Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-243

52 Az országgyűlés képviselőházának 2J, mint nagy teher feüdt a kormány nyakán, ezt a terhet a székesfőváros önfeláldozóan önmagára vállalta. Ezt méltóztassék elismerni. (Gáspárdy Elemér: Miért vállalta? — Zaj half elől. — Bródy Ernő: Nines szüksége rá! — Gáspárdy Elemér: Autonómia van! Miért nem tiltakoztak? — Zaj és derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Ott a többség! — Bródy Ernő: Mi tiltakoztunk! Megszavazták! Keresztülerőszakolták! Nekünk nem kellett! — Friedrich István: Ellene szavaztunk! — Bródy Ernő: Mi ellene voltunk! — Felkiáltások balfelet; Tudja Ő azt jól: — Friedrich István: Az egységespárt szavazta meg. — Zaj.) Elnök: Csöndet kérek! Petrovácz Gyula: T. képviselőtársam, éppen azt igazolom, hogy az autonómia, amikor magasabb nemzeti szempontokat és a haza szempontjait állították elébe, még az áldozatokkal sem fukarkodott és nem tiltakozott az ilyen vásárlások ellen .sem, hanem igenis keresztülvitte azokat, mert megértette, hogy a főváros nemcsak önmagát tekintheti, hanem az egész ország érdekét tekintetbe kell vennie. {Zaj a jobboldalon. — Friedrich István: Leszavazták! Ott együtt voltak!) Nem a mi kezdeményezésünk volt a Hévmegvétele, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a kereskedelemügyi miniszter úr kérte, azzal, hogy csak akkor látjuk a Hév. érdekeit biztosítva, ha a székesfőváros tulajdonába megy át és a székes főváros meg is vásárolta a Hiév.-et. A kereszténypárt nem szavazta meg, is ennek ellenére .azt mondom, hogy csak azért nem szavaztuk meg, mert olcsóbban akartuk megszerezni. De hogy megszereztük, ennek elvi része az, hogy nem a főváros érdekét, hanem országos, államérdéket szolgál. Csak ezzel a pár vonással akartam illusztrálni, hogy a miniszter urak, egyik is a másik is, a fővárossal szemben olyan követelésekkel, illetőleg kívánságokkal léptek fel, amelyek nem szorosan vett fővárosi kívánságok voltak és kivétel nélkül végrehajtottuk, mert mindig meghajlunk a legmagasabb cél, a nemzet ; érdeke előtt. Ha tehát vannak hibák a fővárosnál, ezekben a hibákban feltétlenül részes a felügyeleti hatóság is; mert hiszen ez a javaslat is, amennyiben erre szükség van, tulajdonképpen vádirat a felügyeleti hatóság ellen abban a tekintetben, hogy nem tudott élni azokkal a jogokkal, amelyek rendelkezésére bocsájttattak. Állítom azt is, hogy a mi zárszámadásaink óriási módon különböznék az állami zárszámadásoktól. Nálunk más pénzügyi morált méltóztatnak látni, mint látnak az állami zárszámadásokban. Költségvetéseken kívüli kiadást nem méltóztatnak találni egyetlenegy tételben sem. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, a képviselő urak nem engedik a szónokot beszélni. Petrovácz Gyula: Az a rendszer, hogy a költségvetésen kívüli kiadások hemzsegnek az állami zárszámadásokban, a székesfővárosnál ismeretlen fogalom. Az adófilérekkel való gazdálkodás morálja egészen másként kezeltetik a székesfővárosnál, mint az államháztartásban, ennek következtében nem ismerjük el annak jogosultságát, hogy ezeket a költségvetéseket és zárszámadásokat olyan bírálattal méltóztassanak ellátni, hogy azok miatt ilyen statáriáliis intézkedésre van szükség. Ha ezzel szemben azt méltóztatnak mondani, hogy az állami zárszámadásoknál nagy szerepet játszott a világháború, én lojálisán koncé dalom, hogy igen, de méltóztassanak