Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

66 Az országgyűlés képviselőházának 24 Nem kívánok még a fizetésükhöz sem hozzányúlni, holott azok jóval magasabbak, mint az állami tisztviselőké. Egyet azonban kifogásolok és ez az, hogy az úgynevezett pótlékok majdnem éppenolyan magasak, mint a fizetések, tehát a fővárosnál majdnem minden tisztviselő mégegyszerannyi fizetésben, illetőleg javadalmazásban részesül, mint az államnál. (Petrovácz Gyula: Nehéz lesz bizonyítani!) Aki tagad, az is bizonyíthat. (Ellenmondások a baloldalon.) Ezek a pótlékok megvannak és ezeket nem tudom megérteni és megmagyarázni. (Zaj half elöl.) Ha a fővárosi urak közül bárki józan érvekkel áll elő és bebizonyítja, hogy ezek a pótlékok a fővárosiak részére szükségesek, úgy készséggel koncedálnám nekik ezeket a mellék járandóságokai:. (Kozma Jenő: Milyen pótlékok? Reprezentációs pótlékok? — Bródy Ernő: Micsoda pótlékok? — Rassay Károly: Mi csak a költségvetést látjuk, hogy mi van ott! Azt tessék elmondani!) Tessék megnézni! (Rassay Károly: Megnéztük! Tudom, hogy a tanácsnokoknak van pótlékuk, de tovább mi van?) Hogy milyen címen és miért vannak ezek a, pótlékok, azt magam sem tudom, nagyon örülnék, ha a mélyen t. képviselő úr megmagyarázná, hogy miért vannak ezek a pótlékok. (Bródy Ernő: Kiknek van?) Ott vannak a tanácsnokok, a közigazgatási, kerületek elöljárói, a, tanács jegyzők, stb., (Rassay Károly: Hát a vidékieknek nincs?) mindegyiknek van pótléka. (Rassay Károly: A debreceni polgármesternek nincs? — Zaj.) Ha valaki nekem józanul meg tudja ezeket a pótlékokat magyarázni, úgy egy szavam sincs és készséggel engedélyeznéan ezeket a. pótlékokat, de az a magyarázat, hogy a fővárosi tisztviselők itt Budapesten kénytelenek élni, részemről nem fogadható el, mert hiszen az állami tisztviselőik nagy tömegei is Budapesten élnek. Az a magyarázat sem akceptálható, hogy többet dolgoznak, vagy hogy magasabb képesítésüek, mert — bocsánatot kérek — a minisztériumok tisztviselőkara mindenkor van olyan képesítésű, a nyelvtudásban talán még nagyobb is, mint a főváros tiszt viselőkar a. (Rassay Károly: De a törvény engedi meg ezt a pótlékot, képviselő úr! Benne van a törvényben!) Akár benne van a törvényben, akár nincsen benne ... (Rassay Károly: A vidéki törvényhatóságokban is megvan ez!) Azt is roszszalom, mert amikor azokat a magasabb fizetéseket idehoztam a Képviselőház elé, ha jól emlékszem, Wolff Károly igen t. képviselőtársam, aki különben a főváros törvényhatósági bizottságában is felemlítette ezt, azt mondotta, hogy Üjpest és Debrecen polgármesterének nagyobb fizetése van, mint Budapest székesfőváros polgármesterének. (Zaj a baloldalon.) Wolff Károly igen t. képviselőtársam mondotta ezt itt közbeszólás formájában és a törvényhatósági bizottság ülésén. (Friedrich István: így volt valamikor!) En tehát azokat is kifogásolom éppen úgy, mint ahogy kifogásolom a magánjogi szerződésen alapuló szerződéses fizetéses alkalmazottak járandóságát is és javasolnám, hogy egy törvényjavaslattal vagy más úton ezeket is méltóztassék lehetetlenné tenni. (Rassay Károly: Ez vádirat a belügyminiszter ellen. Miért engedélyezte?) Ez nem vádirat a belügyminiszter úr ellen, ez egy általános megállapítás, amelyet én itt egyénileg mondottam el. (Friedrich István: A belügyminisztérium kiváló minisztérium, az észrevette volna ezt a wirtschaftot!) 