéseket! — Halljuk! balfelől.) Megtalálom a román behatást is. (Jánossy Gábor: Ne sterilizáljon és ne gleichschaltoljon itt magyar képviselő!) Nem én, hanem a törvény és a javaslat. (Jánossy Gábor: Abban ugyan nem találja meg! — Esztergályos János: Ne lázadozzék ott a képviselő úr!) Megtaláljuk a román behatást, ahol tudvalevő, hogy olyan választási rendszer uralkodik, amely a többségből kisebbséget és a kisebbségből többséget csinál és amely a választási matematika segítségével gyönyörűen el tudja tiporni mindazokat a pártokat, amelyek kormányzati szempontból nem kellemesek. Ezt a behatást is megtaláljuk a kerületi beosztás aránytalanságában és az ajánlási rendszerben. Megtaláljuk az olasz behatást is, a fasizmus rendszerét, amely az érdekképviseleteket részesíti elsősorban parlamentáris képviseletben a népszavazás képviseletével szemben. Mondom, megtaláljuk ezt az érdekképviseleti tagok intézményében. Végül pedig megtaláljuk — és ez talán a legaktuálisabb most a szovjetegyezmény idejében — az orosz behatást is, mert az orosz ötéves tervvel szemben ez a javaslat egyéves tervezetet inaugurál, amelynek tartalmát nem ismerjük és éppen azért, mert nem ismerjük, egy olyan javaslattal, amelynek lényege ez a tervezet volna, komolyan foglalkozni sem tudunk. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a javaslattal kapcsolatosan mindenben a nemzetközi elv érvényesül, a nemzeti és polgári elv, a nemzeti és polgári gondolat viszont, amelynek megölője éppen az az aránytalan kerületi beosztás, amelyről később leszek bátor majd részletesebben szólni, háttérbe szorul. Ez a javaslat folytatása, kiegészítője annak a [rendszernek, amely Nagy-Magyarország minden institúcióját lerombolja és bármennyire nem szeretem ezt a szót, mégis kénytelen vagyok ezt használni ezzel a javaslattal és rendszerrel szemben: ez a rendszer és ez a javaslat a destrukciót képviseli. Igen t. Képviselőház! Nem hallottunk az előadó úr előadásában, sem a bizottságban, sem itt a Képviselőház plénumában az autonómia múltjáról, holott, ha egy törvényjavaslattal foglalkozunk, annak történelmi múltját is meg kell rajzolnunk, annak történelmi képét is látnunk kell ahhoz, hogy komolyan foglalkozhassunk vele, hogy komolyan hozzászólhassunk. Magyarországon az autonómiáknak igen nagy múltjuk van. Azt hiszem, nem szükséges íbiben a parlamentben hosszasabban megemlékezni arról a múltról, amelyet a megyei autonómiák jelentettek, nem szükséges ^megemlékezni arról, hogy a magyar alkotmány védőbástyái mindenkor az autonómiák voltak. Az autonómiák védték az egykori önkénnyel szemben az adó- és ujoncajánlás jogát, és az autonómiákból fejlődött ki később a magyar országgyűlés is, hiszen a rendi országgyűlés elsősorban tulajdonképpen a megyei autonómiák kiküldötteinek gyűlése volt. A múlt század negyvenes éveiben még elméleti vita folyt az autonómia jogkörének kiterjesztői és a centralisták