meg3. ülése 193% februá/r 23-án, pénteken. engedni, ha azt mondom, hogy a világháború nem állott meg Budapest sorompóinál, hanem Budapesten is jelentkezett és a világválsággal épúgy küzdenek a budapesti intézmények, mint az állami intézmények. Es ha a Vásárpénztárra méltóztatnak hivatkozni, akkor először is azt mondom, hogy a Vásárpénztárnál kimutatott nagy veszteségeknek kétharmadrésze csak virtuális veszteség, tudniillik elmaradt haszon vagy elmaradt kamatveszteség, az effektív veszteség csak egyharmadrésze. Ebben, ami bűnös könnyelműség vagy visszaélés eredménye, annak kiirtását és megtorlását a magunk részéről elintézzük és el fogjuk intézni minden körülmények között, de ne méltóztassanak elfelejteni, hogy a Vásárpénztár elsősorban pénzintézet, a vásárpénztári kihelyezések mint minden pénzintézetnél egyformán dubiozusaikká váltak a mostani gazdasági helyzetben az adósok tönkremenetele révén; másodsorban a Vásárpénztár mezőgazdasági bérlet volt és mindenki, aki mezőgazdasággal foglalkozik, koncedálja, hogy a mezőgazdasági termények árának csökkenése ezeket a bérleteket nem tette rentábilisakká. A Vásárpénztár veszteségeiben tehát ennek a világválságnak úgyis mint pénzintézetnél, úgyis mint mezőgazdasági intézménynél igen jelentős szerepe van. Mindenki megérti ezt, ha arra utalok például, hogy a Pesti Első Hazai Takarékpénztárnak — iamely nagybonitású pénzintézet — részvényei ma nem 17.000 pengőn, hanem 150 pengőn állanak. (Friedrich István: Hatvanért adják!) Bocsánatot kérek, akkor még alacsonyabb. Az argumentáció szempontjából nem lényeges; de ez így van. Senki sem fogja ezért könnyelmű gazdálkodással vádolni a Pesti Hazai Első Takarékpénztárat és a Ganz-Danubiuist, amelynek részvényei arról a mammutmagasságról szúnyogmértékre szálltajk le. Senki sem fogja azt mondani, hogy itt a vezetésben van hiba, hogy itt visszaélések történteik. Meg lehet kérdezni bármelyik nagy gazdaságot, meg lehet kérdezni a legokszerűbben, a legtakarékosabban vezetett nagygazdaságokat (Sándor Pál: Például az állam!) és megállapítható, hogy mindegyik találkozik a maga körében a tétényi gazdaság nehézségeivel és senki sem fogja azt mondani, hogy tisztán csak a könnyelmű vezetés okozta ezeket a nehézségeket. Igenis ezekben igen nagy része van a világgazdasági válságnak. Mi tehát kérjük azokat, akik objektíven akarják a főváros ügyeit tárgyalni, hogy ezeket a részeket méltóztassanak részben nekünk is koncedálni. Ehhez még hozzáteszem, hogy ennek a fővárostól független, csak fővárosi részvénytöbbséggel i bíró részvény társaságnak a gesztiójába magáj nak az autonómiának semmi néven nevezendő j beleszólása nem volt és hogy ezek a gesztiók nem a mai időből, hanem a régmúlt időből származnak, úgyhogy azokért a felelősséget nem tudjuk magunkra vállalni. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) T. Képviselőház! A javaslat eszmefuttatást közöl a fővárosok autonómiájáról általában és a fővárosok autonómiájáról elmélkedvén, azt a megállapítást vezeti le, hogy a fővárosok, autonómiája különleges valami, az nem hasonlítható össze más törvényhatóságok autonómiájával. Ebben a megállapításban a magam részéről részben szintén osztozom, csak a következtetésben nem. A miniszter úr azt mondja, hogy tehát ebből folyólag a fővárosnak kisebb autonómia jár. Mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy a fővárosnak ebből folyólag nagyobb auto-