Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

70 Az országgyűlés képviselőházának 243. ülése 193 U február 23-án, pénteken. költségvetést a minisztérium hagy helyben, sőt azt hiszem, a fizetések kérdésében még továbbmenőleg is lett volna módja a belügyminiszter úrnak, a kormánynak odahatni, hogy változások történjenek és nem hiszem, hogy ha az üzemekben hibák vannak, jobban fogja érteni a dolgot a minisztériumból kiküldött tisztviselő, aki bürokráciához szokott ember, mint azok, akik végre is ezeknek az üzemieknek életét látták, résztvettek benne, vagy «lienőrizték. Az, hogy a törvényhatósági tanácsot vissza akarják változtatni, hogy ne politikusokból álljon, nem olyan nagy dolog és hogy erre nem volt szükség, azt inkább csak azoknak a kritikáknak alapján mondom, amelyeket elsőrangú közigazgatási jogászoktól olvasok. Ezt a változtatást, hogy ne laikus tanács legyen, lehetett volna kombinálni és akkoir egészen csekély változtatással ki lehetett volna küszöbölni ezeket a hibákat, amelyeket a miniszter úr a mostani tanács működésében lát. A másik különbség, amely a belügyminiszter úr között és köztünk fennáll, a következő. A belügyminiszter úr azt mondja: ezek az intézkedéseim, amelyek a törvényjavaslatban vannak, nem sértik az autonómiát. Illetve objektíve elismeri, hogy átmenetileg természetesen igenis korlátozzák az autonómiát, de még sem annyira, nem oly kihívóak az intézkedések, hogy egyenesen az autonómia letörését céloznák, vagy egy autonómiaellenes gondolatot akarnának a törvényhozásba becsempészni. Itt is csak azt mondhatjuk, hogy mi azt gondoljuk, nincs szükség ilyen, az autonómiát átmenetileg is korlátozó intézkedésekre, ha tehát mégis vannak benn a törvényjavaslatban ilyenek, ennek bizonyos autonómiaellenességét gyanítjuk, vagy objektíve látjuk. Azt mondja még a miniszter úr és itt jön a harmadik különbség: enyém a felelősség, hogy a főváros gazdasági élete romlik-e, javul-e, stb., én pedig felelősségem érzetében azt látom, hogy a mostani eszközökkel, vagy pedig az eddigi ellenőrző hatalommal nem tudom a fővárost ezen az úton megállítani. Ez a miniszter úr szubjektív érzése. En pedig kénytelen vagyok objektíve nézni egy törvényjavaslat intézkedéseit és ha objektíve azt látom, hogy azok olyanokat tartalmaznak, amelyeket egyrészt feleslegeseknek tartok, másrészt amelyek az autonómia szempontjából és egyáltalán az autonómiai gondolkozásra károsiak, természetesen eizen az objektív alapon az következik be, hogy a régi állapot megmarad. Így látom én, a belügyminiszter úr és köztünk, a javaslat ellenzői közt fennálló különbséget. Már most, ha nézem a tárgyi konkrét rendelkezéseket, amelyek a törvényjavaslatban benne vannak, miben látom itt az autonómia egy^ felesleges sérelmét'! Nem akarok beszélni •arról, hogy mi a miniszter úr szándéka, mert meg van mondva a latin mondásban, hogy de internis^ non judicat praetor, én tehát csak magát a tárgyi rendelkezéseket nézem és a következőkben tudom megállapítani az autonómia sérelmét, vagy mondjuk iazt, hogy ezekkel az intézkedésekkel olyan könnyen túltesszük magunkat azon, hogy az önkormányzatot, az önkormányzat ideálját, eszméjét ne sértsük. Akárhogy mondotta Gáspárdy t. képviselőtársam, hogy ő jobban szeretett volna kormánybiztost, én csak azt látom, hogy csak a neve más, mert a főpolgármester is kormánybiztos. Kormánybiztosok kiküldése a magyar