3. ülése 193 U február 23-án, pénteken. A mélyen t. belügyminiszter úr és elődei is dörgedelmes leiratokban figyelmeztették a fővárost, hogy ezeket a fizetéseket a közüzemeknél és máshol is szállítsák le. Ha méltóztatik megengedni, fel is fogok olvasni egy ilyen belügyminiszteri leiratot, a belügyminiszter úr és az ő elődei ezt minden tekintetben igazolni fogják. (Zaj balfelöl.) Kifogásolja a miniszter, hogy a háztartási alap, valamint az üzemek költségvetései a rendes személyzeti járandóságokon és a működési, személyi, szolgálati pótlókon kívül — tessék megérteni: — kívül — sűrűn meg vannak tűzdelve élelmezési, eljárási és ellenőrzési költségekkel, pótlékokkal, külön munkadíjakkal, üzemi pótlékokkal. (Homon-r nay Tivadar: Honnan olvassa ezt a képviselő úr?) Ez a belügyminiszter úr rendelete, megjelent a Pesti Hirlap című lapban, nincs mit kételkedni benne. (Friedrich István: Mikor?) 1931. február 12-én. (Eckhardt Tibor: A legfrissebb, most jelent meg! — Friedrich István: Rég meg van szüntetve!) Csak azt ne méltóztassék mondani nekem, hogy régen meg van szüntetve, mert majd a jelen esetből folyólag is fogok adatokat felsorolni, amelyek szerint nincsenek megszüntetve és ha meg vannak szüntetve, miért szüntették meg? Mennyit kellett erről a dologról beszélni, amíg megszüntették! (Friedrich István: És mi mennyit beszéltünk a népjólétről, amíg hozzáfogtak a népjóléthez! — Zaj.) Látja, képviselő úr, én sokkal szerencsésebb voltam, mert az én eszméim diadalt arattak ebben a fővárosi törvényjavaslatban, és remélem, hogy a miniszter úr az ő tervezetében is az én elgondolásaimat fogja érvényesíteni és állami státusokba fogja sorozni a főváros tisztviselői karát, és végetvet a közüzemi gazdálkodás hibáinak. (Friedrich István: Végre egy ember, akinek az eszméi megvalósultak ! _— Eckhardt Tibor: Van egy ember, aki vállalja ennek a javaslatnak a szerzőségét! — Bródy Ernő: A szerző éljen!) Nem fejeztem még be, mert azokat az adatokat, amelyeket érintettem, el fogom mondani. T. Ház! Már a múltkori vita alkalmával, amelyet Petrovácz igen t. képviselőtársammal folytattam, megemlítettem azt, hogy a fővárosnál az álláshalmozások olyan tipikus eseteivel találkozunk, amelyek sehol máshol nem lehetségesek, (Bródy Ernő: Ügy van!) sem itt Magyarországon, sem pedig a külföldön, mert a közvélemény régen elsöpörte volna azokat, akik ezeket az álláshalmozásokat tűrték volna. (Eckhardt Tibor: En javasoltam is az eltörlésüket, miért nem tetszik megszavazni? Most négy hete megint javasoltam, határozati javaslatot adtam be.) A mélyen t. képviselő úrnak az a javaslata, hogy senki ne kapjon két címen fizetést. (Eckhardt Tibor: Az államtól!) A magam részéről ezt nem tartom mindenben alkalmasnak az álláshalmozások megszüntetésére. (Zaj és derültség a baloldalon.) Ne méltóztassék nevetni és kinevetni engem addig, amíg mondatomat be nem fejeztem. _ Annyiban nem tartom alkalmasnak, mert tulajdonképpen, bár visszásán hangzik a kérdés, egyetlen címen is lehet állást halmozni, illetőleg olyan jövedelmet biztosítani magának valakinek, hogy az nagyobb, mint a kétszeri vagy a háromszori fizetés, vagy jövedelemszaporítás. Mert ha egy 80—90 pengős havifizetésű nyugdíjas szerez magának még egy 20—30 pengős mellékest, ez szerintem nem álláshalmozás, míg ha egy vezérigazgató 35.000 pengőt kap, (Fábián Béla: Nyugalmazott államtitkárok és^ nyugalmazott vezérigazgatók.) hát én ezt, mélyen t. képvi-