Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-253

516 Az országgyűlés képviselőházának 253. ülése 1934 március 20-án, kedden. ez az állapot, de ebben az esetben nem a művészet a rossz, hanem az alkotó rossz, mint honpolgár, mint alattvaló, mint a törvények korlátait respektálni nem tudó egyén. És ez az alkotó, aJri nem miniszteri tanácsos, nem kegyelmes úr, akinek nincsen társadalmi pozíciója sem, aki egyszerűen ösalk ember és nem lehet őt egyszerűen az ilyen nagyszerűen felépített társadalmi piramisnak egyetlen szintjén sem tartósan megrögzíteni... (Kóródi-Katona János: De szép mondat! — Jánossy Gábor: Ez egy regény, még pedig korrajz!) Jánossy képviselő úr eltalálta, ez korrajz. (Jánossy Gábor: De regény, nem valóság! — Kóródi-Katona János: így még nem beszéltek a művészetről! — Elnök csenget.) Ez a rossz művész. (Jánossy Gábor: Merész fantázia szülötte!) aki így .szembehelyezkedik a korszellemmel, káros fejtörést okoz azoknak, akik isteni rendelésből a társadalom rendben tartására hivatottaknak érzik magukat. Ezért kell a törvényalkotónak ezt a tanácsrendszert megalkotnia és megteremtenie. Ennek a javaslatnak jellegét talán legjobban jellemzi az a vita, amely a bizottságban a javaslat címe felett folyt. A Művészeti és Irodalmi Tanács volt az eredeti címe és egy órán keresztül azon iparkodtunk egymást meggyőzni, hogy Irodalmi és Művészeti Tanács a helyesebb elnevezés. 1934-ben, amikor ordít a nyomor, a munkanélküli férfiak legyilkolják feleségeiket és családjukat, 50—60%-kai kisebb a mezőgazdasági munkabér, 20 pengőt kap a paraszt odakint élelmezés nélkül és 2 pengőt nyomorúságos élelmezéssel, mi itten homoiou«ion vitákat rendezünk, hogy odakint attól lakjanak jól az emberek. Az előző javaslatnál is a hallgatás nem beleegyezés volt, hanem az, hogy semmi értelmét nem láttuk ennek a múzeumi sakkjátéknak, nem tartottuk fontosnak, jelentősnek, nem láttuk gyakorlati értelmét, legfeljebb egy parányi kör számára, ennélfogva nem szóltunk hozzá és nem beszéltünk róla. Most az irodalmi és művészeti tanácsnál azonban többről van szó, mint egyszerű saikkjátékról. r Most arról van szó, hogy a fizikai kenyér után a szellemit is végleg el akarják zárni a közvélemény előtt és azok előtt az alkotók előtt, akik ezt a korszellemet nem akarják kiszolgálni. Megölik az emberek hitét, (Jánossy Gábor: Megölik? Borzasztó! Gyilkosok!) a szépséget és a kultúrát azok, akik gyámkodásokkal, láncokkal akarnak rendet teremteni a művészetnek meg nem rendszabályozható világában. Irodalom és művészet abban a pillanatban nem irodalom és nem művészet, amikor eltűri maga felett a szakszerű bürokráciát. (Zsindely Ferenc: Tehát ne vásároljon az állam semmit? Mert amikor vásárolnak tőle, akkor már eltűri a bírálatot.) amikor eltűri maga felett ezt a tanácsrendszert és ha ez a bürokrácia egy látszólag független tanács formájában jelentkezik is, látszólag, mondom, hiszen kinevezik ezeket az urakat, azok az urak fogják kinevezni, akik eddig a művészetpártolásról döntöttek odabent, tehát végeredményben semmiféle változás nem fog történni — akkor sem tud különb munkát végezni, mint előző alakjában. A művészettel, a művészi alkotás fogalmával szöges ellentétben áll minden tanácsrendszer, akár bolsevista irányban jelenik meg, akár nemzeti köntösbe bújik és ilyenformán akar elismertetést szerezni. Mi tudjuk a