jogtörténelembeii mindig nagy hullámokat felverő dolog volt. A királyi biztosok, akik a megyékbe, az autonómiákba jöttek, lényegében ugyanazok voltak. Véres harcok folytak ezek körül a kérdések körül és megbélyegzett embernek tartották az alkotmány szempontjából azt, aki ilyen dolgokra vállalkozott. A kormánybiztos tehát tulajdonképpen megvan, csak főpolgármester a neve. A másik dolog, ami szerintem az autonómia eszméjével nem egyeztethető össze, az, hogy olyan tervezetet adhat ki a belügyminiszter úr a főpolgármesternek, amilyet jónak lát. Es most meg kell szavazni egy felhatalmazást, amikor fogalmunk sincs e tervezet konkrét tartalmáról. Hozzájárul ehhez az, hogy a tervezet alapján minden olyan kérdés, amely egyenesen az autonómiához, vagyis annak legfőbb szervéhez, a törvényhatósági bizottsághoz tartoznék, ipso facto onnan ki van véve és így csak a főpolgármester fogja ezeket intézni, sőt ki van mondva a 27. %. 7. pontjában az is, hogy az alatt az idő alatt, ameddig a tervezet nincs végrehajtva, semmi olyan kérdést szóba sem szabad hozni a törvényhatósági gyűléseken, amelyek ezzel a tervezettel kapcsolatban vannak, ö maga állapítja meg, hogy mikor van meg ez a kapcsolat. Bocsánatot kérek, ilyen állapot mellett a törvényhatósági bizottsági tagokat e törvényjavaslat után elevenen bebalzsamozott lényeknek látom, (Bródy Ernő: így sincs semmi értelme!) akik többé az autonómiában tevékeny részt nem vesznek. Most, hogy mégis az önkornmányzati gondolat valami látszatát megmentsék, kitalálták a tizenhetes bizottságot, a 33-as bizottság analógiájára. Pedig az analógia nem is jó, mert a 33-as bizottságnál ki tudtuk vívni, hogy ha a 33-as bizottság többsége és a kormány közt ellentét merül fel, akkor az illető ügyet a parlament elé hozzák. A parlament tehát fenntartotta magának a legvégső szót, ami itt nincs meg. A 33-as bizottság az alkotmány szellemevei talán még Összeegyeztethető. Amikor szanálni kellett, amikor bankok bezárásáról volt szó és 48 vagy 24 óra alatt kellett intézkedni, volt a törvényhozásban annyi önuralom, hogy megszavazta ezt a törvényt. Most azonban, hónapokon, sőt féléven keresztül mindössze a paprikáról vagy fáról már kiadott rendeleteket hozzák a bizottság elé. Erre ma már igazán semmiféle szükség nincs a pénzügyi szanálás szempontjából, ennek analógiáját tehát kár úgy felhozni, mintha ez valamiképpen az alkotmányosság megmentése , volna. r Itt van azután a feloszlatás kérdése. A 'belügyminiszter úr belement aibba, hogy a »halaszthatatlan ügyek« kifejezés belekerulDon abba a szakaszba, úgyhogy tulajdonkeppen a régi törvényben adott alaki okoknál fogva lehet feloszlatni. Igen, de ezt illuzóriussa tette az utána való szakasszal, a mostani 28. Vszai, amikor azt mondja, hogy a 2. <H, a belügyminiszter lépteti életbe s akkor mar lel van oszlatva a törvényhatóság és hat het múlva választanak. Ebben mégis csak rajtaütés vanTessék elképzelni, hogy július 10-én a belügyminiszter úr életbelépteti a szakaszt es akkor augusztus nem tudom hányadikán választanak. Egy főváros életében hat hét úgyszólván semmit sem jelent, különösen, ha jól kiválasztott időszakra esik és addig már egészen mas szervek fogják megszállni-a főváros eletet es hiába beszélnek, a különbség csak az lesz, hogy más pártok vagy más emberekből álló partok lesznek. (Homonnay Tivadar: Dehogy! Ugyanaz lesz! Titkos választás!) A közönség majd