tanácsrendszer hibáit ellenőrizni a legutolsó évek tapasztalatai alapján is; elég, ha például a fikntanácsra gondolunk, amely az erkölcs és ' nemzeti hagyományok védelmének ürügye alatt teszi nevetségessé majgát, amely védelmezi ' a királyok és hercegek megtépázott presztízsét, amely például kihúzatja a mozidarab címéből a király szót és »Kékszakáll herceg« vagy nem tudom, micsoda mulatságos címet ad helyette, pedig »VIII. Henrik magánélete« Angliában eredeti címével futhatott s az angol nemzeti érzületet nem sértette. (Farkas István: Minálunk, amikor király volt, szabad volt szavalni: »Akasszátok fel a királyokat!« — Zsindely Ferenc: Ez nem homoiusion-vita a nehéz gazdasági viszonyok között?! — Propper Sándor: Jöjjenek gazdasági javaslatokkal! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Farkas István: Elég b,aj, hogy erre nincs orvosság!) Kéthly Anna: Láttuk a filmtanács munkájából, hogy sekélyes happy end-dé nyirbált megrázó tragédiákat és nem utolsó sorban a benne helyet foglaló érdekeltek ledöfték a konkurr

en ci át. Nos, t. Képviselőház, az irodalom és művészet berkeiben nein kell megismerni ezt a módszert, nem kell, hogy a filmtanács tagjai még egy elfoglaltságot nyerjenek szakszerűség címén, olyan szákszerűség címén, amelyről már a jelenkornak meg van a véleménye, az utókor pedig valószínűleg nem fogja ezeknek az uraknak a nevét ismerni. Ne gyámkodjanak az állami támogatás örve alatt, mint az új gazdag, aki zsebére ütve, gyakorol műpártolást. Nem állami gyámkodás kell ide, hanem szabadság, meg nem félemlített közvélemény és akkor majd mennek az emberek színházba, olvasnak könyveket, (Jánossy Gábor: Ügy van! Szabadság és kenyér! Kereset! Munka!) hallgatnak muzsikát. Szabadság és közvélemény és gazdasági fellendülés kell ide, akkor majd vesznek az emberek képet és szobrot, pártolják a művészetet és nem lesz szükség államilag beskatulyázott hivatalos mecénáskodásra. Önök azonban nem tudnak sem szabadságot, sem bátor közvéleményt teremteni, mert ezt nem merik. (Jánossy Gábor: Nem kell teremteni! Megvan! — Farkas István: Hol van? — Jánossy Gábor: Magyarországon van! Alusznak? — Zsindely Ferenc: Megmutatták Bécsben! — Farkas István: Bizony, ott megmutatták és majd még megmutatják! Szaladnak Dollfüssék! — Jánossy Gábor: Szabadság is van, közvélemény is van, csak kenyér meg munka nincs!) Elnök: Csendet kérek, Jánossy képviselő úr! Kéthly Anna: Gazdasági fellendülést pedig nem tudnak csinálni! Kapunk egy csomó frázist, kapunk egy reformpótlékot, széna helyett szalmát. Ez az úgynevezett tanács is csak ezt jelenti. Ezért kell lenyesni a művészetnek és az irodalomnak a szárnyait, megkötni a művészet és az irodalom alkotókészségét. Ha nincs á reakcióban elég szellem arra, hogy szellemi ellenfeleivel megbirkózzék, akkor egész egyszerűen gátakat vet elé. egész egyszerűen börtönbe zárja őket, sterilizálja őket, (Jánossy Gábor: Jaj de csúnya szó ez!) hogy az ő általa •vallott korszellemet a művészet és irodalom terén érvényesítse. Ez a szándék vezette a mi reakciónkat is ennek a javaslatnak a megalkotásánál és ha már arra nincs elegendő erőnk, hogy ennek megszületését megakadályozzuk, tiltakozásunkat meg akarjuk örökíteni a jövendő számára azzal, hogy mégis volt a szebbnek, a jobbnak, az emberségesebbnek tiszta akarata ebben az embertelen korban, ebben az örök életre béren-